Hull a pelyhes karikára, edzőbának kabátjára

| Posted on| | /span>

A Dinamó elleni döntetlennel is felérő döntetlen után eljött az idő, hogy nekikezdjünk a szezon hátralévő részéhez, mert már csak egy nyitott kérdés maradt a szezonban, amit tisztázni kell. Az, hogy a Dinamó mögötti 2 és 6. hely közötti zóna 3 BL-t érő helyére mi érünk-e oda, vagy marad megint fapados járat a tundrára. Vagy még az se. Belföldi kupa és érzékenyebb Gerrard rajongók inkább ülve kezdjenek el olvasni. 

Mert kurvra jó egyébként, hogy lassan kiemeljük a fejünket saját seggünkből a közepes homályból és oda tudunk végre testben és lélekben is fókuszálni, ahova úgyamúgy egész végig kellett volna. Nem baj, nyomor kupák minden évben vannak, jövőre majd nekifutunk megint. Amúgy kérdés: ha nyerünk egy faegeret, annak van lejárata? Vagy állandó aurát ad? Egy faegeret nyerő játékosnál mondjuk 2-3 évig jó minden, tudja hogyan kell nyerni, vagy meg kell újítani, mint a malária oltást? Ha jönnek új játékosok, akkor velük is kell nyerni egyet mindig, vagy csak akkor, ha már a keret felét meghaladja azoknak a játékosoknak a száma, akik még nem nyertek is belföldi kupa izét? Van egy ilyen mértékegység, hogy faegérerő / ml amit minden évben szezon elején ki kell mutatni a játékosok vérében, aztán ha alacsony, akkor kupát kell nyerni? Mindegy, jövőre innen folytatjuk. Újra. És Újra. Aztán megint.

Node, maradt még 15 meccsünk a szezonban, jelenleg 0 pontra vagyunk a 4. helytől (tapírfasz a végtelenbe tart), és pontosan ott tartunk, ahol sehol. ‘bokornak nagyon igaza volt, hogy innentől már felfelé mehetünk csak, van Cou és Mané, lesz idő pihenni és felkészülni az ellenfélből, Henderson újra motor, Lallana talán újra CM lesz, nekifuthatunk mégegyszer annak, ami a szezon elején már működött. Meg amúgy is, tavasszal mindig nagyok szoktunk menni, nem is beszélve arról, hogy az Arsenal szokás szerinte kipickelte a Bayernt, de a Dinamó kivételével a többi tülekedőnek is kijut majd a hadszíntér csodáiból.

Meg amúgy is, most, a Dinamó ellen mekkora darálást toltak már fiaink. Ja, csak az van, hogy ezzel pont kitörölhetjük. Ha nincsenek beszarva a srácok, akkor nagyon könnyen fásultak tudnak lenni, most is benne van, hogy egy durva, falhoz vágós, hajtépős, faszon pörgetős menet után már csak langyos, félárbócos nyomakodásra futja az erőből a takaró alatt. Akin bizonyítani kéne, hogy minden nagyon jó lesz, az a kiesés elől menekülő Hull lesz. Nekik is kijutott a jóból, játszottak ők is Miki elődöntőt a MU-val, ráadásul egy nappal kevesebbet pihenhetnek, hiszen tegnap heroikusan fogták az X-et a változatosság kedvéért szintén a MU ellen. A formájukban kis döccenők azért ne tévesszenek meg, a Hull nem egy jó csapat, és bár kiverte őket a Fulham a fakupából, a nagy vereség szériájukat a Tottenham – Shitty – Dinamó ellen szedték össze, a Pulis féle WBA elleni zakó benne van, egyedül a West Ham szopókáért lehet rájuk követ vetni. Szóval hátul vannak, de semmivel sem gyengébben, mint az alsó-középmezőnyben bárki.

