Egy edzőmeccsről
Az európai foci hiánya azt is jelenti, hogy a megszokottnál egy fordulóval hamarabb kellett megkezdenünk a küzdelmet a nemes Mikiegér kupában. Nem hiszem, hogy sokakat hozott lázba ez a késő nyáresti mérkőzés. Ezzel Klopp nem így volt. Az ellenfélhez a sorozathoz és a nyári időponthoz mérten túlzottan erős kezdőt és padot nevezett. A csapatok között lévő minőségi szakadék egy erős edzőmeccset hozott végül. Nézzük hát ezt az edzőmeccset kicsit részletesebben.
Idén kevés meccsünk lesz, ezért sejthető volt, hogy Klopp komolyan fogja venni a hazai kupasorozatokat, azonban ennyire erős kezdőre nem lehetett számítani. Mondjuk, pont a kevés meccs jelentette kisebb terhelés miatt éppenséggel belefér. Csak felmerül a kérdés, hogy a fiataljaink, mint Stewart, Grujic, Markovics vagy Illori, Wisdom, Alexander-Arnold, Brannagan mikor tudnak majd lehetőséget kapni? Mert ennél idén már csak komolyabb meccseink lesznek. Értem én azt, hogy Klopp revizionálta a tavalyi „mindenkit kölcsönből hazarendelős” elképzelését. Megismerte az angol focit, és tapasztalta, hogy az utánpótlásbajnokság viccnek jó, de másra nem. Az is jó dolog, hogy a 75%-os játszatási kitétellel adjuk kölcsönbe az ifjakat. Viszont aggodalommal tölt el azoknak a fiataloknak a sorsa, akiket nem sikerül kölcsön adni, vagy egyszerűen a keret mélységének érdekében itthon tartunk. Nagyon remélem, hogy az átigazolási ablak zárásáig még látni fogunk egy komolyabb kölcsönadási hullámot az ifjoncaink közül. Komoly kockázatot hordozott az erős kezdő abból a szempontból, hogy ha fontos ember megsérül egy ilyen komolytalan meccsen, az bizony pazarlás. (Can rendesen ránk is ijesztett. Reméljük tényleg nem komoly, mert rá nagy szükség van). A kevés meccs és az ehhez mérten mély keret és az Ikarusz-törés gyakorlása indokolta egyedül ezt a fajta erős kezdőt, ami még, így is kritikák kereszttüzébe került volna, ha nem nyerünk komoly (minimum 3 gólos) különbséggel.
Az Ikarusz feltörését gyakorló tervünket a Burton rendesen keresztülhúzta, hiszen az első félidőben egy pocsékan működő 5-3-2-vel álltak fel, amiben láthatóan nem tudtak rendesen focizni. A második félidőre mikor visszaálltak a nekik láthatóan jobban menő 4-4-2-re akkor meg a 2-0-s hátrány ellenére minden mindegy alapon megpróbáltak támadóan fellépni, így nagyon simán, nagy területen tudtunk gyors támadásokat vezetni rendezetlen védelem ellen, ami meg is látszik a végeredményen, viszont a mai meccs egyetlen érdekes kérdéséhez, hogy mit is fogunk kezdeni az Ikaruszok ellen, nem vitt sokkal közelebb.
Ma is 4-3-3-ban léptünk pályára, de a lényegi különbség, hogy nem az idén eddig látott 4-3-3-ban, hanem a korábbról jól ismert 4-1-2-3-ban, hiszen Can is majd az őt váltó Stewart is sokkal inkább visszajárt a védelembe, mint tette Hendó az első két meccsünkön. A jobban ismert formáció és a Burton elég gyengén előadott 4 emberes, de nem agresszív és teljesen rossz formációban előadott letámadás-félesége, amitől az első két meccsen szenvedtünk rendesen ma abszolút nem volt hatásos, sőt inkább rásegített, hogy edzőmeccs lett a találkozóból, hiszen így hátul nem volt meg a tömörségük.
Matip ma végre bemutatkozott. A meccs komolytalansága miatt mélyebben nem mennék bele, de nagyon biztató, hogy mennyire támadó szellemiségű. Az egy dolog, hogy szereti a labdát kihozni a védelmi vonalból, ami hasznos lesz a labdakihozatalunkban, és láthatóan szeret csatlakozni a támadásokhoz is. Különösen tetszetős volt, mikor az egyik támadásunkat végigkísérte és besprintelt a 16-oson belülre, hiszen az ilyen váratlan/ szokatlan húzások bizony hatásosak lehetnek a jól működő Ikaruszok ellen is.
Mané mai produkciója a másik, ami nekem bizakodásra ad okot, hogy előbb-utóbb, ha nem is a slusszkulcs, de egy feszítővas meglesz. Az egy dolog, hogy adott 3 gólpasszt, viszont az a fajta sebesség, direktség, kis területen megvalósított labdatartás és gyorsulás, ami megvan a játékában, nagyon reménykeltő. Főleg, ha mindezt kombinálva látjuk a gegenpressingben nyújtott produkciójával, amire tegnap is több példát láthattunk. Az legigazibb Kloppbalos gólunk ma a 2. volt. Igaz rossz volt a kapus kidobás, de Mané a támadó harmadban labdát szerzett és 5-10 másodpercen belül meg is volt a gól. Ez az, amiből többet szeretnénk látni, lehetőleg igazi Ikaruszok ellen is.
A meccsen a negatívum volt, hogy Milner látványosan jobblábas és a végsebessége bizony nem egy top FB-é, így a baloldali támadásaink bizony nem olyanok, mint lehetnének. Mondjuk Clyne a jobboldalon azzal, hogy övé lett a támadóbb FB szerep eddig a kis mintán nagyon él. Ettől még a balbekk kérdés megoldása nem került közelebb. (Mindennek ellenére mégiscsak 3 gólunkban vállalt oroszlánrészt, a harmadikjában tanítanivalóan szerzett labdát: gegenpressing, majd látta meg Manét, majd tört be a 16oson belülre és adott kihagyhatatlan gólpasszt Studge-nak. Szóval minden relatív – macca8.) A másik érdekesség, hogy Sturridge ma is a jobb szélre jött be, nem pedig csatárba. Nagyon nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez lenne a használatának a legjobb módja. (És mégis rúgott két gólt… macca8)
Egy edzőmeccsnek jó volt a tegnapi, amin láthattunk szép, jó és előremutató dolgokat, viszont az igazi nagy kérdések megoldásához nem kerültünk közelebb. Legközelebb majd a Leicester ellen lehet próbálkozni a megfejtéssel.
