Egy ritka elsőről

Egy ilyen régi rivalizálásban ritka olyan elsőt találni, mint amiben most lesz részük a csapatoknak. Hiába játszottak már egymással 194 meccset a felek, az európai színtéren most találkoznak először. Elég ironikus vagy szomorú, attól függ honnan nézzük, hogy a második számú európai sorozatban egy csütörtök estén kerül sor erre. Miközben simán lehetne egy ilyen meccs más körülmények között a BL forduló meccse a csapatok történelme és népszerűsége alapján. Mivel most éppen egyik csapat sem történelme csúcsát éli, így hát az EL sztár találkozója lesz az ősi riválisok rangadója, melyet csütörtök este 9-órás időpontban rendeznek, hogy az idegenbeli szurkolók át tudjanak érni meló után (az EL szokásaival ellentétben a visszavágó is az este 9 – Angliában az időeltolódás miatt ugye este 8 – lesz). Nézzük is a továbbiakban a meccshez és a csapatokhoz kapcsolódó dolgokat.

Mielőtt magával a meccsel foglalkoznánk egy kis kitekintés következik.

Nem ő a főgonosz, hanem inkább áldozat.

Tagadhatnánk, de felesleges, kárörömöt mindig tudunk találni mikor a Manchester United nem szerepel jól. Mikor az látszik, hogy káosz van náluk és sorra hozzák a rosszabbnál-rosszabb szakmai döntéseket, így a poszt-Ferguson-érában. Ennek okait és a múltbeli párhuzamokat fogom boncolgatni.

Az első és legfontosabb a MU kapcsán, amit meg kell érteni, hogy olyan hatalmas pénzügyi behemót, amit bedönteni nagyon nehéz. Alapvetően ugyanabban a cipőben járnak ők is Glazerékkel, mint mi tettük a két bohóccal, 2006-ban leverage buyout keretében vették meg Glazerék a csapatot. A vételárat azóta is a csapat fizeti. 2006-ban mikor megvették a Unitedet 604 millió font lett az adósságuk, ami akkor a bevételük 360%-a lett. Az adósságuk csúcsán (2009/10-es szezon) 773 millió font volt az adósságuk, ami a felfutó TV pénzek miatt “csak” 270%-os eladósodottságnak felet meg. Összehasonlításul, mi amivel majdnem csődbe mentünk 516 milliós adósságállomány és 280%-os eladósodottsági mérték. Láthatóan szolidabb számok a United csúcsához képest, mi mégis majdnem csődbe mentünk, ők meg lábon kihordták ezt az adósságot. Sőt, mivel Ferguson azzal volt elfoglalva öregkorára, mint Wenger, hogy utódjára jó pénzügyi helyzetben levő klubot hagyjon a Ferguson-éra végére 389 millióra csökkent az adósság állományuk, ami már a kezelhető 107%-os eladósodottságot jelentette csak. Azonban ennek, mint rendszerint a dolgoknak a fociban ára volt, így a Ferguson-éra végére egy erősen elöregedett és minőségében leromlott keret maradt utána, hogy az utódjának annyira azért ne legyen jó. Ebből azt akartam kihozni, hogy szerintem 10 év masszív alulteljesítés és rendszeres BL kimaradás kellene a United részéről, hogy ez a pénztermelő gép megroggyanjon. Kérdés van-e erre esély?

Tisztán pénzügyi alapon nézve ennyi pénzt nem lehet olyan rosszul elkölteni, ami ehhez szükséges, így ez alapján nem túl valószínű a dolog.