Pláne, hogy a MU ellen kapufát koccoló Markovic-tyal (?) való erősítésüknek hála még némi pikantériája is lehetne a meccsnek, ahogy a fiatal csehszlovák testvérünk meg akarná mutatni, hogy tudja ő, melyik oldalon vajazzák a csevapot. Mert én pl. kurvára nem. Viszont szerződésileg tiltva lett a játéka, próbálva ezzel elkerülni szeretett csapatunk, hogy tatyirádó homloklebenye a képernyőre robbanjon, ha pont az ő góljával vernének minket. Amúgy a story szokásos: 3 CB az ismerős Dawsonnal, gyors szélsők, rohamnéger elöl, meg két, januári hajtásból kieső, fáradt, de a bajnokságra figyelni akaró csapat. Ha tippelnem kéne, egy nagy sárdagasztó lófasz lesz itt kéremszépen, nem foci, ha mákunk van, akkor a kb. 20%-al több helyzetünkből mi szerzünk gólt, és megússzuk azt a két nagy ziccert, amit kontrából várhatóan úgy is összeraknak. Márcsak azért is jó lenne nyerni, hogy egy fokkal nyugodtabban várhassuk a csirkéket egy hét múlva az Anfielden. Lallanát CM-be Can helyére, Origit Bobby helyett bírkózni az elején, aztán meglássuk, betoljuk-e 1-0-val, vagy jó az X a téli pokolból.

Node, amíg ennek végére járunk, más is történt ám a héten.

Hiszen hosszú és gyötrelmes időszak volt, amit Gerrard nélkül kellett töltenünk. Rendben tartott DJ pultok, csúszásmentes járókő az előszobában, sajttájok, ahol érted, hogy mi a pékről is beszélnek: unalmasabb volt így az élet a Pool holdudvarában. Jó, paraszt vagyok vele, nyilván, de tudjátok hogy nekem mindig meggyleves meg cissé volt a kedvenvem mielőtt ráleltem a balotellizmus petárdákkal körbeölelt ösvényére, mindig szerettem beugatni valamit az eminens díszmackóknak. Drága Stevienk is megunta a sörivást a távoli galaxisban, és ha már a fogcsikorgatóan, kíméletlenül is visszatérően, halmazatilag határszar önéletrajzi könyvében hisztikézett is miatta, hogy márpedig ő mennyire foglalkozna a csimótákkal, hozzá is vágtak egy állásajánlatot, hogy újra frissíthesse a linkedint Liverpool alkalmazottra. Így lett Stevieből Pista bá, aki több száz meccsel a háta mögött instruálni fogja, mit insturálni, hármasával kinevelni a következő Owent, Fowlert, vagy Woodhouset.

Na amíg ez révbe ér, addig is – kínosan hosszú idő után újra – újra bekurbliztuk a lehallgató berendezést az edzőpálya mellett, lássuk, hogyan telt Pistánk első napja, edzőbáként.

