Örülünk, Vincent?

Készítettem a faszkorbácsot. Na jó, nem az igazit, a rinocéroszfitymával kivertet, hanem egy selyemfényű, unikornis farokszőrűt. Azt hittem, megint a nagy döntetlenek utáni lélektelen fost fogjuk látni, potenciális zakóval, de majd csütörtökön jön a lényeg felütéssel. Mennyire nem lett igazam. Megláttam a kezdőt és nyugalom költözött a szívembe, mert olyasmi történt, amiért már hónapokkal ezelőtt zokogtam: Egyértelmű prioritások mentén Klopp fogta és kicserélte a fél csapatot, amit a karma gazdagon meg is jutalmazott. Oké, földön fekvőbe nem elegáns belerúgni, de például Rodgers nyúlba mindig azért töröltem a cipőmet, mert ilyen helyzetben tuti a full kezdőt küldte volna fel. Mert jézusom, mi lesz, ha hazai pályán megagyal minket a Stoke. Semmi bazmeg, full kezdővel felállva is félévente meggyaláznak minket a londoni vasutasok, csak nem szakad ketté az univerzum a varrás mentén.

Megláttam a kezdőt, és nyugodt voltam. Ha na adj’ Isten Klopp is felült volna a “dehát az Anfielden mindig, minden körülmények között nyerni kell, mert csak” vonatra, eddigi rövid, liverpoolos tapasztalataim szerint pont valami szar 1-1 jött volna ki a kaparós sorsjegy aljáról, ahol fejben már mindenki a Dortmundot várta volna, koncentráció meg a béka segge alatt. Jöttek volna a fogcsikorgatóan rövid passzok, az ideges, 30-ról eleresztett lövések, a kapkodás és a feszültség. Helyette pont sikerült úgy összeválogatni a kezdőt, hogy mindenkinek legyen kellő motivációja a pályán, akár fiatal, akár a “felnőtt” keret tagja. Stewart és Ojo lelkesedését nem kell magyarázni, Firminonak és Skrtelnek játékba kellett lendülnie, Allen a kezdőben való helyét akarta bizonyítani, Studgepedig a Kloppballhoz való kompatibilitását.

A felállás is, mondjuk úgy, szokatlan volt, inkább tűnt egyfajta 4-1-2-2-1-nek, mint 4-3-3-nak, de ennek pontos beazonosítását inkább hagynám a Fonat törvényszéki felállás szakértőjére, Mátéra. Mondjuk ő nem olyan százalékban dolgozik ondó DNSből, mint a hajszínelők a tévében, de én már semmin nem lepődnék meg. Stewart kapta a hagyományos Allen – Lucas kevert szerepkört, verőember középen, amúgy pedig helyezkedésben gyakran lépett vissza a két középső védő közé, így a labdatartás közben mindig rajta folyt keresztül a labda. Amit kiválóan oldott meg egyébként, majd 90%-os passzpontosság ezen a poszton iparági standardnak számít. Ami igazán érdekes volt, az Allen és Milner helyezkedése. Milner védekezésben CM pozíció felé mozgott, támadásban a jobb szél felé, Allen védekezésben a bal szélt fedte le, támadásban viszont középre lépett be és szervezte a játékot.

Allen – Stewart – Milner (sikeres passzok, szerelések, labdaszerzések)

Ennek az eredménye egy szándékolt féloldalasság lett, a pálya jobb oldala felé tolódott a játékunk, így nyitottunk területet Morenónak, hogy egy oldalváltással a bal szélen tudjon lendületből fellépni. A taktikát, mégha elég szokatlan is volt, értettem, mert így tudta támadásban és védekezésben is a felküldött játékosok legjobb tulajdonságait kidomborítani. Gegenpresszing nyomokban, Studge igazából azért nyargalászott jobbra-balra, hogy bizonyítsa, hogy nem csak a góllövés miatt van értelme pályán tartani, ehhez csatlakozott helyenként Firmino, illetve a középpályáról Milner. Mégis, nem szeretnék én lenni a srác, aki nekiáll visszadugdosni a pezsgősüvegekbe a dugókat, de nem árt, ha figyelembe veszünk néhány egyéb tényezőt is, amikor értekeljük ezt a meccset.

Szóval, a bábuk a sakktáblán, az eredményt tudjuk, ami bár 4-1 lett, az én szemüvegemen keresztül csak egy pontot hoztunk el az anfieldi pokolból. És ez most nem az örök negatív narratíva, hogy #semminemjó, meg nem a “ne merjünk örülni mert a karma pofánver érte” vallás. Ez egy ilyen szakma, ha meg lehet találni meccseken pozitív dolgokat (amiért a Fonat egyszerűbb lakossága gyakran vádol minket propagandával), úgy egy ilyen meccset is inkább kontextusában szeretem nézni. Örülök a győzelemnek? Hogy a faszba ne. Újranéztem többször az összefoglalót? Naná, mert kurva jó érzés nyerni látni a csapatom. De nem lettünk hirtelen világverő gárda, Origi nem lett Suarez, meg úgy egyáltalán a keret se lett kevésbé szar és mi sem vagyunk másik csapat, mint két hónappal ezelőtt voltunk. Volt amiben előre léptünk, volt amiben nem, de úgy általában, sok tényező van, melyek inflálják ezt a 4-1-et.

