Balfaszok ligája

Erre vártunk mindannyian, nem? Az izgulás az EB-n, nehogy beköszönjön a hamstring monster, a rettenetesen elnyújtott pre-season után mind azt akartuk, hogy újra focizni lássuk fiaink. Szombat délután, úgy kb. a 70. perc környékétől talán már inkább annyira nem is. A lényeg, hogy mind azt akartuk, hogy kedd esténként önként hajthassuk a Liverpool mámor igájába megfáradt fejünket, s lőn: Kedd este bizony meccsünk lesz, nem is akármilyen, pajtikáim. És igen, eddig tartott a karácsony, 3 hónapnyi kihagyás után újra poszton pörögnek aranyos kis ujjaim. Yay!

A balfaszok ligájának küzdelmeibe kapcsolódunk be tehát, a sorozatban nyújtott érdemeink elismeréseként a csoportmeccseket átugorva mindjárt az egyenes kieséses szakaszban küzdhetünk. Mert tavaly csak elbuktunk két döntőt, a balfaszok közt mi lettünk az elsők, ami jár, az bizony jár. Ha már a nyomorult haccíntér nem gyütt, a bajnokság mellett már csak a faegérben való karistolás maradt meg végső pótcselekvésnek, meg nem utolsó sorban az erősen felduzzasztott cserepad megmozgatásának.

Jólvan, szőrös szívemre rátoltam a kisszekrényt, az igazat megvallva tényleg nem fáj nekem most ez a meccs. Egyrészt ugye indulunk onnan, hogy kedves Jürgen most ott is nagyon vakarhatja, ahol nem viszket, hogy mégis mi a búbánatos pékfasza volt ez, amit a srácok a Burnley ellen produkálni merészeltek. Adja magát, hogy egy másik B-betűs kiscsapaton, a Burton Albionon próbálkozzunk majd tovább az Ikarus törés rejtelmeinek kiismerésével. A kőművesgárda lassan révbe ér a bal szél bejátszásával a tatarozással, így ezúttal is idegenbeli Ikarusnak veselkedhetünk neki, szerencsére alig sacc / kb. 100 km buszútra hazulról. Sidenote: Látom magam előtt, hogy a srácok remegő térdekkel ülnek Melwoodban az utolsó eligazításon, mígnem vki be nem dobja a kérdést:

– Mivel megyünk főnök?
– Busszal
– Jó, de ki a faszom nyitja ki?

Ellenfelünk a Burton kiknek ablakukba soha nem süt, be a naaaap idénre ugrották meg a Champó küszöbét, és köszönik szépen kiválóan el fognak egy szezonnyit sárdagasztani azért, hogy megragaszkodjanak azon a bálnafossal erősen higított kocsiplatón, amit angol második vonal néven ismer a köztudat. Vannak azok a kiscsapatok, akik egy fiatal, általában külföldi, vagy külföldön tanult edzővel próbálnak valamilyen modern, kontinentális futballt meghonosítani az alsóbb osztályokban is, építenek a letámadásra, esetleg labdabirtoklásra esküsznek, vagy legalábbis megpróbálnak okosan játszani. Na, sittes barátaink pontosan nem ilyenek. Tipikus vadhajtásai ők a szomorúan szürke angol tavirózsáknak, kizárólag britekből álló csapatuk a hosszú labdákra, illetve a sok beadásra esküszik. Ehhez kedvenc felállásuk a 3-5-2 / 5-3-2 (nézőpont kérdése, kinek mi), ami gyakorlatilag arra vezethető vissza, hogy nem 2, hanem 3 CB ül a fényesre karistolt Ikarusuk trónusán. Támadásban sem úgy kell őket elképzelni, mint akik fejben pörgetnek egy 300 oldalas playbookot (tegyük hozzá, annyira azért minket se), szélen elfutó sporttárs próbálja általában helyzetbe hozni a 191 centis Chris O’Greadyt, aki körül a Heskey – Owen féle iskolához illeszkedő porbafingó társa, Stuart Beavon sertepertél, lecsorgó labdákra vadászva.

Jó próba lesz ez a meccs mind a védőinknek, mind a támadóinknak, egyrészt mert O’Gready mester átlag 5,3 fejpárbajt nyer meccsenként (Ez kb. egy Benteke szerű ISO standard), nagydarab csatárokkal azért szokott bajunk lenni. Mivel a Kóter 11 amúgy is a rögzített szituációkból él, ez talán élesebb próba lesz, mint amikor edzésen Muréna ugrik Cou nyakába. Másrészt védekezésben 3 CB-vel igazi ultrafasza, emelt hasmagasságú Ikarust tudnak tolni, és mint tudjuk, ezzel az autótípussal nekünk még van egy elintézetlen karmikus ügyünk. Mert ha ezt a talányt nem fejti meg kedves Jürgen, akkor pont annyira lesz kellemes Liverpool meccset nézni, mint amikor egy vacogós fogú hódcsalád fogaz sormintát a meglepődött honpolgár makkjára.

És mondanám, hogy nem akarok senkit a Tottenham elleni kezdőcsapatból a mostaniban látni, de az a helyzet, hogy annyira a szezon elején vagyunk, illetve csak lett azért annyira a keretnek mélysége, hogy ne kelljen feltétlen ezen aggódni. Főleg, mert – hála az ellenünk focizni is akaró csapatok elleni általános jobb játéknak, illetve a régről megszokott bounce-back effektnek – így is, úgy is leverjük a csirkéket, mint vak a poharat (hogy aztán szopjunk a Hull citytől, de ez most megint nem lényeg). Így én ezt a meccset arra használnám, hogy a sérülésből visszatérőknek, illetve az eddig jegelt, vagy keveset játszatott mókusoknak adnék játékperceket, mert ha másra nem is, egy balfaszok ligája meccs ilyenre ideális. Így én a

Manninger / Milner – Matip – Klavan – Wisdom / Hendó – Grujics / Markó – Brannagan – Studge / Origi kezdőnek szavaznék bizalmat. Ami mögött a megfontolás az, hogy támadásban Studge elmászkálhat, ha Wisdom csak biztosít a szélen, Milner játszogasson össze szépen Markóval, Hendónak meg úgy is kell ez a meccs, ha egyszer a Tottenham ellen úgy is Can fog kezdeni (esetleg Gini húzza a rövidebbet, who knows). Az szerintem orbitális faszság lenne, ha Cou-t tovább nyűglődtetnénk egy Ikarus ellen, de majd meglátjuk, hogyan okoskodik Apamaci a kérdésben. Mutasd nekünk az utat, szőrös medvéje mindennek, ami ölelhető!

Nagy varázslat nem lesz, a cserék csak meg akarják majd mutatni, hány az óra, 3-1-re nyerünk, remélem Hűtlen kezezés indián nagyfőnök góljaival, hátha rárobban Táskarádió feje a monitorra.