B csapatok csatája

A sűrű őszünk keretében, a nagy nehézségi fokú menetelésben a héten kétszer csapunk össze a Chelsea csapatával. A fontosabb mérkőzés nyilván mindkét csapat számára, de nekünk tuti a hétvégi lesz. A mai a Mikiegér kupában azért nem lesz véresen komoly. Azt gondolom nekünk a BL-lel a Chelseanek az EL-lel elég sűrű ez az ősz ahhoz, hogy mindkét csapat erősen rotált, de még inkább „B” csapattal fusson neki mostani ütközetnek.

A Chelsea idén nyáron jó későn kapott új edzőt Sarri személyében, mert rendesen elhúzódott a Conte kirúgás és az utód kivásárlása. Ez utóbbi érdekes buli, hiszen a Napoli már jóval korábban új edzőt kapott Ancelottival, viszont Sarrinak nem szüntették meg a még 2 évig élő szerződését, így a Chelseanek ki kellett vásárolnia az igazából munkanélküli edzőt. Ez sem éppen gyakori eset. Azt nem tudom megállapítani a két lépcsős hadművelet melyik eleme miatt csúszott, de a végeredmény szempontjából mindegy is. Sarrinak összesen 3-4 hete volt a szezon rajtja előtt oktatni fociját csapatának.

3-4 hét rendkívül rövid idő betanítani egy új stílust, még akkor is, ha ezt legjobban a felkészülési időszakban lehet. Pláne Sarri háromszögelésekre alapuló labdabirtoklásos stílusát nem egyszerű betanítani. Főleg úgy nem, hogy a kései kinevezése miatt az igazolások is késtek és összesen 2-3 új ember érkezett. Mondjuk köztük volt Jorginho, aki abszolút kulcsa Sarri stílusának. A csávó egészen elképesztő látványos változást hozott a Chelsea játékába, még akkor is, ha az amit ő csinál nem éppen a leglátványosabb eleme a focinak. Amit ő tud az elsősorban a kismillió kicsi pontos passz, viszont az is igaz, hogy a csávó az igazi regista. Látványosan ő irányítja a csapatot hátulról a védelem és a középpálya között helyezkedve. Egészen elképesztő, ha arra megy a passzolás amerre ő mutatja, márpedig igazi olaszként folyamatosan mutogatással irányítja a csapatot, akkor sokkal jobban halad a Chelsea, mint mikor a társai mégsem oda passzolnak, mint ő mutatta.

Sarrira szeretnék kitérni. Számomra az erős dohányos mester kifejezetten izgalmas figura. Egyrészt mert a semmiből jőve a csúcsra ért. Értem ez alatt, hogy amatőr játékos volt, majd évtizedekig amatőr edző volt sokadosztályú olasz kiscsapatoknál miközben bankban vagy hol dolgozott. Meglehetősen idős korában döntött egyáltalán a főállású edzősködés mellett, hosszú éveket húzott még le kisebb olasz 2.-3.-osztályú csapatoknál, mielőtt az Empolihoz érkezett, ahonnan a Napoli, majd a Chelsea kispaddal megérkezett 60 környékén a top edzők közé. A másik számomra szimpatikus dolog, hogy olasz edzőktől szokatlan módon támadó és labdabirtoklós stílusban játszatja a csapatát.

Amire itt igazán ki akarok lukadni az két dolog. Egyrészt egészen meglepő, hogy ilyen rövid idő alatt a Chelsea játékstílusát ennyire észrevehetően meg tudta változtatni Sarri. Ez azért durva, mert a keret éveken keresztül szögesen más focihoz volt szokva. Azt meg tudjuk, hogy A Cityvel, ahol nem volt meg minden szükséges játékos stílusához Guardiola is szenvedett első szezonjában. Ehhez képest a Chelsea nem csak látványosan hozza a Sarriballt, hanem eredményes is vele. Mondjuk Gaurdiola első szezonja is jól kezdődött és csak a téli ünnepi szezonban estek vissza, azaz simán benne van, hogy majd télen jönnek ki a nehézségek.

A mostani összecsapás kulcsának azt gondolom, hogy melyik edző mióta van csapatánál. Sarri egészen meglepő módon pikk-pakk leoktatta és eredményesen játszatja csapatával a stílusát, ezt adni kell. Azonban ez elsősorban a majdnem folyamatosan játszó kulcsjátékosokra igaz és elég erős meggyőződésem, hogy Jorginho nélkül maga a stílusuk sem működik annyira, de főleg nem eredményesen. A mostani meccsre így azt gondolom kulcsnak, hogy a nem annyira jó és közel sem összeszokott kezdők esetén a döntő az, hogy kinek a kerete (keretének a mélysége) tudja hozni jobban edzőjének a stílusát és ebben a Klopp projekt lassan 4. évében a Liverpool van előrébb. Moreno, Clyne, Matip, Sturridge, Solanke és társaik mind mind több éve tolja Kloppal a Kloppballt.

Részünkről azt szeretném, hogy a hétközin senki se játsszon a kezdőben, aki hétvégén fog. Persze a stáb valószínűleg nem lesz ennyire radikális. Azonban én minél inkább ehhez hasonló csapatot szeretnék a pályán tudni, egy meglepő dájmonddal.

Az eredmény ezen a meccsen nem különösebben érdekel. A lényeg, hogy fontos játékidőt kapjanak a rotációban fontos játékosok.