Ez már ismerősebb

Most, hogy rövidre zártuk a szerda óta húzódó mosoly-gate nevű játékot, végre foglalkozhatunk olyan dolgokkal is, amik kicsit szervesebben kapcsolódnak ahhoz a játékhoz, amit elvileg mind nézünk és szeretünk. (Szeretünk, a francokat szeretjük, inkább csak rá vagyunk függve a sajátunkra, ha igazán a játékot szeretnénk, akkor a kínai másodosztályt is elalélva figyelnénk ha épp az menne a tévében).

Elsőként kezdjük McA megállapításával a kiharang/beharangból; tényleg jók ezek a felszopómeccsek. (Aztán folytassuk azzal, hogy Tiszaörsön nem, hogy vasútállomás, de vasút sincsen, főtolatásvezető nem létezik, a legközelebbi vasút pedig szomszédos Tiszaszentimrén van, de ott csak régen volt állomás, már vissza lett minősítve megálló-rakodóhellyé, ahol csak egy napi két vonatos alibimenetrend van. Bocsi, ezt muszáj volt.) Szóval ezért jók ezek a felszopómeccsek, most már mindenki érti remélem.

Egyrészt lehet rotálni ugye, amire eddig a Ligakupát kivéve nem volt alkalma vagy affinitása Kloppnak, pedig épp egy olyan hosszú szezont képzelnénk el idénre is magunknak, mint a tavalyi. Ahhoz meg kéne ugye. A Nándorfehérvári Vörös Csillagok ellen (sponsored by Verne Gyula a Gyuláké és nem a gyulaiaké Társaság) még csak Milner pihent, de a Cardiff ellen megelőző karbantartásként a védősor is fel lett dúlva Gomez és Robertson padozásával (rájuk is fért, a válogatott szünetben ők nem sokat pihentek, Robbo egyáltalán nem), illetve a középpályán továbbra is csak Gini mosolya maradt mint konstans, sokak nagy örömére.

Lallana Ox kidőlésének elleningájaként pont jókor jelent embert a középpályára (jelenlegi formájában sokkal többet nem tud nyújtani még/már), Shaq viszont őszinte meglepetésemre nem csak emberméretű bábunak megfelelő a középpályára, hanem valódi minőségként jelenik meg ott. Számomra a legváratlanabb helyről, pont tőle jön vissza egy kicsit a tavaly megszeretett és megszokott dinamika, igazából ő volt az, aki betöltötte a tavaly tavaszi Oxlade szerepét a középpályán. Egy véres nagycsapat ellen még nem dobnám be kezdőként a poszton, de az alsó-középkategóriás csapatok ellen egyre inkább számítanék rá kezdőként is, magamat is teljesen meglepve. De ezeken az előszezonos felszopós meccseken eddig tökéletesen működött, miért ne jöhetne bele még jobban. Még a Belgrád ellen jojózott rajta a BT-s szakkommentátor is, hogy igen, Shaqot irányító szerepbe még csak egy ilyen meccsen meri Klopp betolni, de lehet, hogy nem csak nekem, hanem neki is a torkán akad majd a zsinór.

És mindezt a nyáron 13 millió fontért vettük ugye, el ne feledjük.

Aki pedig egészen külön fejezetet érdemel, az a kaszáspók eleganciájával bíró Fabinho, akiből ugyan még mindig csak a felszopómeccses kiadását láttuk, de akinek ezek alapján nem csak a megvétele, de az eddigi tartalékolása is igazolódni látszik. Ne feledjük ugye, hogy ő Henderson közvetlen konkurenciájának jött (amit Hendo cirka 50%-os bevethetősége, illetve *khm* egyesek szerint a teljesítménye *khm* is indokol), így abszolút nem volt egyszerű az első csapatba betörnie, főleg, hogy Keita is a fedélzeten van. Mostanra viszont összeálltak neki a csillagok annyira, hogy ne csak teljesítménye, de helye is legyen a kezdőben, ezzel eddig tökéletesen élt is, amivel már most elindította a hosszú távon vágyott átmenetet a Henderson-Milner tengelyről a Fabinho-Keitára. Sír is meg nevet is a szemem, ha erre gondolok, de az évek még Milnernél és Hendonál is rendületlenebbül szaladnak, ez a dolgok természetes rendje így. A lovakat lelövik, ugye.

Most viszont még bőven nem itt tartunk, és november elejére viszont Hendo és Keita is visszatérni látszik, illetve Milner alatt is viszket majd a pad. Ez persze kellemes probléma Kloppnak és a csapatnak, de egyénenként nekik annyira azért nem az. A csapat számára viszont egy ilyen átörökítési fázis tényleg a legalkalmasabb egy többfrontos terhelésre, ha mindenki egészséges lenne, akkor két cserekompatibilis középpályát is ki tudnánk állítani. Egyik se lenne elit, de mindkettő elég lenne sok mindenre, ebből az átmeneti luxusból (egy ilyen átmenet 1-2 évnél nem tart tovább) pedig sok mindent ki lehetne hozni.

Hogy magáról a meccsről is beszéljünk, az nem is volt rossz. Egy semleges nézőnek ugyan halálosan unalmas lehetett a végére kialakult 81-19-es labdabirtoklással meg a 8-0-ás szögletaránnyal, és az egyetlen reményteli lesgólt is nagyon hamar kinyírtuk, de hát mi nem semleges nézők vagyunk. Mi vágyunk arra a második, bebiztosító gólra, vagy a többire, ha kell még, arra, ami kinyírja az ellenfelet.

És most meg is kaptuk. Végre basszameg.

Szalah lőtt, Mané lőtt, Shaq lőtt, és Mané megint lőtt. Lettek gólpasszok, lettek mosolyok, és lett végre több gól. Végre nem csak a ppg-nk üti a 2.0-ás szintet, de a gólok is nagyobb egyenlőek kettőnél. Fájóan egyenlőek mondjuk, de amíg a pontszám hasít, addig ez csak first world problem.

A Cardiffról meg nehéz lenne igazán pozitívan beszélni, a legjobban nekem az tetszett bennük, hogy (igaz már majdnem 4 éve) visszakapták a kék színüket meg a kékmadarat. Egészen véres szeánszokat tudnék tartani arról, hogy miért ne változtasd meg a csapatod százéves színeit kedves Vincent Tan, de a dolog visszájára fordítása után már tényleg nem nagyon érdemel szavakat a Cardiff. Nem tűnik úgy, mint az akik képesek lesznek bent maradni a szezon végén, a Huddersfielddel kéz a kézben fogják elkezdeni újra a Champo darálóját augusztusban, vélhetően a Fulhammal együtt.

Ami minket illet, most egy hétnyi felkészülés jön majd az Arsenalra, a meglepően jó, és statisztikailag bőven felülteljesítő Arsenalra, akik a kezdeti beragadás után az istenért se hajlandóak leszakadni. Most viszont vasárnap-szerda-szombat ritmusban játszanak 3 meccset, miközben mi már bőven pihenhetünk a szombatunkra. Persze pihenés maximum csak ma lesz, hétfőtől vissza az edzőpályára, hogy a felszopómeccsek után egy valódibb ellenfelet szétfutva lehessen megmutatni, hogy a mi védelmünk már nem a tavalyi, az Arsenalé viszont nagyon is ugyanaz még legbelül. Ahogy remélhetően a támadósorunk is, ahol szépen lassan mindenki formába rázza majd magát.

Most már vannak erre utaló, biztató jelek, jövő szombaton lehet majd ezt még csiszolgatni, és rá lehet rúgni úgy istenigazán a novembert az ágyúsokra. Ahogy az már ismerősebb.