Petro-Canada
Erősen bocsmá jellegű lesz ez a poszt, előre is elnézést, de komolyan kezd rám törni a kényelem kora a csapattal kapcsolatban, és egyszerűen fogynak a szavak. Képletesen is meg szó szerint is.
Current mood pic.twitter.com/RvWJbia175
— corner taken quickly (@ThoseScouseLads) February 14, 2018
Tényleg egyszerűen az van, hogy van ez a TejszínTrió, és egyszerűen nem tudok elképzelni olyan szituációt, ahol ne lehetne bíznom bennük. Annyira ikonikusak ők hárman, mint a WD40 és a duct tape együtt.
És ha az istenek velünk, ki ellenünk? Moyes West Hamje biztosan nem.
Oké, a futball géniusza bevetette Evrát, aki az örökös PL Köcsögök Csarnokába való igyekezetét egy felhajtott gallérral is meglökte a meccsen, de ha ekkora minőségi különbség van ember és ember, játékos és játékos, csapat és csapat közt, akkor egyszerűen nincs megállás.
Ez a West Ham hiába nem volt annyira reménytelen, mint a Bilics-féle november elején, egy dekával se érdemelt többet annál. 4-1 és 4-1 ugyanúgy a vége, ezt a védelmét viszont egy Moreno-Solanke-Lallana tengely is hólyagosra szopatta volna, a végén ezt realizálva Klopp meg is húzta, hogy három balhátvéddel rojtosítsuk őket.
Joga Bonito.
És nem is tudom mitől félhetnénk amíg ők hárman egészségesek. Mármint nem itt fent ők hárman, hanem a normál támadótengely. A kanadai kommentátor mondta meccs közben, hogy egészen egyszerűen annyira sok game changer játékosunk van, hogy nagy bátorság kellene ahhoz, hogy ellenünk fogadjon. Rá 3 percre, pedig be is talált Can, ráadásul szöglet után. Pedig még csak nem is rá gondolt.
És ezen a ponton ahogy elakadt a meccs, úgy elakadok én is. Innentől kezdve gyakorlatilag nem volt esély arra, hogy bármi újat megtudjunk magunkról, hogy bárhol bármi is igazán teszteljen minket. Kariusnak voltak szép és biztos megmozdulásai, egyre jobban érik bele a szerepbe, de istenigazából tanulságot ebből a meccsből nem tudunk levonni. Erősek vagyunk, és mintha hétről hétre csak tovább erősödnénk.
De a bajnokság végtelen hosszú.
Ami most -4 centi tapírfasz, az két meccs alatt bármikor leolvadhat, erről sose feledkezzünk meg. 10 meccs még mindig hátra van, és hiába a 2.0-ás ppg, hiába a stabilnak látszó előny és a még stabilabb játékkép a kicsik ellen, a vége még nagyon messze van, a szezon negyede még mindig hátra van.
Most épp úgy tűnik, hogy mindenki másnak gondjai vannak, csak nekünk nem, és nagyon jól is van ez így, de az agyunk hátsó felében mindig legyen ott, hogy a vezetésünk és az önbizalmunk pont annyira törékeny még, mint Firmino térde, Salah bokája vagy Mané combhajlítója. Nem kell ezzel kelnünk és feküdnünk, most nem, és a 2014-es ezüstkor se kellett, de ahogy ott is kulcs volt a sérülések elkerülése, úgy most is meghatározó kérdés az, hogy egészségesek maradjunk.
De majd foglalkozunk a sérülésekkel akkor, amikor szembe jön a probléma. Vagy lehet, hogy akkor is csak bevágjuk majd anélkül, hogy odanéznénk.
