Ronda és finom

Nehéz meccsen van túl a csapat, az első hazai forduló után. A sikeres BL selejtező odavágót letudva ellenfelünk a pulisi-pardewi hagyományokkal érkező Crystal Palace volt, ahol régi ismerősünk a Betonember köszönt vissza. Ha ő a pályára lépett, akkor eddig 7 meccsen 8-szor talált be ellenünk. Védelmünk finoman szólva sem a stabilitás mellszobra idén, így baljós előjelekkel együtt vártuk a szombat délutánt, arról nem is beszélve, hogy kedvenc kis brazilunk héjanásza szintén sárba döngöli a csapat morálját. 

Csakhogy fokozza a feszültséget, Klopp a fél csapatot lecserélte a szezonbeli két tétmeccsünkhöz képest, szinte a teljes védelem új volt, csak Matip maradt. AA helyett a legutóbb még BR keze alatt kezdő Gomez szerepelt, a hétközben túlpörgő Lovren helyett az egy hőfokkal alacsonyabban üzemelő Klavan kezdett, valamint az ügyeletes főnixmadarunk helyett bemutatkozott az új skótunk, Robertson. Utóbbinak igen nagy szerepe kerekedett a meccsen, de ne rohanjunk előre. A középpályán több, mint egy év elteltével kezdett újra Milner, valamint a csapat tetszhalott csatárcsillaga Studge érkezett a csapat élére. Végre előkerült a rotakapa!

A fentieken végignézve az már a folyosón tudható volt, hogy nem ez lesz az a csapat, amelyik a leggördülékenyebb focival kápráztat el bennünket, és erre a sejtésre csak erősíteni tudott az elmúlt két meccs tapasztalata, miszerint Lallana, vagy Cou nélkül a középpályánk maximum szenet lapátolni elegendő. Ami érthető is, hiszen az egész előszezonbeli finomhangolás azzal telt, hogy két vízhordó mellett valamelyikük, de elsősorban Cou felel a középpályás hármasból a kreativitásáért. A bulváros rinyától alapból sem kell meghatódni, de talán a legrosszabb, amit tehetett Phil, hogy sztrájkba kezdett Lallana sérülése idején. Így a Napnál is világosabb, hogy mennyire nélkülözhetetlen a középpályánkról egy kreatív játékos, vagy úgy egyáltalán a keretben mennyire kevés az ilyen típusú játékos. Ha ez nem győzte meg az FSG-t, hogy makacsolják meg magukat bármennyit is ajánl a Barcelona, akkor maximum a nevetséges add on feltételek.

Maradék egészséges középpályásaink főleg a stabil labdajáratásban és a labda visszaszerzésében  tudnak maradandót alkotni, de a támadások tempójának diktálásában, vagy a váratlan támadó harmadbeli megoldásokban kevésbé jeleskednek. Ezen a meccsen sem volt ez másképp, ahol folytatódott Wijnaldum vesszőfutása, mint a legtámadóbb szerepkörű középpályás egy helyzetet sem tudott kialakítani társainak szombaton, rajta kívül csak Milner és a hosszabbítás perceire beálló Lovren tudott hasonlót felmutatni. Emellé szörnyű elszigeteltnek tűnt egész meccsen, akárcsak Sturridge. Persze ez nem csak a képességek, a csapatösszetétel, a taktikánk, vagy csak a mosolykirály formája miatt alakult így.

A palace 3 középsővédővel érkezett meg a meccsbe, valamint két mélyen visszahúzódó szárnyvédővel, akik még véletlenül sem lépték át a félpályát, hiába szerepeltek a középpálya szélein. Három középpályása körül egyedül Puncheon próbált leselkedni a Benteke által lefejelt vagy visszaosztott labdákra, de igazán csak Townsend és Benteke lépett fel támadólag a csapatukból. Puncheon többször húzódott vissza Loftus-Cheek mellé, így lehetővé téve, hogy Milivojevics a középpályás és a védősor között tudja tovább szűkíteni a bejátszható területet. Szépen fűzte be de Boer a diafilmet, amit még Pulis hagyott az edzőközpontban, csak annyit felejtettek el, hogy széljáték nélkül nincs esély a veszélyes kontrákra. Ennek megfelelően nem sok veszélyt okoztak egész meccsen, azonban egy első félidei kontránál nagyon jól látszott, hogy mennyire nincs összeszokva ez a kezdő, és gyönyörűen passzolták ki a labdára fókuszáló, de elkésett védelmünket és jutottak a kapu elé lövésig. A második félidő 55. percében pedig Matip kimaradt helyzetéhez mérhető ziccert rontott kedves ismerősünk, és maradt a döntetlen. Ennyi volt a Palace támadó játéka, messze a leggyengébb az elmúlt évek Palace-aihoz viszonyítva.

