Hasznos három pont

Egy baromi nyugodt, de nem eseménymentes meccsen szerezte meg a csapat a 6. győzelmét zsinórban a bajnokságban, amire egészen régen nem volt már példa. Félgőz lehetne a poszt címe, de ez nem igazságos a két csapatra nézve. Egy sor olyan apróság történt a szép, de meddő kapu előtti gyors passzokon kívül is, amik elvesznek az szokásos hazai (zsinórban 8.) cleansheet és magabiztos győzelem igaz, de nem túl feltáró frázisok mögött.

Egyik csapat sem vette félvállról ezt a meccset, a Southampton változtatva szokásos kezdőjén 4-1-4-1-es felállásába bekerült Romeu, mint klasszikus védekező középpályás, hogy a védelmi vonalak közé kimozgó hamis 9-esünket kivegye a játékból, valamint Long ügyelt arra, hogy Hendersont kivegye a támadásépítésből. Matip hatalmas segítség volt abban, hogy Long fegyelmezett játéka kevés hasznot hajtson a vendégeknek.

Ellenben nálunk viszont egy egészen más megközelítés lépett életbe a meccsre, melynek egyértelműen látszottak a hátrányai erre a meccsre vetítve rövidtávon. Kevesebb kapura lövés, kevesebb kulcs passz és sokkal több ember számára idegen pozícióban. A várható előnyei, mint Klopp megannyi döntésénél már azt láttuk, hosszabb távon várhatóak, ahogy tavaly Ox, úgy idén Shaqiri és Fabinho az, akik igen lassan érik/érték el a kezdő szintjét. Ox a legjobb példa, hogyan robbant be januárban a city elleni teljesítményével az életjelet addig alig-alig adó támadó számára kevésbé ismert 8-as posztról.

Ugyanezen a poszton kezdett most Shaqiri, orrnehezítve az egyébként igen balanszos 4-3-3-unkat egy kis csavarral; Firmino a szélről játszik, Shaqiri Mané oldalán tölt túl. Így megmaradt két játékos, akik rosszabbik lábuk oldalán játszanak a szélről, Shaqiri és Frimino, Mané pedig sebességéből és cselezőképességéből nem tükörszélsőként is tud érvényesülni. Rögtön a meccs elején jött is ebből egy helyzet, amikor a pálya jobb oldalának túltöltésével sikerült veszélyesen beadni, ahol az érkező Bobbyt a szélsőhátvédről fejelhetett. Sokszor figyeltük ezt a játékelemet a pénisz rossz oldaláról, ahogy Carroll üti be Clyneról, vagy Moreno szenved meg bármelyik ork csapat erőszélsőjével/toronycsatárával. Az ötösre betömörülő szöglet után újabb elemet csempésztünk át észrevétlenül a Stoke playbookból a saját repertoárunkba. Már ezért megérte Shaqiri az árát amellett, hogy az ő előre meghatározott 45 percében kihozta a maximumot magából és a csapatból is.

Tudom, most nagyot megy a kicsi Joe, illetve a világ egyik legjobb védőjének szép tavasza volt, de nálam a polcon előttük van Matip. Főleg, ha mindhármukat egy koordináta rendszerbe tudjuk pakolni, ahol az origo van Dijk. Illetve az origo az, hogy mindenkinek van Dijk a párja. A hétvégi meccsen látszott az, miért gondolom a leghasznosabb tagnak Matipot, Hendersonon védekezett a csatár, Matip pedig gondolkodás nélkül szántott előre a labdával. Ennek jeleit Gomez is mutatja, de messze nem olyan kiforrott nála ez a vonal. Gomez jelenti a nyers fiatalságot és a sebességet, egy nagyon izgalmas projekt az ő fejlesztése. Lovren, ha brusztolni kell, a legjobbját tudja hozni. Matip pedig rohan előre a kontrával az első félidőben, ball playing CB. Három elég különböző karakter, de VvD mellett mindhármuk nagyon stabil tud lenni és ellenféltől függően különböző stílussal tudnak párt adni VvD mellé.

A második gólunkat érdemes kicsit elemezni, főleg az ismétlésből derülnek ki érdekes részletek. A Southampton a hosszún nem fog embert, csak zónákat véd. Matip nem közvetlen áll be VvD seggébe, ahogy azt a Sktrel-Carroll vonatnál láttuk, hanem hátrébb helyezkedik, messzebb a védett zónától. A holland felméri a helyzetet és jelez, hogy mögé, Matipnak menjen a szöglet, mert nincs rajta ember és a zónát védő játékos is elég messze van. Gini eközben a röviden áll a kapus előtt, mintha az lenne a játék, hogy VvD a kaputól visszafelé kanyarodó Trent szögletet a rövidbe fejeli, így a kapus és a védője arra koncentrál, hogy a rövidről kirakják Ginit. Majd Matip VvD jelzése szerint kapja a szögletet és tisztán a hosszúba fejel, mintha edzésen lenne.

https://mscom1.matchat.online/embed/70rP4ZmzLT?popup=yes&autoplay=1

Egyrészt jó látni, hogy kb 13-14-es szezon óta van rögzített helyzetekre variációnk, másrészt, hogy milyen hasznos tud lenni egy olyan játékos, akitől igazán tart az ellen. Most VvD volt, akire a figyelem összpontosult, így lett helye Matipnak.

