Watford – Everton

Nem, nem nyomjuk még ennyire fullba a kretént, hogy két teljesen érdektelen középcsapat meccsével foglalkozzunk, pusztán annyira fogyott most el átmenetileg az oxigén a jakuzzi körül, hogy egyben fogjuk lekezelni ezt a két meccset.

Eléggé leült a hangulat a MU után, az egyszer biztos. Nyilván szezon közben a mi elvárásaink is nagyobbak lettek, pláne, mert nem arról beszélünk itt a szezon végére fordulva, hogy alig pár ponttal lemaradva üldözzük ki a világból az űrfocit játszó shittyt. Nem, volt hét pont előnyünk, ami mostanra egy pontra olvadt, ezt a pályagörbét nézve meg csak szóvá teszi az ember, hogy valami mintha nem úgy működne, mint ahogy az volt korábban. Ebben benne van egyébként az is, hogy szezon közben is meg tudnak azért szépülni azok az emlékek. Mi sem úgy hoztunk össze ennyi pontot, hogy lángoló falosszal vágtunk ketté mindenkit, nyilván ez nem is lehetséges, meg amúgy is, volt jópár olyan meccsünk, ahol az eredmény inkább ránk nézve volt hízelgő. Beszélhetünk itt a szezon eleji egy gólos győzelmekről (nem az egy gól itt az érdekes, hanem az, hogy inkább voltak akkor velünk pariban), Mahrez tizijéről, Studge és Origi góljairól a Dinamó és az Everton ellen.

Szóval voltak itt már meccsek bőven, mikor nem az a játék ment, amit megszoktunk, de ha Klopp ebben hisz, direkt tekerte le a presszinget és az intenzitás, direkt játszatta többet a kőműveseket, akkor nyilván van annyi felhalmozott bizalom kreditje, hogy meghúzhassuk a vállunkat, hogy knows, azt jóvan. Nyilván a MU meccs azért csapta le sokaknál (nálam is) a biztosítékot, mert itt is inkább a kockázatkerülés dimonált, kevésbé a heavy metal, cserébe annyira kaptuk ezt meg a Watford ellen. Amennyire látszódott, hogy frusztrált Klopp (és a játékosok egymással) a MU ellen, úgy tűnik, ennek egy jelentős részét sikerült hajszárítás formájában levezetni. Klopp nem lett vidámabb a Watford meccsre se, de úgy látszik Mackóölelés mellett Mackófasszalbaszást™ is ki tud utalni vényre, nem volt nyoma enerváltságnak, kora tavaszi fáradtságnak, csak fókuszáltságnak. Ehhez jó partner volt a Watford, akik nem csak védekezni jöttek, hanem hasonló elánnal kontráztak is, néha nem is veszélytelenül. Kialakított helyzetek, iram, határozottság, és győzni akarás alapján bőven megérdemeltük a győzelmet, más kérdés, hogy egyébként ennek az aránya minimum túlzó. Mármint a gólokon kívül is voltak helyzeteink, de elég ritka, hogy az összes nagy helyzetünkből egyből gólt is szerzünk. Nyilván elég jó skill, hogy a fullbackjeink tudnak beadni, Trent bedig különösen sokat nézhetett Beckham bestofokat youtubeon, mert elképesztő ívben és erővel csavarta be tökéletes pontossággal a labdákat a szélről. Ha továbbra is így tud beadni, akkor rövidesen korunk legjobb kreatív középpályásai között köszönthetjük őt is.

Adódik a kérdés, hogy melyik playbookot vesszük elő az Everton ellen. Alapvetően bármire képesek vagyunk, mivel városi rangadó idegenben, simán benne van egy szokásos türelmes beleszaró tohonya életképtelen lassú töketlen demotivált balfasz visszafogott stílus, de ha azt vesszük, hogy egy random középcsapattal játszunk, akkor megpróbálhatunk egy Watford meccs szerű intenzívebb focit is. Az a szerencse, hogy nagyon tartalékolnunk nem kell, a Bayern elleni visszavágó Burnley elleni meccs után jön, arra a két meccsre pedig van egy hetünk készülni. Az anfieldi meccsen amúgy pont lehozott minket 0-ra az Everton: ugyan annyi kaput találó lövésük, és kb. pont annyi (vagy kicsit több) nagy helyzetük volt, egy teljesen X-es meccset nyertünk végül.

Egyébként nem sok motiváló meccse maradt nekik erre a szezonra, csak ez a városi rangadó hazai pályán. Kilencedik hely, eurépa fényévekre, és hiába hoztak egy csomó ismert nevet, maradt a középszar, nekik nyilván egy listavezető Liverpool megcsapása hazai pályán adna még valamilyen minimális örömforrást. a PL-ben utolsó 12 meccsen 4 győzelem 8 vereség nem egy szép látvány (mentségükre legyen mondva, hogy az Everton úgy magában nem tud egy szép látvány lenni semmikor), nyerni tényleg csak a kiesők ellen tudtak, de simán letérdeltek középcsapatoknak is.

Náluk egyedül Baines sérült akit régóta már Dinnye helyettesít, míg nálunk a szokásoson (Gomez, Lovren, Ox) igazából Bobby játéka a kérdés, így én bőven fel tudnám tolni a Watford elleni kezdőt. Azért is, mert Gini-Fabi duót nem vizezném fel Hendóval, csak azért, mert angol és mert csk, cserébe nálam Milner elég jó volt a középpályán ahhoz, hogy inkább őt kezdessem. Aztán az eredmény függvényében válthatja Keita vagy Shaki a 60. perc környékén.