West Ham kiharang

Csöves Moyesi, egyem a máját mustárral. Van az a vicc, hogy réges régen, a Szovjetunióban kígyózik a sor hajnalban a kenyérbolt előtt, a boltvezető meg mindig kiszól, hogy nem jön elég kenyér és hazaküld egy csoport embert. Először a zsidók, aztán a párton kívüliek, a nem fizikai dolgozók, aztán délutánra már csak pár leszerelt katona marad, mire őket is – utoljára – hazaküldik. Megszólal az egyik: „Na megint a zsidók jártak a legjobban”

Gondoltam nem élünk olyan szomorú korban, hogy ne lehessen zsidóviccet mesélni, de max majd megint fellázadnak a butthurt ál-entellektüel tarisznyás csicskák aranyér miatt, számukra majd kiutalok bepanthent külsőleg, délcsepelt meg intravénásan. Szóval a párhuzam annyiban áll Moyesira, hogy az ő szemszögéből megint az ilyen Sheffield szerű kiscsapatok jártak jól: Kaptak két gólt, hazamentek, nem volt min aggódni, ők meg csórók vezettek is még 25 perccel a vége előtt és pont ugyan annyi ponttal mennek haza. Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít. Mindezt egy olyan meccsen, amit nehéz így önmagában értelmezni, mert elég sok relativizálással lehet torzítani a képet pozitív és negatív irányba is egyaránt.

Egyik oldalról megint nem játszottunk annyira fényesen, különösen az első félidőben, ahogy azt hazai pályán egy ilyen foskalács West Ham ellen amúgy lehetne. Nagyjából sablonos (mondjuk van pár top6 csapat, amelyik összetenné a kezét, ha lenne egymás után két betanított elfutásuk egymás után) labdajáratás, hasonló szituációkra kijátszott elemekkel. Persze, hol vannak már a heavy metal fuvallatok, de azt is megszoktam már az utóbbi fél – egy évben, hogy inkább a második félidő elejére tartogatjuk a szuflát és kevésbé taposunk a meccs elején. Ha megvan a gól, lehet kényelmesen kontrázgatni, meg pályán pihenni, mert egyébként annyira kevés gólt kapunk úgy általában és annyira megtanulunk már menedzselni szinte minden meccshelyzetet, hogy nincs értelme outscore-ról beszélni. Meg a front 3 folyamatosan csapatban tartása miatt se hátrány, ha nem használjuk el az összes életerejüket az első három hónapban.

Most viszont másképp volt, mert egy ilyen kósza beadásból szerzett gól után kaptunk is egyből egy kósza szögletből – ami egyébként nem szokásunk – szóval 12 perc után igazából vissza is állhatott mindkét csapat a meccskezdő gameplan-re. Mostanra meg bőven van annyi pozitív tehetetlensége a csapatnak így meccs közben, hogy ne szarja össze magát ha nem vezetünk még a 70. percben sem. Más kérdés, hogy mi van akkor, ha hátrányba kerülünk. Nagyjából onnantól játszott hasonlóan a csapat ahhoz, amit egy emelt fordulatszámnak nevezhetünk, de ez így érzésre még mindig inkább volt 70-80%, mint 100%. Ha az ATMA ellen kell két gólt szerezni a BL-ben, akkor kijött volna minden a csövön, ezt nem érteztem annak.

És őszintén: Ezt a meccset nagyon simán el is veszthettük volna. Voltak helyzeteink? Voltak. Amikor kikapunk egy random kiscsapattól, akkor is szoktak lenni? Igen, általában elég sok. Ritkán van olyan, hogy egy Liverpool kaliberű csapat úgy kap ki valakitől, hogy a játék minden területén ledominálják. A két gól, amivel megfordítottuk, konkrétan az irdatlan faszmák kategória volt, ugyan ezt megcsinálja a Tottenham csicsKane kapitánnyal az élen, akkor lehet kihordok egy agyérgörcsöt lábon. Szerintem azért is érdemes egyébként kicsit önmérsékletet gyakorolni ilyen helyzetben, mert egyébként nagyon okos mondás, hogy jó csapatnak van szerencséje, csak győzelem és győzelem között is elég nagy különbség tud lenni. Aztán következő szezonban, amikor a felejtés jótékony homálya vetül erre a szezonra, és úgy marad meg a 12 percbe összevágott hapiness videókból mintha egy nagy kitartott tantrikus gáttájék simogatás lett volna az egész szezon, akkor nyugodtan eszünkbe juthat, hogy voltak azért necces meccsek szép számmal. Pusztán azért mondom ezt el, mert ha a következő szezonban „véletlen” csak 90 pontot szerzünk, akkor az nem azért lehet mert annyira megbicsaklott volna a rendszer, csak bizonyos tendenciáknak tud lenni árnyoldala is. Nem mindig lesz faszmákunk, na. És nagyon fontos aláhúzni: A faszmákolt gólokon kívül is volt helyzetünk, ami ha bemegy gól (:D), de meg kéne lassan érteni, hogy egy Liverpool, egy Shitty, v bármilyen jó formában lévő top6 csapat gyakorlatilag így tud csak kikapni. És ezek a csapatok is szoktak egyébként kikapni, nincs ebben semmi meglepő.

Mi lett volna, ha kikapunk? Semmi. Később leszünk bajnokok, lehet, hogy para lett volna a BL szempontjából, de onnan még tovább is kéne jutni, ami nagyon nem lesz egy egyszerű történet. Egy pozitív eredménye az én szempontomból biztosan lett volna: Ezt a kibaszott szájbaoboázott twitter huszárkodást abba lehetett volna fejezni, ami engem speciel pont gecire fáraszt. „Most haladtuk meg eggyel az Arsenal veretlen szezonjának bal lábas szögleteinek számát. Ha még 2 pontot szerzünk, akkor több pontunk lesz, mint a B kezdőbetűvel rendelkező londoni kiscsapatok kapusainak mezszámának szorzata”

Meg a faszom az. Man the fuck up guys, pls.

Szóval egy vereséggel felérő győzelem, amire senki nem fog emlékezni 3 hét múlva, egy olyan szezonban, ahol ez egyébként mostanra már pont mindegy is volt.