Maktub

Kicsit az az érzésem mostanában, hogy minden meg van írva Kloppék időutazó sorsnaplójában. Eltűnt a gyomorgörcsöm a meccs elején: jajj, vajon ma tejszín vagy letargiabuborékos szóda fog fröcsögni? – nem, biztosan tejszín, de abból is valami smooth, és síkos zsíros. Ránézek a kezdőre, és csak nyomok egy kissé már unalmas félmosolyt. Ránézek a félidei eredményre, statokra. Hmm, fasza, lehet még jobb is? Lesz. Jön a 70.-80. perc, na ma becsokizunk, tolunk egy Sevillát? Ugyan, nőjj már fel a telünkhöz, itt a tavasz. Hülye lenne a könyvíró, ha ma nem nyernénk. Nyertünk tegnap is.

Valahol még mindig lappang bennem egy sértettség 2010 nyaráról, mikor is pár idióta úgy döntött, hogy a Rafalution-t ideje kerékbe törni. Mikor Benítez leült a Chelsea padjára EL-t nyerni az volt az érzésem, hogy direkt forgat még a sors egyet a szívem bal kamráját átszúró tőrön, hadd csepegjen a vörös tovább az abroszra. Megölni viszont nem tudtak, csak erősebbé lett az a vörös véna, miután lassan beforrt. Ilyen ez, nem csodálkozom, maktub. Mikor tegnap megláttam Rafa-t, mintha villant volna egy kiskés éle. A Newcastle játéka viszont tisztává tette, hogy ha van is ilyen fegyver, akkor az egy fogpiszkáló már csak. De ha tőr is lenne, nincs az az isten, hogy belém találjon. Klopp óta nincs.

Benítez tud védekezni, nagyon is tudott anno velünk is. Aztán valahogy kevés lett az ötlet egy nagycsapatnál ragadáshoz. A Newcastle játéka pedig egy 2007-es Liverpool erősen lebutított változatát mutatta. Elszaladt az idő, ötlet viszont nem sok új támadt. Szomorú ez nosztalgikus énemnek, de minek bánkódni a múlton, az úgy is történhetett volnán? Maktub. Csak élvezem a jelent és a jövőre gondolok.

És pozitívan gondolok rá. Éreztük, hogy jól találták ki a rotálást a stábban, de grafikonszerűen is itt van: a téli hajtást (vízszintes tengely 115. és 130. meccs között) messze túlszárnyaltuk Kloppék eddigi várhatója alapján, vagyis hogy a meccsek közötti szünetekkel (piros) túl erősen mozog együtt a szerzett pontjaink átlaga (kék). Bravo. A BL-meccsek számán azért mégiscsak lehet még aggódni, de jelenleg csak a Chelsea néz ki úgy, hogy idő előtt befejezi a versenytársaink közül. Viszont baromi szoros lesz, mert mind az 5 top4-aspiráns hozza a 2-es ppg feletti átlagot mostanában. 10-es görgő ppg-ben mi konkrétan 20 meccse vagyunk 2 ppg felett (minden sorozatot figyelembe véve).

És akkor emellé megjavult a védelmünk. Nem sikerült még dekódolnom, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb, azaz hogy WD40 vagy Karius hozta meg a stabilitást a hátsó traktusunkba, de gyanús, hogy a kettő együtt. Plusz el ne feledjük, hogy Karius első igazán jó meccse előtt jött idén valami segítő arc Achterberg mellé. Baszd ki, mondjatok már egy rossz döntést idén Kloppéktól. Még az agyonsajnált Oxy is úgy osztogatta az asszisztokat mostanában, hogy Coutinho félrenyeli a spanyol fröccsöt miközben az izzadt papucsát próbálja leolvasztani mediterrán színezetű lábáról, hogy a plazmának hajítsa. Mignolet ugyanezt teszi minden este csak belga sörrel és záptojás szagú kesztyűkkel edzésről hazaérve.

Egyetlen szálkám még, hogy az első 30 perc 81-19%-ra nyert labdabirtoklása mellett Mané szinte összes első labdaérintése gyenge volt. Kissé formán kívül van sajnos, bár még így is a PL egyik legjobb támadója. De érted, akkora a luxy ma, hogy a két világklasszis mellett nem elég a PL egyik legjobbjának lenni. Ilyen formahanyatlást persze simán viselünk – főleg ha Firmino akkora isten, mint amekkora tegnap is volt, pl. a Manénak adott asszisztot megelőző 10 másodpercben. Minden meccse tele van ilyenekkel. Ő a legidegesítőbb focista a grundon, mert amellett, hogy mindenkit tönkre vág labdával, már a mozgásával mindenkit hazakergetett harangozás előtt a placcról anyuka szoknyája alá. Közben meg élvezi a focit, mint egy őrült, és olyan gólörömöket talál ki, mint egy elmebeteg. Zseni, imádom.

A Karius-WD40-Mestertrió kvintettből ne sérüljön le senki, és egyszerűen csak nem lehet kérdés a top4. Maktub.