Lubickolunk

És egyelőre még csak kisebb viharfelhők vagy hullámok sincsenek. Egy hullámhegyet lovagolunk egyelőre teljes lendülettel, minden lelkesedésünkkel és erőnkkel, ez pedig nem éppen szar érzés. A City bukdácsolásának köszönhetően nyílik is az olló, a maratonunk ezen pontján – pontosan féltávnál – olyan előnyt is kezdünk összeszedni, amivel a történelemben volt már olyan, aki a végéig kihúzta. Hát ilyen se ma volt utoljára.

Annyira nem, hogy 16 éve novemberben vezettünk ennyire, bár akkor és utána ez a lendület nagyon elfogyott, 64 ponttal zártunk az ötödik helyen.

6 – This will be the first time since 2nd November 2002 that Liverpool will end the day 6+ points clear at the top of the Premier League table. Leaders. pic.twitter.com/IpehKPYISf

— OptaJoe (@OptaJoe) December 26, 2018

Ez a 64 pont mondjuk most egyszerre nagyon távoli és nagyon közeli: egyrészt senki se hinné el, hogy ennyire le tudnánk engedni a szezon második flében, ez egy elképesztően távoli lehetőség, másrészt pedig baromi közel van ez a 64 pont. A jelenlegi 51 pontunktól – egy elsős matekpélda alapján – csupán 13 pontra, ez elég közeli. Pont annyira, mint az ötödik Arsenal tőlünk, és 6 ponttal közelebbi, mint az utánunk 19 ponttal kullogó United. Mi ez, ha nem fantasztikus félidő?

Na de elég az összeadásokból és kivonásokból, a tabellát bárki tudja nézegetni. Csodás pontszám, szép rúgott gólszám, parádés kapott, de ami még sokkal durvább: hogy mennyivel jobban állunk, mint a tavalyi átlagteljesítményünk. Ha meccspárokra bontjuk le a tavalyi teljesítményünket, akkor idén nem csak, hogy az azonos meccseken 13 góllal kevesebbet kaptunk, de néggyel többet is lőttünk. Megvertünk minden bottom14 csapatot, és a top6-on belül is hoztunk egy 1,8-as ppg-t.

De most már tényleg legyen elég a félidei matekból és a táblázatokból (bár akit érdekel, ez még aranyos lehet addig, amíg rá nem cáfolunk valahogy), nézzük mi volt a Newcastle elleni karácsonyi meccsen.

Lubickolás.

Szegény Rafa szegény Newcastleje, nem nagyon volt többre hivatott végül, mint epizódszerepre. Joselunak volt egyébként két jóesélyű fejese, még a meccs elején az ötös sarkáról fejelt mellé, a második félidő elején pedig szintén nem talált kaput a bal kapufától 8 méterre. Alisson is húzott egy érdekesebb, táncos védést a kaputól 15 méterre, miután nem elég hatékonyan söprögetett mindezt megelőzően, de itt be is fejeződik a sor, a Castle ennyire volt tegnap képes.

Ezzel szemben Lovren a 11. percben elvette Cissokhotól a Puskas Awards of All Years díját egy stadionból ki bombával, ami véletlenül a kapuban landolt, utána pedig az egész félidőben futószalagon hoztuk a helyzetecskéket és helyzeteket, eredmény nélkül. A második félidő legelején aztán Szalah egy demoralizáló, bár azért könnyen befújt büntetőből dupálzta az előnyt, onnan pedig újra útjára indult a henger, Shaqiri egy ügyesen visszaforgatott és újra felépített csikicsukiból, Fabinho pedig szögletből lőtte be a sajátját.

Miközben meg olyanok maradtak ki, mint Mané helyzete az elején, meg Mané helyzete a közepén, és Mané helyzete a végén, ráadásul Lovren kulcspasszal.

https://streamable.com/x8tpl

Ha gyilkos formának még nem is nevezném még azt, amibe mostanában újból belelendült Sadio, mindenképpen egy reménykeltő szakaszban van az őszi hullámzás után. Szalah után a második fab3 tag is visszatérni látszik a gyilkos ösztönökhöz (reszkess Arsenal), egyedül Firmino játéka az, ami még mindig nem az, ami a legjobb volt tőle. Ebben persze nagyon benne van a szerkezetváltás is a tavalyihoz képest, úgyhogy olyan igazán nagyon mély következtetést talán le se kéne vonni belőle, de ha mindenképpen akarunk valami horgonypontot, akkor ő lesz az. Firmino teljesítménye talán még a földön tud tartani minket ebben a nagy decemberi és karácsonyi eufóriában, hiába megy mindenkinek mostanában körülötte, neki még valahogy mindig nem az igazi a játéka. De hát annyi baj legyen, 1 ember a 11-ből nincs igazán formában.

Amit szintén szeretnék még kihorgonyozni itt a nagy elszállásban, az a sérülések egyenlőtlen eloszlása a csapatrészekben; a csatársorból mindenki jól van. Egy apró sérülést se szedett össze senki onnan mostanában, ez pedig eléggé segített összeszilárdítani a magot és a teljesítményt, meg a rozsdát Studge, Origi és Solanke fenekén a pincében.

Na meg egyébként se kellett bevethetetlenség miatt sokat forgatni az embereket, Gomez, Matip és TAA is csak kisebb (azaz nem 3-4 hónapos) sérülésekkel bajlódik, Keita szintén, csak többel, de összességében nagy és komoly kidőlőnk egy sincs. Alisson, Robbo, VvD, Hendo, Szalah, Mané, Firmino, a nehezebben pótolható játékosok mind egyben vannak, és folyamatosan játszathatóak, ez pedig mindenképpen az egyik kulcsa annak, hogy most ott tartunk ahol.

Hat ponttal a második előtt!

Most a cél, hogy értelmesen kihúzzuk a decembert és a január 3-át, majd utána kipihenjük mindezt akkor, amikor az összes közvetlen üldözőnk oda-vissza libakupázik. Szombaton 18.30-tól az Arsenal jön az Anfieldre, január 3-án pedig mi megyünk a Cityhez, ha ezeken a meccseken mondjuk csak 4 pontot össze tudnánk lapátolni (mindkettőre többet pihenhetünk mint az ellenfél, idén végre nekünk kedvezett a sorsolás), akkor már elég szép reményekkel fordulhatnánk az újévre.

Előre hát a maraton második felére, és az újabb 51 pontra!