Oh, ya… beauties?

Augusztusban nagyítóval kellett keresni olyan szurkolót, aki a madridi estét és az 1 pontos ezüstöt követően ne a Premier League-re rakta volna az idei fókuszt és vitte volna végig úgy az évet. Februárra delíriumosan fordult a világ, kis szépséghibával.

Ha elkezdtünk volna azzal szórakozni magunkat múlt nyár végén, hogy fél évre előre megírunk Fonat beharangokat, akkor egy remélt februári BL nyolcaddöntő odavágója előtt valami ilyesmit írtunk volna: becsületes dolog volt továbbmenni a közepes csoportból, cink lett volna kiesni (még ha a jakuzziban guilty pleasure-ként többen adtak is volna egy kötetlen tavaszi EL menetelést) de ne nagyon pörögjünk most erre a két meccsre mert a bajnokságban csak X pont az első és második hely között a különbség. Koppkoppkopp, hogy az X helyére egy alacsony szám kerüljön, és még több kopp, mi legyünk a boldogabb részén épp.

Mégis ki gondolt arra, hogy még ki se tavaszodik, de már csak két győzelem kell a hőn áhítotthoz? A tavaly tavaszi katarzisokkal ellentétben most nagyobb esély van arra, hogy egy álmos hétköznapon leszünk bajnokok, esetleg amikor nem is játszunk, mintsem, hogy valami Origi gólokhoz közeli testen kívüli élményünk legyen újra. Oké, volt egy-két csúnyább meccs és invincible-ök nem leszünk, de akkor is, ez egy mostanában sokszor megénekelt furcsa érzés, mely további furcsa érzéseket és értelmezéseket szül: úgy mint most akkor mit kezdjünk a BL-lel? Priorizáljuk újra, küldjünk rá a zsinórban három döntőre, kockáztatva hogy az utolsó hazai hónapok nem nagyon, hanem csak közepesen ásítozósak lesznek?

A kérdés költői, a 0:1-gyel érkező Atletico visszavágó pedig annyiban izgalmassá teszi, hogy nem lebegéssel indítunk valami idegenbeli zúzás utáni csoszogósnak ígérkező Anfield kör előtt. Ez a Liverpool elég jól tud gólokat rúgni, de falakba azért ütközget olykor, a Simeone fal pedig a vastag ólom és a Kínai nagy fal között van félúton valahol (nyugi, nem leszel koronavírusos azért, mert elolvastad az előbb, hogy kínai).

Beharang szempontjából érdemes elsőként hátrafele néznünk, mivel a Wandában az az ellenfél számára parádés forgatókönyv jött be, amiben gyors gólt találtak egy szögletes üzemzavarnál, majd ikarusoztak másfél órát. Az odavágó óta nem klikkelnek a dolgok nálunk hátul, két zakó és egy Milly-mentette, de legalább nem túl zúzós győzelem került – utóbbi legfőképp amiatt volt fontos, hogy még a BL fordulás előtt visszaszedjük valamennyit a momentumból. Ha nálunk olyan a helyzet, mint egy hosszas napsütésre ráeresztett erősebb zápor, akkor meg kell jegyezni azt is, hogy az Atleticónál jó ideje változékony a klíma, ők sem a legjobb passzban érkeznek hozzánk. Az elmúlt öt meccsükből csupán kettőt nyertek meg, a Sociedad és a Getafe mögötti 6. helyen senyvedés közben pedig a jövőbeli perspektívájuk sem a legfényesebb épp. Következményként Diego belerakja a BL-be, amit csak lehet. Segítségére van, hogy Joao Felix visszatért és gólt is szerzett a hétvégén, még ha finoman szólva sem lehet arra számítani, hogy nekünk rontanak majd. Re: amilyen ingatagok lettünk hátul hirtelen, egy-egy hiba katasztrofális helyzetbe hozhatja a továbbjutás lehetőségét, mivel edző legyen a talpán, aki ki tudja sakkozni, hogy hármat rúgjon ezeknek.

Ami minket illet, Allison off, így Adrian lesz a kapuban, akire a legjobb kifejezés az egész idényben az “abszolút korrekten helytáll”, de nem Alisson. Előtte viszont helyükön vannak a puzzle darabkák, Robbo és Henderson fittek, de a kihagyások miatt jó kérdés, milyen passzban lesznek. Fabinho nem élete heteit tölti és így nem lehetünk túl nyugodtak afelől, hogy ő az aki a legfaszábban meg tudná fogni középen a kontrákat, de jobb ötletünk nincs.

Mindkét edző visszafogottan nyilatkozik, ami jól mutatja az óvatos levegőt. Aztán persze pont ugyanerre készült mindenki a Wandában, életke meg összehozott azonnal egy gólt ami megadta a teljes havi narratívát. Nem a világ, ha kiesünk a BL-ből, ezt az idényt már nem lehet elrontani, de kétszeri döntősként a 16 között kizúgni azért hümmögős lenne. Egy biztos, az Anfield erőd megteszi majd a magáét.