Várjál, várjál, várjál

Szerda este egy minimálisan érdekes meccsen vagyunk túl. Meccs előtti várakozások a következő sorrendben álltak: ne sérüljön meg senki, meg ne sérüljön senki, csak senki se sérüljön meg, nyerjünk, ne kapjunk ki. Na ebből az első hármat simán pipálhattuk ki, cserébe még az utolsót is sikerült elérni a cserék lévén.

A meccs előtt csapott tarkón péklapát módjára a gondolat, hogy mennyire nem pörgetett fel a tudat, hogy a dinamó látogat az Anfieldre. Már-már a hétvégi móka meccsek szintjét ütötte meg a várakozás, de mégiscsak számomra az egyik legellenszenvesebb (bár idén elég szerethető státuszban voltak) csapat volt a vendég, így azért rápörgettem magam a kezdővel. Első sor, szerdán ugyanez lesz, lássuk mit tudunk.

Ennek megfelelően az elején nekik estünk szokásunkhoz híven (milyen jó ezt leírni), a legkönnyebben megfigyelhető kloppi mentális hatás az, hogy a meccsek első 15-20 percében tényleg 110%-on  pörög  játékunk. A Chelsea ellen is ez volt a forgatókönyv, viszont gólig nem jutottunk, cserébe enyhe frusztrációba és távoli lövöldözésbe fulladt a játékunk. Amint az ellenfél belemelegedett a meccsbe egyre másra vezettek veszélyes kontrákat főleg a szögleteink után. A Touré-Traoré futóversenyt inkább néztem volna meg animált verzióban szombat reggel, hogy melyik a nyúl meg a teknős azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Hazard rendkívül jól játszott, aminek eredménye a vezető góljuk lett. Azonban még ekkor sem emelkedett a pulzusom párosszámú értékre. A második félidőben is folytatta a fickándozását és szabad pozíciójával teljes káoszt tudott okozni a védelmünkben. Azzal, hogy Milner magasan, de eredménytelenül presszingelt, Can pedig többnyire Touré fedezésével volt elfoglalva, így a DP párosunk általában off pozícióban volt és a 4-2-3-1-re jellemző védekező téglalapot (a két belsővédővel és a két középpályással a csúcsokon) konkáv négyszöggé varázsolta óriási területet hagyva a kis belgának.

A második félidőre a vezetés tudatában már visszaálltak annyira, hogy a védelmük kevésbé legyen sebezhető, nagyon jól és fluidan zárták le a területet előlünk. Hogy miért nem izgultam azon sem, hogy látványosan későn cserélt Klopp és hogy ezeket a nyilvánvaló hibákat nem próbálta meg meccs közben kiküszöbölni az az, hogy nem ez volt a meccs ahol kavarni kellett. Csak és kizárólag a saját játékunk és saját erősségeinkre koncentráltunk a taktikával, akárcsak egy edzőmeccsen. Nem akartuk a dinamó erősségeit negálni, vagy hajszálra kicentizni a gyengeségeik kihasználását. Most nem ez volt a feladat, inkább az, hogy az elődöntő visszavágója óta egy kéthetes minifelkészülés közepén egy erős edzőmeccset játsszunk. Sokkal idegesebb lettem volna, ha a hazai búcsúmeccsen egy teljesen csúcsra járatott formában játszunk, ahol minden stimmel.

Látszott a csapaton, hogy tudatosan vagy tudat alatt ott lebegett a szemük előtt Máté üzenete, csak meg ne sérüljünk. Ennek látszott a hatása, a futások megvoltak a pressing meg volt, de valahogy nem került az i-re a pont. Ugyanerre a pontatlanságra lehet magyarázat a már fent említett kéthetes edzési ciklus is, nem azokon a felpörgető edzéseken vannak túl, mint az a döntő előtt majd várható lesz.

Klopp pre-season három edzéses tervei rendesen megkavarják az állóvizet, a szokásos károgó Verheijen előre fél, hogy ki lesznek zsigerelve a játékosok. Érdekesek a felvetései, de én nem gondolom, hogy részletes edzéstervek hiányában messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Aminek örülök, hogy több időt fog együtt játékban eltölteni a csapat és egyre szélesebb spektrumot tudnak lefedni Klopp fejlesztései, ötletei. Itt kanyarodnék rá szerdai megmentőnk (nem most sajnos nem Allenről fogok írni), Benteke helyzetére,  amely top eldöntendő kérdések egyike lesz a nyáron. Menjen? Maradjon?

Sokszor láttuk már, hogy az egyes új érkezők a második szezonjukban robbantanak igazán nagyot. Lekerül róluk az árcédula a sajtónak új célpontjaik lesznek, a csapatot és jobban megismerik és nem utolsó sorban az edző is jobban megismeri egy év közös munka után a lehetőségeit és korlátait. Benteke bizonyította, hogy van benne potenciál, neki köszönhetjük évtizedek óta első emberhátrányból történt fordításunkat is, valamint több pontot is hoztak góljai a bajnokságban. Alapvetően látszik, hogy nem ő az elsődleges opció a stílusba, a padra azonban olyan lehetőségeket ad, amiket kár lenne eldobni, főleg ha a fent említett második éves szezonhoz érünk. A három edzéses előszezon ebben a kérdésben is rengeteget rejthet, ha megnézzük, hogy jóformán idén Kloppnak még csak az alapjátékunkat sikerült csak csiszolgatni és bevezetni, de a B-tervekre nulla ideje volt. Benteke a padra drága. Ez tény és az is, hogy meglehetősen felborítja a csapat fizetési egyensúlyát. Azonban érdemes a mérleg serpenyőibe pakolni azt, hogy szeretnénk-e vele erősíteni riválisainkat úgy, hogy Benteke a neki megfelelő rendszerbe illeszkedik majd és okoz komoly gondot nekünk, vagy szeretnénk az egyik legjobb bóját tudjuk a padunkon, hogy így érkezzen meg a meccs végére. Caulkernél feltétlenül jobb megoldás és a teljes keretben nincs olyan játékos, aki Benteke erősségeivel rendelkezik. Origiban megvannak ennek az alapjai, jó adag sebességgel nyakon öntve, de fiatal korával számolni kell, egy hullámvölgy vagy sérülés és máris kevésbé sokoldalú a keretünk. Olcsóbbra cserélni talán lenne értelme Bentekét, de akkor megint az elsőéves rizikófakor indul be, plusz ki tudja, hogy mikor sikerül csatárt szerezni, mikor tudna munkába állni. Maradás és eladás körül is vannak érvek és ellenérvek szép számmal és az sem biztos, hogy csak így önmagában, más üzletek hatásai nélkül el lehet dönteni. Van az a pénz amiért az embernek korpás a haja, így van az a pénz amiért bőven le lehetne mondani Bentekéről.