Kiúsztunk, baby
Apám dokkmunkás, bátyám Everton. Mersey-parti gyakorlásnak indult, Duna-menti versenyszellemmel folytatódott. Láttam a sziluettet a viharos óceán partján, láttam én. Cápa jött s örvény. Küzdöttem, és a sziluett szilárdan állt még. Túljutottam a zátonyos vidéken. A sziluett állt még. A sziluett elém szaladt, s én magamba szívtam a boldog szellemiséget. Átkarolva léptünk ki a vízből homokra, homokról gyepre és gyepről magas sziklákra.
2018. október 24., szerda
A Crvena Zvezda csapatát (angol fordításban Red Star Belgrade) fogadjuk otthon a BL csoportkörében. Egyetlen párharcot jegyez a két vörös csapat között a történelem, egészen 1973-ból. Dupla 2-1-gyel ejtett ki minket a jugoszláv bajnok. Talán már rég feledésbe merült az a meccs, hisz homályossá teszik az azt követő évtizedek liverpooli sikerei. Nem akarmilyen hatása volt azonban annak az szürke novemberi visszavágónak az Anfielden.
- december 14., hétfő
Az újonnan kinevezett Bill Shankly megérkezik új klubjának pályájára. Rózsaszín ingjében és szürke öltönyében komoly mimikával méregetve a létesítményt egyik első megjegyzése, hogy „az edzőpálya minősége szégyenteljes”. Tudta ezt az őt kísérő és épp az új mesterrel ismerkedő stáb is. Bob Paisley, Joe Fagan és Reuben Bennett szemöldököt húzva, de a levegőben valami jót szimatolva tekintettek egymásra. A Liverpool ekkor már bő öt éve a másodosztályban küzdött a dobogós helyekért és a feljutásért, sikertelenül.
Még a mesternek is több mint 3 évébe telt, hogy visszajuttassa a klubot Anglia legfelső osztályába. Innen indultunk nem sokkal a háború után. Második első osztályos évében pedig már begyűjtötte a Pool akkor hatodik bajnoki címét. A csapat gerincét Yeats, St. John, Hunt és Byrne alkották. Ahogy mondani szokták, ment a szekér. A város épp a frissen berobbanó Beatles slágerek mámorában égett. Ha alamizsnáért is, de megdolgoztak a pénzükért, hogy hétvégente, akár hétköznap az Anfield Road lelátóin szórakozzanak élet-halál harcot átélve.
A 64/65-ös szezonban a klub utolsó hiányzó hazai trófeája, az FA kupa is bekerült a gyűjteménybe. Újabb bajnoki cím következett. A 68/69-es idény végéig azonban semmi. Jó eredmények, de kupanélküliség. Shankly első nagy Liverpooljának nagyjai már zenitjükön bőven túl voltak. A hattyúdal 1970 februárjában jött el. A bajnokság 6. helyén álltunk, a Vásárvárosok kupájában az új szabály miatt – idegenben lőtt több gól számít – kiestünk a Vitória Setúbal ellen. Már csak az FA-kupában volt reményünk, mikor is a másodosztály egyik kiesőjelöltje, a Watford, kiejtett minket.
Shankly-nek ez a meccs jelentette véglegesen, hogy újra kell építenie nagy sikerű csapatát. Rövidesen Ray Clemence, Larry Lloyd, Steve Heighway, John McLaughlin és Brian Hall vette át a régi motorosok helyét.
„Ugyanazon alapelvek mentén építettük fel az új csapatot, mint a régit. Az erősségeinkre játsszottunk rá. Nyomás alatt tartottunk mindenkit, rengeteg futásra késztettük az ellenfeleket. Nem kaptunk sok gólt, igaz nem is szereztünk annyit, amennyit kellett volna, ám ennek az volt az oka, hogy rendszerint a kapujukhoz szegeztük és tömörülésre kényszerítettük az ellenfeleket. Változtattunk a játékrendszerünkön, hogy minimalizáljuk a sérülések kockázatát. Csapatrészenként területekre bontva játszottunk, akár egy váltóban, mert nem akartuk, hogy a játékosoknak az egész pálya hosszában kelljen futkározniuk. A védősorunknak megvolt a maga területe, ahonnan előrepasszolták a labdát a középpályások területére, és így tovább a csatárokig. Így a játékrendszerünkben mindig maradt hely az egyéni játék kibontakozásának is, mert jól osztottuk el a közös feladatokat.” – így mesélt Shankly a klub akkori filozófiájáról.
A felfrissült csapat kiváló játékkal menetelt a bajnokságban, azonban a kupákra és az újabb bajnoki címre várni kellett. Ráadásul Shankly titkon már ez újabb betömetlen lyukra fókuszált: európai trófea.
- május 10., csütörtök
Kevin Keegan-nel a fedélzeten sokat erre már nem kellett várni. A 72/73-as idényben nemcsak a bajnokságot, de az UEFA-kupát is hazahozta a csapat. A döntőt a Borussia Mönchengladbach ellen vívtuk. Shankly is ír róla önéletrajzában, miszerint a döntő első felvonásában igencsak leszerepelt taktikailag, mivel a söprögetős rendszerrel nem tudott mit kezdeni, Jupp Heynckes pedig azért jutott csak két gólig, mert özönvízszerű eső miatt fújták le korábban a meccset. Az Anfielden viszont magabiztosan nyertünk 3-0-ra, amely az első nemzetközi trófeát, és így az európai publikum ajnározását is elhozta.