Az első félidő nagy részében Firmino játszott a balszélen, Mané a jobbon. Gomez és Robertson közötti különbség miatt is az utóbbi oldalán futottak akcióink, azonban ehhez még hozzájárult kedvenc kőművesünk játéka, aki az egész meccs folyamán extrán vigyázott a skót szélsőhátvéd mögötti területre, már-már kézenfogva játszva. Többször meg lehetett figyelni, hogy Hámesz vissza-visszatért a szélsővédő pozíciójába, míg Robertson messze feljebb helyezkedett kvázi szélsőként töltve be a beljebb húzódó Firimino mögötti-melletti területet. Milner, Robertson és Firmino így többször alakított ki létszámfölényt, amit a skót veszélyes beadásokkal tudott kamatoztatni, valamint tehette ezt nagyon nyugodtan, hiszen mögötte lévő területre a Palace semmilyen veszélyt nem jelentett. Igazán akkor lett veszélyes ez a szél, amikor Mané átjött erre az oldalra és Firmino eredeti pozíciójába húzódott be, az első félidő második felében, majd a második félidőben Salah cseréjével végleg ez lett a felállás. Gólt is ennek az oldalnak a túltöltéséből szereztünk, még ha nem is a leggördülékenyebb módon. Kellett hozzá Mané állhatatossága és zsenije, hogy kihasználja az addig remekül záró védelem megingását. Nem lesz benne a szezonvégi legszebb gólok listájában, de a legfontosabbakéban igen, mivel ez jelentette a három pontunkat, miután a meccs végén már nem sikerült betalálni a kinyíló és fellazuló londoniaknak.

Milner és Robertson kapcsolata kiemelkedik, valamint az, hogy mennyire nem volt jobbszélünk (persze a helycserék miatti átlagos pozíció csalóka) Csodaszép Hennessey – Benteke passzsáv, jól jellemezte a rengeteg hosszú labda a Palace “támadásépítését”

Studge és Gini elszigeteltsége lehangoló volt, viszont örömteli volt látni, hogy mennyire megtervezetten lett Robertson bedobva a mélyvízbe, és ami még jobb, hogy élt is a lehetőséggel és egy igen remek teljesítménnyel debütált hazai pályán. Épülgessen az az önbizalom, mert nagy szüksége van a csapatnak egy stabil LB-re, aki nem Milner. Még egy dolgot lehet leszűrni, hogy azzal, hogy a középpályáról kiesett kreatív támadó felfogású szerepkör, nagyobb tér nyílt a támadó szellemű szélsőhátvédeknek, amilyen AA, Moreno és Robertson is. Kreativitást kár tőlük várni, viszont gyorsan és jól érkeznek extra opciót adni a támadóharmadban és jó lábukra érkezik a labda, ha középre kell tálalni. Hogy mire lesz elég az, ha védekezni is kell gyors szélsők ellen az megint más kérdés. Már egy hetet sem kell várni, hogy meglássuk az Arsenal elleni erőpróbán, hogy Milner esetleg tud-e még stabilitást adni a védelem bal oldalára.

Klopp Jedi erővel tartja a levegőben Manét és csiklandozza is egyben

Fontos kiszenvedett három pont volt ez, történelmi távlatban sikerült nulla gólon tartani a CP-t, igaz ehhez kellet de Boer is, aki nem sokat tudott eddig erősíteni a tavalyi Palace-on emberanyagban és emiatt taktikailag sem.Reméljük ráérez, hogy ez így kevés és berakja a nagy lóvét Sakhoért a deadlány dayen. Limitált erőkkel hoztuk a pontokat egy veszélytelen és csak az egy pontért érkező ellenfél ellen. Nagy szükség volt erre a győzelemre, hogy ne szakadjunk lejjebb rögtön a szezon elején, ha már a kezdésnél bennragadt két pont. Watford ellen hiányzott ez a csúnya győzelem, most legalább a győzelem ízével várjuk a visszavágót szerdán.