Kritikus tömeg

Azért viccesebb lenne a cím, ha legalább valami visszafogott parasztlázadás parázslott volna itt a vörös vonat wc-jében, mert akkor majdnem olyan rétegelt lenne a címadás, mint ’bokor mester búcsúposztja. És itt most nem is a tömeg kritikus hangvételére gondolok, hanem arra, hogy mennyire kis távolság van egy skálán a „faszomér nem jön be semmi” és a „legalább egy bebrusztolt góllal nyertünk” között. Játékban, statisztikában, felállásban, bármiben gyakorlatilag nincs különbség, eredményben, pontokban, szurkolói szájízben, tabella nézegetési hangulatban annál több.

Mert ez sajnos ilyen. Ez volt az a meccs, amit ha reggelig játszunk se nyerünk meg, ha nem szerezzük meg az első gólt. Nem is tudom, hogy zomboriztam-e valaha ekkorát, mentségemre szolgáljon, hogy az utóbbi két estét erős puhlsanyizással töltöttem. Meg is jegyeztem a fiúknak a jakuzziból amikor tüdőropi szünetet toltunk félidőben a kocsma előtt, hogyhát szar ez, amikor felkel az ember és már iszik és már este van. Tiszta egyetem feeling. Node, visszakanyarodva a folyadék filozófiához, olyan volt ez a meccs, mint a felespohár, amibe addig tölti a naftát a kabinos, hogy már csak a felületi feszültség remeg a szélén, aztán csak egy csepp kéne bele, hogy kiömöljön.

És onnan indult az egész, hogy a körülmények nem voltak a legjobbak. Rohadjon meg a vacsorája a neve napján, akinek egyáltalán eszébe jut a válogatott szünet, mint fogalom, dobják ki kockával, ki megy VB-re / EB-re, kb. pont annyira tud érdekelni, mint faegér. Anyád. Kéne selejtező nyáron, a faegérre, az lenne csak az igazi ultrafaszaság. Nade csitt, mert még vérszemet kapnak. Lallana megsérült, braziljaink körberepülték a földgolyót, utazni is kellett ami majd’ mínusz egy nap felkészülésben, sehol nem volt ez jó. (Fun story így zárójelben: Pajtikám nemzetközi multinál fejlesztő, de ő mondjuk pont az a mackó, akit onsight leraknak amikor bekurblizzák a rendszert, mert ha para van, akkor azért meg tudja patkolni. Meg azért gyorsan is fut, ha mégse. Neki volt egy ilyen útja, hogy előbb USA keleti part, aztán nyugati, aztán Kína, majd jött haza. Buszon se ül le azóta se soha, annyira kilett a fasza vele. Meg is jegyezte egy sör mellett opálos tekintettel: „rohadjnak meg, legközelebb adjanak egy hőlégballont és megvárom, amíg elforog alattam a geci Föld.” Eszéért szeretjük, na).

Legközelebb ajánlom ezt a módszert Bobbyéknak. Visszatérve, a Soton egyértelműen ránk készült, idejük is volt rá, focizni meg nem is nagyon akartak, mert miért is. Jó volt nekik az egy pont, bent hagyták Austint csatárba’, hátha lesz egy jó fejese (egy az speciel lett is), ezen kívül meg szokásos két soros ikarus parkoltak be. Előtte szürcsöltek a teáskannából egy jó adag 0 rh negatívat, ütöttek, csíptek haraptak, nem szabálytalankodtak durván, de látszott, hogy pl. Coutinhónak nagyon el szeretnék venni a kedvét bármilyen csillogástól.

Sikerült is. És itt van a nagy morális probléma az ilyen meccsekkel, amikor próbálod a korábbi, 6 vagy akár csak 2-3 gólos győzelmekhez hasonlítani, ott működött minden, most miért nem. Biztos a formáció, vagy a felállás, vagy a kezdőcsapat összetétele, a fekete – fehér bőr aránya, Klopp szájának ph értéke, biztos az volt a ludas. De igazából nem. Érzése én is mondhatok okosnak tűnő dolgokat, pl. hogy miért kezdett, vagy miért nem cseréltük le hamabb Coutinhót. Az látszott, hogy fáradt volt, fizikálisan is, de főleg fejben, ha meg ilyen óvatosan abajgatják, az se tesz jót a kis lelkének. Lallana kiesésével gondolom nem merte Klopp meglépni, hogy tovább csökkenjen a kreativitási mennyiség a csapatban, meg amúgy is, volt azért pár meccs, amikor bőven félidőben lekaptam volna Cout, aztán csak beverte. Most is adott egy gólpasszt Firminónak, ha az bemegy gól, tudjátok, kritikus tömeg, akkor nincs miről beszélni.

És mint írtam, most sincs, megvolt Mané helyzete, Firmino és Cou ziccere, ahol azért elég erősen látszott szegényemen, hogy neki ma – minden képessége elismerése mellett – nem focival kéne foglalkoznia, hanem otthon döglenie inkább a TV előtt. Elő lehet venni a kezdőt is, hátha Stu ugyan azt a ziccert beveri, ki tudja. De azt se felejtsük, hogy nem csak Stu-hoz képest, hanem magához a legjobb védekező csatárhoz, a nagy Kuythöz képest is Bobby elképesztő melót pakolt a tegnapi meccsbe. Kurva sok labdát szerzett, rengeteget mozgott és még fejpárbajokat is nyert, csakhát máskor a többi támadó hozza magát, amíg ő ganajt lapátol. Másik nagy kedvencem Gini volt, aki két elképesztő okos passzt adott kapu előtt, sokat darált ő is, csak élesség, meg a helyzetkihasználás csapat szinten, ugye. Olyan nagy, sőt szinte semmilyen elbaszást nem tudok Klopp fejére olvasni, ez nem az volt, mint amikor BR 4 CB-vel állt ki ugyan úgy a Soton ellen, hogy szopassa saját csapatát, mert csak. Cou-t lehetett volna akár pihentetni, de a játszatása is védhető volt. Árnyalatok ezek az említett skálán.

Para van? Ugyan dehogy, mint írtam, nálunk se tört ki még egy gyenge hőbörgés se nagyon. Azt eddig is sejtettük, hogy nem nyerjük meg az összes hátralévő meccset, ez ellen a Soton ellen meg mások se egyértelműen nyerni mennek idegenbe. Eddig is megvolt a bounceback effekt a csapatban, most is szinte biztos vagyok benne, hogy egy hét pihenővel, felkészülve, hazai pályán agyonvágjuk a sünöket. Nem szabad elfelejteni azonban két dolgot. Az egyik, hogy később is lesznek ilyen meccsek, a tegnapiban akár egy vereség is benne volt, ha éppen bekalamolnak egy szögletet valahogy – pusztán elméleti szinten, mert a játék képéből ez egyáltalán nem következett volna. Megesik az ilyen, az a lényeg, hogy a következő meccsen, vagy meccseken ugyan azzal a magabiztossággal tudjon játszani a csapat, mintha már vezetne és fasza lenne minden. A másik, hogy egyre jobban hozzá kell magunkat szoktatni az ilyesmihez. Mármint eddig érzésre, amíg a középmezőny tetején vergődtünk egy ilyen Soton szerű középcsapat, hazai pályán jobban rá mert próbálni egy ‘nyerjük meg a meccset’ taktikára, akár csak a meccs vége felé. Várhatóan ilyen egyre kevesebb lesz, a Mighty Liverpool ellen még hazai pályán is jó a döntetlen. Bajnokesélyes(nek gondolt)  problémák ezek, és ehhez is fel kell tudni nőni fejben.