Bajnokként minden adott volt ahhoz, hogy a BL elődjének számító Bajnokcsapatok Európa Kupájában is szép eredményt érjen el a csapat azok után, hogy a korábbi indulások sorra csúfos kudarcot vallottak Shankly alatt, és a top európai csapatok ellen sosem volt igazán esélyünk: Ferencváros, Ajax, Bayern München – súlyos és könnyed vereségek az európai futballt játszók nagyjaitól.
Cruyff lövi az 5.-et 1966-ban Amsterdamban
- november 6., kedd, éjjel
Eddigi 14 éves regnálása során először lép be a Boot Room-ba Shankly a meccs utáni értékelő megbeszélésnél. Paisley, Moran, Fagan és Bennett letörve gondolkodnak. Mi történt? Hogyan eshetett ki második körben ez a nagyra hívatott csapat? Milyen játékkal lehet hazaküldeni őket vereséggel az Anfield Road-on úgy, hogy a közönség megtapsolja az ellenfelet?
Ez a meccs volt ugyanis a Crvena Zvezda elleni visszavágó. Az első meccsen 2-1-es vereséget szenvedtünk Belgrádban. A jugoszláv bajnok híresen nehéz ellenfélnek számított, így ez az eredmény talán nem volt meglepetés, de az általános vélekedés liverpooli továbbjutást prognosztizált.
Ahogy Shankly föntebbi filozófiájából, úgy az angol szakmai vélekedésekből – főleg 1966-os vb-címük után – leolvasható a magukat a futball atyjaként definiáló angolok általános futball-filozófiája. Minden másnál fontosabb a csapatjáték, ezt pedig direkt futballal érik el. Sok futás, agresszív, gyors támadásépítés. A hátrafelé menő passzokat ekkoriban füttyszóval illette bármely angliai közönség.
A Zvezda ennek a szöges ellentéte volt. Fő elemük a labda nyugodt tartása és járatása volt, rengeteg kis passzal, háromszögeléssel építették fel a támadásokat, a játékosok labdás technikai tudása pedig kiemelkedő volt. Ez gyakorlatilag a Duna-menti – így anno magyar is – iskola leírása.
„Általában olyan stílusban játszottunk, mint a brazilok. Rövid passzos játék, sok csel.” – írta le Petrovic, a Zvezda egyik akkori kiválósága a klub, és a jugoszláv futball mikéntjét.
A visszavágón azért a védelem is jóval nagyobb szerepet kapott, a középpályát azonban uralni tudták, és az őrületbe kergették háromszögeléseikkel a letámadó liverpooli játékosokat. Két gyönyörű gólt szereztek a 90 perc alatt, amire nekünk csak egy válaszunk volt. A Liverpool kiesett.
„Shankly soha nem veszített, még akkor sem, amikor kikapott.” – így jellemezte, utólag nagyon is találóan a mestert Bill Nicholson. A Boot Room számára egyértelmű vált aznap este, hogy hiába vannak magasan, az igazán elit szint betöréséhez változtatni kell.
„Rájöttünk, hogy a legjobb európai klubcsapatoknál a játék ritmusát mindig a támadások első passza határozta meg. Nekünk is meg kellett tanulnunk a türelmes játéknak ezen formáját, amiben nem egy, hanem két-három lépéssel előre gondolkodunk, ha sikerül megszerezni a labdát.” – nyilatkozta néhány héttel a kiesés után Paisley.
Shankly-nek ez pusztán annyiról szólt, hogy fogta régi filozófiáját, és keretein túlgondolkodva kiegészítette azt a Duna-menti iskola felfogásaival. Másodszor is meg tudott újulni. Legjobb szemléltetése ennek talán a középhátvéd szerepkör. Addig angol hagyományoknak megfelelő centerhalf volt a pályán nálunk is: Larry Lloyd-nak egy feladata volt, szerelni. Helyére ’73 telén az addig középpályás Phil Thompson-t állította a stáb.
„Okos döntés volt az edzőtől és a stábtól – mondta Thompson – Megelőzték a korukat. Hirtelen képesek lettünk hátulról felépíteni a játékunkat. Az sem érdekelt minket, ha ötven passzba került, mire felépítettünk egy góllal végződő támadást.”
A Crvena Zvezda elleni vereségre adott Boot Room válaszreakció volt az, ami meghatározta a Liverpool következő másfél évtizedének filozófiáját. Bár Shankly mindenkit sokkolva lemondott az idény végén, elindítva nem első forradalmát Paisley kezében már kiteljesedhetett a klub európai dominanciája.
A többi pedig már…
A rendhagyó, históriás beharanghoz nagy segítségemre volt Jonathan Wilson újabb fantasztikus könyve, A Liverpool története 10 meccsben, melyet mindenkinek meleg szívvel tudok ajánlani.