Védekezésben 4-4-1-1-be ment át a felállásunk, Bobby és Mané a széleken, míg az svájci Salah mögött helyezkedett a kontrákhoz. 2-0 után már nagyon fluidan játszott a 4 támadó, egyre kevésbé voltak poszthoz kötve és egyre inkább zsúfolódtak a Szentek védelmében sebezhető területekre. A támadóhármas variálása a tavalyi jól összeállt Milner-Mané-Robbo 3-ashoz hasonló szinergiákat épít. Most épp Bobby és Robbo között, vagy Mané és TAA között. A meccs újranézése közben az az érzésem támadt, hogy olyan szintre jutottunk, mint az Iron Lady, akinek nagyon szoros versenynaptárában az egyes megmérettetések egyben edzések is voltak. A csapat egy szoton elleni meccsen élesben tud edzeni és építeni tovább a játékát a megszokott rendszerben, de egyes játékosokat máshol használva. Salah amellett, hogy közelebb került a kapuhoz, még Bobby mozgásait és feladatát is gyakorolhatja. Bobby a szélen egy-egy esetleges szélső playmaker oldalára tud többet visszasegíteni és terrorizálni úgy, mint egy 6-ost, miközben Robboval jobban összeszoknak.

Újabb lépés, hogy egyes játékosok átérezzék és megtanulják társaik szerepkörét, így a gegenpressing által szokatlan pozícióba keveredve is képben legyenek az új poszt követelményeivel. Ez egybe vág a totális foci alapvetésével, miszerint a pályára lépő játékosok bármelyik társuk posztján képesek játszani, mert ismertik a követelményeket az adott posztra és képesek is voltak azokat végrehajtani. Persze a modern fociban jóval egyre több játékstílusban kell helytállni egy meccsen belül is, így természetesen nem az a fő cél, hogy Salah tudjon Robbo helyett Robbotolni, de az elv, hogy az egyes játékosok poszttól függetlenül a csapattársaik szemével is tudnak látni, vagy előre gondolkodni az ő helyzetükkel az nagyban növeli a csapattagok, csapatrészek közötti összhangot, szervezettséget, szinergiákat.

Mindemellett pedig még kivédhetetlenebbé teszik A lehengerlő 15 percünk hatását, amikor bármelyik csapat ellen tudunk ellenállhatatlanul játszani, csupán rajtunk múlik mikor tesszük ezt egy meccsen. Nem elég az ellenfeleknek a megszokott 4-3-3-ra készülni, ha Bobby a szélen játszik. Újabb oldal a Kraw playbookban, amivel magabiztosabban nyúlhat a meccsbe Klopp a Mester tanácsára, a hátrányban lévő ellenfél ellen Bobby védekezik a szélen és Salah megy előre, hogy közelebb legyen a kapuhoz egy kontránál. Nem csak fontos 3 pont volt ez a bajnoki maraton rajtjánál, de nagyon hasznosan megszerzett győzelem volt ez. Persze nem volt ez igazán sziporkázó játék, a gólok nem ebből születtek, viszont ez nem az a gyenge játékkal kiszenvedett meccs volt, hanem inkább egy jól elsült kísérlet a kezdővel köszönhetően a korai kétgólos vezetésnek.

A második félidőre visszatért a szokásos 4-3-3 dedikált 3 középpályással, viszont a támadó trió továbbra is variálta a posztokat. Ezzel együtt látványosan átadtuk a területet és a labdát a szenteknek időnként, mélyen védekezve próbáltuk annyira felcsalogatni a 3-4-3-ra váltó vendégeket, hogy veszélyes kontrákat vezethessünk. Az tisztán látszik a Nate által készített ábrán, hogy miért is van szükségük Ingsre, az igazi melós csatárra délen. Minimális a 16-os környékén szerzett labdáik száma.

A sok korai gól nyilvánvalóan mederbe terelte a meccset, a kiscsapat maradék kedve is elment a játéktól, belenyugodott a sorsába, mi pedig köszöntük szépen és csináltuk a szombat délutáni edzéstervet tovább. Ha nem jönnek gólok érdekes lett volna, meddig tart a sok változtatás, és mikor álltunk volna vissza a tavalyi jól bevált formulára. Egyrészről a fenti belenyúlások nem túl nagy innovációk. Shaqiri posztján játszott Gini tavaly a MU ellen, ahogy Ox is hozta már ezt a 8-as és 10-es közti átmeneti posztot. A támadóhármasunk tagjait is láttuk már cserélgetni egymást kb az első félidő vége előtt 10-15 percekre, ahogy az sem egy nagydolog, hogy a szélre kihúzódó csatár a szélsőhátvédről fejeljen, ahogy a szöglet variációink sem most születtek Melwoodban. Viszont mindenegyes ilyen apró játékelemmel nő a csapat muníciója, nő az eszköztár és ez a fontos, hogy nem csak elméletben tudják, hanem gyakorlatba is ültetik ezeket nem csak edzés, hanem éles, vagy jelen esetben 2-0 után már csak félig éles meccshelyzetekben.