Felébredt a maci téli álmából és elővette a grillsütőt

A Liverpool futball csapat egy pszichiátriai eset. Klopp gárdája egy pszichiátriai eset. A bipoláris személyiség igazi tankönyvi megtestesülése közösségi szinten. Úgy zuhan össze kisebb behatásokra, mint senki más. És úgy viselkedik jobb napjain, mint Esőember a blackjack asztalnál. A normális aranyközépút fogalma még elvi síkon sem létezik számára. Képtelen a középszerűségre.

Olyan gödörből dobtuk most ki a kampós kötelet és rúgtunk lépcsőt a földbe, amelyet kiesők is megirigyelhetnének. Talán még a Leicesterrel lehetne kezet fogni, bár ők még nálunk is betegebb faj. Hogy ehhez Wijnaldum csapatba helyezése, Mané autizmusa, a brazilok hormonzavarának helyrehozatala vagy csak Klopp hangszínváltása kellett? Talán mind. De még közelebb lehetünk a válaszhoz, ha számba vesszük, miszerint 8 olyan meccs után, mikor egyszer sem volt 4 nap felkészülés, most végre jött egy egész hetes kihagyás.

Kellett még egy „jó” Spurs is a szórakozásunkhoz. A védelmük bal oldala szerencsére megérezte az angol telet, és a liga legjobb hátsó sorába olyan LCB került, mint Dier, és olyan bal védő, mint Davies. Oh, barátom, ha te idén még alszol mélyen, akkor a barátnőd jól csinálhat valamit, bár valószínűleg akkor is Manéval álmodsz majd. 60% passzpontosság (Dele Allival kézen fogva), ilyen erővel minden labdát vakon háttal felollózhatott volna. És akkor azt mondjátok, hogy Moreno komikus. Aly Csiszokkó félrenyelte a málnaszörpjét.

Alderweireld megkapta idénybeli első (!) sárgáját, ami úgy önmagában tökéletesen le is írná az idei Spurs védelmet, és a hétvégi rangadót. Bővebben: Mané és Lallana végre már sebességet vitt a játékba, de sokkal inkább underdog foci volt ez, mint szép 433. Úgy az első gólig. Underdog, tehát a liga-másodikat kérdés nélkül alázzuk meg kontrából, olyan kiugratásból, amire Pista bá is megnyalta a csirkezsíros kisujját. Na, és innentől kapcsolódott át igazán valami az agyalapi mirigyekben. A presszingünk ténylegesen megjelent, mely a 433-unkból adódóan 5 letámadóval szenvedtette ki a Spurs _hátsóját. A Llorist követő passzok után már rendre 0-hoz konvergáló opciója maradt a csirkéknek. Dembelé és Wanyama olyan szinten mondott csődöt labdakihozatalban, hogy Lucas 50 méterrel feljebb már Unluckyra hergelte a közönséget. A Son-Alli-Eriksen majdhogynem labdával nem találkozott, nem hogy a kapunkkal vagy hurrikánnal. Látszik, hogy Kloppék nagyon jól felkészültek, és szerencsére fejben a braziljaink is annyira oda tudták tenni magukat, hogy nem maradt kérdés. Cannak sem sok.

Mané és Coutinho újra feltalálta az Anfield istenadta ellentétes oldali gyeprétegét is. A 4231 tehetetlennek bizonyult egy ilyen fluid Liverpool ellen. Folyton halfspace-beli sebességelőnnyel indultunk rá a boxra, a második gólunk után már Ikarusz-szerű pánikmegoldásra kényszerítve őket. Klopp lenullázta Pochettino-t, nincs mit szerénykedni. A második félidőt pedig olyan vérprofin sikerült menedzselnie, ahogy sosem volt szokása fóros helyzetben.

Megint, ha nincs Lloris, kár is lett volna folytatni 30 perc után. Valami ilyesmi volt minden meccsünk egész ősszel. Aztán meg seggberépa. Van itt Rotterdamban egy seggdugasznak csúfolt szobor, ami igazából egy modern felfogású karácsonyfát tartó Mikulás (igen, Kuyték háza táján ezt a Mikulás hozza, és akkor is díszítik fel, ne kérdezd, hogy bírja tűvel a tényleges karácsonyig). Ha szemléltetni szeretném helyzetünket, mi Mikulás környékén teliseggel csücsültünk bele ebben a butt plugba. Hogy aztán a Bundás inverzét jelentő angliai telet ebben szenvedve töltsük el. Beszorult. Van ilyen, ha kicsit még szűz a „Klopp-433-LFC” nevű leányzó.

Koránt sem biztos, hogy most sikerült kirángatni a karácsonyfát a seggünkből, de legalábbis úgy néz ki, hogy Kloppék megtalálták a vazelint. (Elnézést.) És most már május végéig szép lassan fognak becsordogálni a meccsek, ebben a lassú tempóban pedig már újra vérmes reményekkel várhatunk egy tavaszi orgazmust.