Azt, hogy – hála a cseréknek – megvolt a motiváció, azt kitárgyaltuk. A görcsösség eltűnt, mint amikor az ifik játszottak a kupában: Ha kikapunk, akkor ez egy rotált csapat volt, nyilvánvaló csütörtöki prioritással, nyomás, feszültség egy szál se. Mondjuk ha a 4. hely még tapírfaszon belül lenne, megnéztem volna, hogy mennyire barna nadrágban jönnek ki a srácok. Ez egy előrehozott edzőmeccs volt, amit nem a shemalekkel, hanem éppen a stokemalekkel játszottunk. És a stokemalek kiváló játszópajtásnak bizonyoltuk. Felálltunk egy Skrtel – Touré ultraproaktív védőpárossal. Mit csinálasz ilyenkor?

• A: Megpróbálsz kontrázni, mert a mozgásba hozott Riggs és Murtaugh őrmester pontosan azt a heatmapet rajzolni ki, ha lendületből viszik rájuk a labdát, mint két levágott fejű csirke petárdával a seggében.
• B: Szándékosan lassítod a játékot a középpályán, majd – mikor már a két öregemben megérkezett természetes élőhelyének közepére – felívelsz, aztán majd csak lesz valami.

Hát persze, hogy B. Ha kicsit is módosít Hughes a felállásán, mondjuk elkezdik tolni a presszinget nagyobb intenzitással (most pont annyira sikerült, hogy az elöl ácsorgókat ki tudtuk passzolni), akkor fel kell vagdosnunk a labdát Studgera, akit Shawcross megkajált volna. Így viszont élvezhettük, ahogy Imbula meditál a labda fölött, illetve Shakira se a legokosabb arcát mutatta, mondjuk a legkevésbé okos arcának is elég komoly mélységei vannak. Így maradt a játék képe egy vasárnap délutáni matiné. Részünkről szórványos presszing, amúgy valahogy felevecikéltünk a Stoke kapujáig, aztán jellemzően elfogyott a tudomány.

https://twitter.com/LiverpoolGifs/status/719181090116804609

És jött a semmiből Moreno gólja. Nyilván kellett hozzá, hogy három Stoke játékos egy kupacban legyen hülyefasz Milner körül, illetve hogy Haugaard netjével legyen valami para, mert olyan laggal indult el a labdáért, hogy Hughes helyében én földhöz kúrtam volna a kontrollert. Foxikölyök beverte, mint betyár a bablevest, mégse lett ettől nagyon más a játék képe. Mi kitartóan pályán pihentünk, ők kitartóan mindent megtettek, hogy olyan stílusban játszanak, ami a rozoga védelmünknek megfelel. És mi kitartóan meg is kaptuk a szokásos gólunkat pontrúgásból, szezonban 18. gólt a 16. meccsen, ami egyébként 10 vesztett pontot okozott. Ojo nézte be elég keményen az emberét, de nem akarom emiatt földbe gyalulni, mert egyrészt fiatal és rögzített szituációs védekezést nem nagyon tudja a keret idősebb védőitől eltanulni, mert nekik se megy, másrészt kiváló egyéni villanással fejeltetett gólt Studgedzsal. Kb. ennyi is volt az összes értékelhető megmozdulása a meccsen, dehát volt, hogy Minyon többet passzolt Sterlingnél egy meccsen, nincs ezzel semmi baj.

https://twitter.com/LiverpoolGifs/status/719186725210341376

Beállt aztán Origi, amitől a gegenpresszingünk kicsit nagyobb fokozatba került, a szerzett góljaink száma pedig szintén egy kicsit feljebb kúszott. És ahogy a győzelmet nem, elvileg a gólokat se kéne magyarázni, én megállnék azért ezen a 4-1-en egy pillanatra. Egyrészt azt veszem észre, hogy a minden kimarad típusú meccsek statisztikáját a karma a minden bemegy találkozókkal kompenzálja, nem hiába született a rubikkockával hatost dobni típusú iromány. Mert 6 kaput eltaláló lövésből 4 gólt szerezni, nálam inkább tartozik a szórás pozitív végletéhez. A másik, ez pedig hangsúlyozottan az én egyedi, hülye preferenciám, amitől mindenki nyugodtan határolódjon el, de én beadás ellenes vagyok. Nem, nem azt mondom, hogy ha valaki bead, akkor törjük el ketté a lábát azonnal, de abban a Liverpoolban amit én szeretnék látni, a kiugratás mellett a bedás csak egy kiegészítő opció. Persze, Ikarust hogyan törünk, de egy kőkemény busz ellen is meg lehet találni a réseket a gyorsan mozgó játékosoknak.

Szereztünk három gólt három beadásból, abból Origi első gólja konkrétan egy elég kemény védelmi és kapushiba (azt is értem, hogy hibából lesz a gól, de hogy Maci az 5ösre nem tudott kimozdulni, azért az majdnem az elrúgok labda fölött szint nálam), a második meg egy rossz beadás, amivel mákunk volt. És Origi elhibázott ccc-je is, ki nem találjátok, egy beadásból ment mellé.

Mégis, nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy ez nem volt egy jó meccs, mert az volt. Élvezetes, fordulatos, jól sikerült pihentetni, majd becserélve egy megnyert meccsbe átmozgatni a kezdőket. Allen parádés volt, tényleg mintha 10 mp-el a jövőbe látna, elképesztő módon jól helyezkedett és olvasta a játékot. Stewart is jól helytállt, Origi önbizalma tovább dagadhat és még egy hatost se kaptunk a mostani CB párosunkkal. A főbb gondolat, amire ki akartam futtatni ezt az egészet, hogy a vereségekhez / döntetlenekhez hasonló módon ezt a meccset, a mérkőzés komolysága, a szerzett gólok típusa és a játék képe miatt kell tudni a helyén kezelni. Az igazi megmérettetés csütörtökön jön, a szintén pihentetett kezdőjű Dortmund ellen, a másra nem is, de egy is önbizalom szerzésre mindenképpen jó volt a Stoke ellen játszani. Jöjjön hát nagy barátunk, a