Az anfieldi pillangó
2:0-ra verte otthon a Liverpool a Sunderlandet egy olyan meccsen, ami sokkal rosszabb irányba is elmehetett volna. Nem mintha így csupa jó dolog történt volna rajta.
Kevés coelhosabb sport mantra létezik annál, hogy a foci szépségéhez hozzátartozik a rosszabbik csapat győzelmi esélye. Minél több találatért játszanak egy csapatjátékot, annál kevésbé igaz ez; ritkán veri például a Balmazújváros a Veszprémet a Kézilabda NB/1-ben, az meg még ennyire sem igaz, hogy Angola elkaphatja kosárban a Team USA-t az Olimpián. A focira viszont – kiváltképpen a kiegyenlített és fizikális angol focira, amit rendes ember néz – nagyon igaz ez, és mint ilyen, megannyi érdekes pillangó hatásra lehet rámutatni egy olyan meccsen, mint amilyen ez a Liverpool – Sunderland is volt.
Kezdjük azzal, hogy ha nem verjük huggyá szeptemberben és októberben a kiscsapatokat, Moyes lehet, hogy nem egy leláncolt buszt küld fel a pályára, vagy legalábbis nem egy ennyire betonba öntöttet. Aztán ha a 15. percben Karius nem ugrik rá remekül arra a Pienaar lövésre, hanem bedadog a labda a kapuba, mint oly sokszor a múltban, akkor 0:1 és a Sunderland az addigi 8-2-0ás felállását könnyedén húzza át 10-0-0ásra, és teszi így még frusztrálóbbá a délutánt. Lesérül egy kulcsjátékos a támadókból – ez mindig benne van -, de a padra nézve nincs ott a pótlás, mert Sturridge és Lallana is hiányoznak, ezért a harmadik-negyedik-ki tudja épp hányadik opciójáért kell nyúlnia Kloppnak. A stadion fárádt és frusztrált, a játékosok még inkább azok, a Liverpool menedzsere viszont az egyetlen olyan elit edző a világon, akinek egy fokhagymaszagú gól nélküli döntetlen 60. percében eszébe jut közönséget hergelni.
Origi, a sokadik opció aztán egy váratlan húzással csavar egyet, amit meglepetten és tanácstalanul figyel az addig hibátlanul romboló Sunderland védelem. Ez a húzás aztán kiad egy kifejezetten szórakoztató negyed órát a végén, amiben nincs benne az egyenlítő gól, ellenben James Milner a hosszabbításban még rúg is egy tizenegyest.
Legalább ennyi biztos jutott az angol fociba is, hogy James Milner bebassza a tizenegyest.
Nem egy spanyol viasz meglátás akart lenni az elmúlt pár bekezdés, inkább csak annak a rendszer szintű láncolatnak a végigvitele volt, ami most könnyebben kiadhat egy ilyen végeredményt a Liverpoolnál, mint az elmúlt nagyon sok évben bármikor. Ritkán játszó harmadik csatár opciótól ilyen szintű és fontosságú gólt minden klubtól kiemelkedő, főleg egy olyantól, ami koncepciózusan Nabir El Zharokat és Fabio Boriniket pakolt a padra második opciónak.
És akkor ott van Klopp, aki hol taktikával, hol lelkesítéssel, hol higgadtan, hol mániákusan, de csak kihajtja a legjobbat a csapatából akkor, amikor más menedzserek csendben végigjegyzetelgetnék az ilyen második félidőket.
Ez nem egy villanás volt tegnap, nem szerencse, nem megúszás, hanem egy olyan rendszer működése, ami egy sérülésekkel teli rossz napon, anti-focizó ellenfél ellen is győzelemre képes. Nagyon pozitív dolog ez.
Mi volt ugyanakkor negatív?
Coutinho sérülése nyilvánvalóan az, még ha a meccs utáni hírek szerint annyira nem súlyos, mint elsőre tűnt. Meglepő volna azonban, ha nem hagyna most majd ki legalább néhány hetet. Rózsásnak azért nem mondható a helyzet, miután Lallana várhatóan további két hétig nincs, Sturridge pedig sokszor az ilyen biztonsági day-to-day-nek tűnő ülésekből szokott hosszú meccsekig keretbe sem kerülni; és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Firmino is minimum kérdéses lett.
Az Anglia-szerte rettegett Liverpool támadó alakulat így hirtelen nem is annyira acélos már. Mindebben az talán a legaggasztóbb, hogy a Lallana kiesésre kitalált, középpálya nehézre szabott Hendo – Can – Wijnaldum felállás nehézkességét most már 180 perces mintából láthattuk, és semmi sem mutat abba az irányba, hogy az előttük éppen fogyatkozó szekcióval jobban működne decemberben. Sőt.
Szép feladvány lesz ez a Klopp – Buvacs – Krawietz triónak akkor, amikor a Liverpool éppen rákanyarodik a decemberi darára, melynek kimenetele mindig perdöntő a szezon második felére vetített elvárásoknál.
Egy jónak tűnő rendszer legnagyobb tesztje lesz a következő négy hét.