Istenem, ezek olyan hülyék bakter, hogy 40 perce játszanak egy képzeletbeli labdával és senki rájuk sem szól, hogy mivanmivan. Miért és nem lepődök meg ezen? Talán mert Chris még fél 9kor is annyira be van baszva, hogy mindjárt lehugyozza az ikea képkereteket ott a fal mellett. Mert minden gyerek kap magáról egy képet edzés végén, hogy értékelve legyen a kis lelke. Bezzeg a mi időnkben, ha nem rúgtuk át keresztbe a pályát legalább nyolcszor, szögletzászlóval vertek… Na nézzük meg ezeket a gyengeelméjűeket.
Labda az nem kell nekik, de 12 éves DeAndrénak nagyobb háta van mint nekem. Meg a hangja is mélyebb. Ez is a hormonok miatt van amit a vízbe raknak, szegény kiskrampuszt meg ott mellette még el se éri a pubertás első szellője, bele lesz gyalulva a földbe oda-vissza, kétszer. Nem baj, nyomunk a negrítókra egy kis zsírégetőt, aztán vagy eladjuk őket Big Samhez droidnak, vagy ha nem bírják annyira  a strapát, akkor tengerészgyalogosnak valamelyik mérsékelt olajtartalmú országba.
Na, lassan csak muszáj lesz labdát adni ezeknek a mutáns sügereknek, de amíg végeznek a fazongyantával, csak kéne csinálni valamit. Valamit, amivel átadhatok egy darabot a szellemiségből, amit a Liverpool család hordoz magában. Hogy érezzék: mi egyek vagyunk, közös a célunk és bármi történik, bármilyen szar a helyzet, sose lesznek egyedül és mindig számíthatnak rám. Na, ez azért macera így mind egyben, megyek, és lebaszom inkább valamelyiket teljesen indokolatlanul.
– Oszt mi a Fowler lábujjáért van nálad az összes labda, mi? Szerinted hány labdával kell a focit játszani, hogy a belgrádi balalajkagyáros varrjon usánkát a hülye fejedre, arra.                                     – Bocsmá főnököm, de engem az u16ból küldtek át, hogy vigyek oda is neonzöld asztalterítőt, mert teadélutánosat játszunk.                                                                                                                                      – Leszarom az összes tengeralattjárót, húzzá vissza és mondd meg Ian Thorpenak, hogy kipofozom a medencéből, ha mégegyszer ideküldi valamelyik sameszát lejmolni.
… és azt a nyolcas szerelést meg kurva gyorsan felejtsd el, mert én is ráhelyezem az egyik kristálytiszta szerelésem a lábközépcsontodra mindjárt, de úgy, hogy belekékülsz. És egyébként is, ki a faszom állította fel a kaput a háttérben, amíg beszélek? Hogyan fogok így tájékozódni? Ez megint valami csehszlovák turpisság lesz, hogy akadjon a torkukon a borscs.
Na ez jól ment. Végre, dolog van, itt van ez a járógépes kis flannó pótlék, mindjárt meg is szakértem, hogy miben tudnék a segítségére lenni. Hát, ehhez lehet nem csontkovácsot kéne hívni, hanem ördögűzőt, hátha kap érte bmx-et. Ühüm. Aham. Nohát. Ez jó unalmas eddig, beszélek is mindjárt a többi gardedámmal, hogy mégis mi a pélót csinálnak úgy egyébként egész nap.
Na, toronyugró barátaim, meséljetek, mi a matek.                                                                                        – Hát, morózusan kell nézni a kiscsávókat, vagy innen közelről, vagy felmehetsz távcsővel a vadlesbe, ami ott van a hátad mögött.                                                                                                               – Hát, ez eddig nem valami tartalmas szórakozás, megyek és lelket öntök kicsit abba az elkóborolt festőpemzlibe.
– Ki a fasz vagy te?                                                                                                                                                  – Csókolom én Reggie vagyok.                                                                                                                            – Hány éves vagy?                                                                                                                                                  – 12.                                                                                                                                                                            – 30-nak nézel ki, cula! Azt hallottad, hogy zsiráfgondozót keresnek az állatkerbe? Nem? Jóvan, addig hozzál erre pár bóját, mindjárt jön a bójától menekülős gyakorlat.
Ezzel is megvolnánk. Buzog a lelkemben az öröm, hogy a fiatal nemzedék is az én oltalmazó szárnyaim alatt barátkozik meg a labdarúgás csodálatos világával. Mondjuk valahol azt is kezdem érteni, miért szoktak rá ezek a helyi erők a tengerészízű szeszesitalra, mert ahogy játszanak, azt tényleg nehéz ép ésszel bírni. Az egy dolog, hogy ez a jackó imitátor pöcsönveri saját magát, de hogy ki hurcolássza el a hátam mögül mindig a kapukat, mire megfordulok, azt nem értem. Mármint de, kapusedzés, de a fene se vágja ezeket az újhullámos dolgokat.
Bezzeg a mi időnkben. Nem volt itt kalória számlálás, meg csillagjegy szerinti posztra sorolás, meg auramasszázs félidőben. Nem is voltunk ilyen csenevészek, mint ez a balfék bob fejű kiskancsó. Meg a mozgásunk se volt olyan, mint egy csapat autista gazellaborjúnak. Kaptunk egy labdát, aztán addig toltuk, amíg bírtuk. Most meg: taktikai felállás, meg rövid passzok, meg elmélet. Egyik se tudná elrúgni a labdát a kurva kapuig, pláne, hogy el is vitték az összeset a hátam mögül.
Mondjuk még mindig jobb, mint faternak a bányában. Jó levegőn vagyok, néha még labda is van körülöttem, csak meg kell tanulnom bírni a piát, mert ezeknek a kisegítő erőknek van huzatja rendesen. Meghát, ha az edzősködés nem is megy annyira, lelket önteni tudok a csimótákba, ezt azért nem lehet elvitatni. Jólesz ez.

 

Published by mcallister