Akarod-e a funky-t?

Jay Kay a.k.a. Jürgen Klopp zenésztanár szombaton elég keményen lejátszotta a tanítványt. Fasza ez a Wagner-banda, de mikor a tanár bá ellen kellett kiállni, akkor elment a zsigerekből az érzés, ami elkap a ritmusnál és a lágy basszus hullámait játszva. Azért végre tegnap mi is odatettük, és nem csak amolyan csapongó fortissimo stílusban, hanem csak érzékien rá-rálépve a helyes ütemre. Liverpool – Huddersfield, 3-0.

Imádom amúgy a pozitív tényeket nyarunk kapcsán, melyből a szombat emlékében is kiemelkedik az, hogy a 8-as filozófia kellően számos játékosunk fejében helyre lett téve. Fluid, nagyon előretolt box-to-box játékosok ezek, akik tudják, hogy a pár, a WB és a támadó hogyan mozog, emellé pedig érkezik a boxba bőszen. És hát szívem csücske: a presszingben is szemet gyönyörködtető mikor Milly-Gini úgy fut rá az ellen védőire, hogy még Studge fogalmatlansága is a semmibe merül, miközben Firmino-ék mindenkit a halálig zavarnak, és végül Hendo szerzi meg a labdát, majd osztogat ziccerben végződő labdákat. És akkor erre a 8-as fogalomra van egy Can, akit szépen beletanítottak, Cou, aki ráállt, Milly, akit idén igazoltunk, Wijnaldum, a csapat békája és Lallana, aki a tavalyi legjobb 8-as volt (és lesz – gyere papa, várunk végre vissza).

Szintén imádom ahogy a stábban a WB pozíció idei, sokszor tárgyalt, támadóbb felfogásáról gondolkoznak, és ahogy Moreno újra feltalálta az agya helyén a spanyol viaszt. Elöl is mámor meg cukormáz, mókusom, hogy exponenciálisan fokozzam az élvezeteket. De miért kellett egy elcseszett kis aposztroffal lederiválni ezt a csapatot hátul, a klasszis CB-ket elfelejtve az egyenletből? Nem, nem baszom fel magam, clean sheet-eltünk, most nem szabad, dobom is el a pennát. Csak érteném meg, hogy ezt a sok jót, miért kell hátulról arcon csapni egy remek nyáron. De hát ja, Liverpoolnak szurkolsz, megszoktad, hogy a gondok mindig hátulról jönnek. A lá doggy style.

Egy olyan funky banda vagyunk, ahol nagyon funky az énekes, a szóló gitáros és főleg a szaxis, de folyton elvonón van az egyetlen közepesen jó basszus gitárosunk, aki a zenét mélyről támogatja. Úgy meg már nem is olyan funky az egész. Mindegy, szuszáh, 3-0, nem ez volt életem orgazmusa, de legalább felfokozódva várom a következőt.

És amíg mi a szokásos top4 közeli állapotunkban táncolunk, örülünk és szenvedünk, addig nézzünk már rá a Huddersfieldre is. Fülük-farkuk behúzták tegnap, az a 26% labdabirtoklás és 1, kaput el sem találó lövés azért nem az átlagos focijuk. De mire számíthat egy újonc?

Ezen az ábrán 2005-től látjátok minden évben az adott 3, másodosztályból feljutó csapat PL-helyezését (y tengely) a következő évben. Up1, 2, 3 jelenti, hogy a Champo hanyadik helyéről jutott fel (a 3. persze a rájátszás győztese). Egyrészt trendszerűséget a stat teszt nem mutat. Talán itt az utolsó 3 évben volt valami változás, hogy 50% fölé emelkedett az amúgy 40% körüli kiesési aránya az újonc csapatoknak. Jah, engem is kicsit meglepett, hogy az újoncok kevesebb, mint fele esik ki. Az már kevésbé, hogy a megemelkedett TV-pénzek miatt a PL és a Champo közti minőségbeli különbség nőni látszik. De ezt most engedjük el, egyelőre trendről nem lehet beszélni.

Arról sem, hogy a Champo-nyertes jobb esélyekkel indul, mint a másik kettő – átlagban egyébként a 2. helyezett éri el a legjobb PL-helyet, de ez megint nem szignifikáns. Úgyhogy vegyük egyben ezt az adathalmazt, és illesszünk már rá valami eloszlást, hátha ebben a „full random, hol végez a feljutó” világban találunk valami mögöttes sémát a káoszban.

Itt fent a következő áll. Vízszintes tengelyen a kieső zónától vett távolság, vagyis 0, ha kiesett a PL-ből idény végén az újonc, 1, ha a kieső zónától 1 hellyel feljebb végzett (17. lett), 2, ha 16., és így tovább. A fekete vonal jelzi az adott helyezés relatív gyakoriságát (y tengely) az elmúlt 12 év újoncaira. Tehát például x=2-re ez 8.3%, ennyi a mintából becsült valószínűsége annak, hogy egy újonc 16. lesz.

A célom az volt, hogy erre a fekete vonalra egy sűrűségfüggvényt találjak, ami statisztikailag elfogadhatóan illeszkedik rá. Ilyenkor pl. egy kárillesztő matematikus nekiáll darálni a binomiális, negatív binomiális és Poisson-eloszlás triójából, és majd talál valamit. Hát nyilván én is. (Hogy miért is ezt a hármat, arról itt bővebben, de amúgy most tök mindegy, hogy mik ezek, az összes csak egy fránya vonal.)

A példa jellegéből adódóan itt negatív binomiális jött a képbe, de a törések miatt reménytelen erre illesztést találni. Viszont ketté bontva a csapatokat (szaggatott vonal – bár ez két teljesen másik ábra lenne, lényegtelen most) már jó illeszkedésekre bukkanhattam. A narancs és a kék negatív binomiális sűrűségfüggvények lényege: Vannak csapatok, melyek a narancs mentén fognak végezni, sokkal nagyobb eséllyel a kieső zónában vagy a közelében. Míg vannak a kékek, ők viszont jóval magasabb eséllyel végeznek jó pozíciókban. Mi a különbség a kék és a narancs csapatok között Angliában? Az egyetlen tényező, amit találtam az, hogy az adott idényt megelőző 5 évben szerepeltek-e legalább 2-szer a PL-ben vagy sem. 3 kivétel csapat volt: 2 Pulis-banda meg egy bizonyos Brendan Rodgers-féle Swansea.

Az egész konklúziója ennek számomra az, hogy vagy bele mersz menni a folytonos liftezésbe, tartod a filozófiádat (lásd Swansea, Southampton) és hosszú távon bent maradsz, vagy szervusz világ, üdv Champo ismét, akár egy örökkévalóságig. A Huddersfield-re nézve ez annyit jelent, hogy full újoncként valszeg ezek nehéz, oda-vissza évek lesznek, de 5 év múlva, ha tartják magukat az elveikhez és álmaikhoz, akkor sokkal nagyobb eséllyel állandó bentmaradókká, és akár top10-be be-benéző csapattá válhatnak. Wagnerrel a filozófia már megvan.

Azok nyerik el tehát, amit igazán akarnak, akik nem fogadják el a másodosztály átlagosságát, és mernek kockázatot vállalni egy jobbnak és vörösebbnek tűnő világ felé. Rögösebb az út, de igazából lépsz kettőt, és hirtelen a Liverpool is téged irigyel, amiért Southampton vagy, jöttél valami számodra biztos jóból (2. osztály), mertél liftezni, és a belekóstolások után most már hosszan élvezed a Premier League eufóriáját.

Bátraké a boldogság.

Akarom.