Azonban, mint azt Wilson kíválló cikkében kifejti nem egyedi eset, hogy egy hosszú távú karizmatikus vezető távozása után nagy legyen a visszaesés és hosszú a felépülési idő. Ez történt a Dinamó Kijevvel, akik Lobanovsky mester távozása után több, mint 10 év kellett, hogy magukra találjanak (mondjuk nem az ukrán oligarchák által uralt bajnokság a legjobb példa), a Rosenborg Eggen távozása után sosem tudta visszanyerni azt a fajta dominanciát, mint vele elértek. Az Auxerre sehol sincsen Roux végső távozása óta (elképesztő sztori: 3 alkalommal volt edzőjük 36, 1, majd 3 évig). A Rangersnek sem sikerült olyan dominanciát mutatnia az elmúlt 20 évben senki mással, csak Walter Smithszel. A legjobb példa mégis a Manchester United, hiszen velük már másodjára esik meg, hogy távozik egy nagy kaliberű menedzserük. Busby (aki volt Liverpool játékos) két részletben 25 évig ült a padjukon és felépített két nagy csapatot, (az elsőt ugye (sajnos) elvitte a repülőgép szerencsétlenségük) első angol csapatként BEK-et nyert velük. Busby után Fergusonig nem tudták a nagy előd után hagyott űrt pótolni. Részben azért, mert Busby maga a csapat közelében maradt és beleszólt utódjai munkájába. Busby utolsó és Ferguson első bajnoki címe között 26 év telt el. A Manchester United Busby és Ferguson miatt olyan hely, ahol a menedzsereknek hatalmas tekintélyük és szerepük van. Mindent tőlük várnak, ami a mai világban már nem egy szerencsés sőt inkább idejét múlt szisztéma, de náluk ez a hagyományos és az elvárt, ez részben oka a mostani szenvedésüknek. Egyszóval nem egyedi és valahol várható volt, hogy Ferguson után sokkal rosszabb évek következnek (felkészül az Arsenal és Wenger). Önmagában ez már biztató, de nem elégséges ok, hogy igazán kárörvendjünk.

Azonban azt látni kell, hogy a Manchester United poszt-Ferguson szenvedésének több oka van. Nagyon fontos tényező az, hogy nem csak Ferguson, hanem David Gill, azaz a klub elnöke is egyszerre vonult vissza. Tehát a szakmai oldal két legfőbb vezetőjét egyszerre kellene pótolniuk, ami nem egyszerű feladat. Nem is birkóznak meg jól vele.

Sajnos elmúlt

Itt egy kicsit kitérnék, mivel nagyon adja magát a Liverpool történelmi párhuzam. Hillsborough után 2-3 éven belül eltűnt és azóta sem tért vissza a Boot Room korszakféle Vörös nyerőgép. Ennek oka összetett és a legtöbb egyébként valamilyen formában visszavezethető a tragédiára. Nézzük a párhuzamokat. Ekkor nekünk is rövid időn belül ugyanúgy a szakmai munka kettő legfőbb vezetőjét kellett volna pótoljuk, hiszen nem csak a Király adta át modernkori történelmünk egyik legrosszabb menedzserének, Sounessnek a helyét miután a tragédia miatti poszttraumás stressz miatt lemondott, hanem a siker korszak klub elnöke John Smith is ekkor távozott. Ő a 70-es évek elejétől volt a klub legsikeresebb korszakában a klub elnöke és így pénzügyi és egyéb szakmai munka vezetője. Őt először Noel Wright, majd a mindenki által ismert David Moore követte. Ugye utóbbi volt az, aki a két bohóc ajánlatát fogadta el mikor eladta a csapatot, ennél többet azt hiszem nem is kell róla mondani. Párhuzam még, hogy a Király azzal, hogy elkezdett idősebbeket igazolni és elhagyta a Paisley-féle 30 felett elfogy a játékosok lába, így minden 30 feletti játékost el kell adni elvet, egy megöregedett csapatot hagyott maga után a hozzá nem értő Sounessnek. Ezzel történelmileg nézve a lehető legrosszabb időpontban a PL megalakulássakkor és a pénzcsapok megnyílásakor volt a lehető legrosszabb kézben szeretett klubunk irányítása. Vannak persze jelentős különbségek, így például nálunk a Boot Room megöregedése is szerepet játszott, mert hiába volt még 1992-ben is a klubnak igazgatója Paisley, Evans és Moran 1998-ig maradt a klub szolgálatában, de hiába a klub filozófiáját nem sikerült megőrizniük. Jelentős különbség maga a tragédia. Az csak szimbolikus jelentőségű, hogy a tragédia miatt hozott lelátó és stadion átalakítások hatására magát az eredeti Boot Room szobát át kellett alakítani sajtószobává Souness idejében. Nagyobb jelentőségű utóhatása, hogy a Szarral háborúba kerültünk. Azonban szerintem nem csak velük, hanem magával a sajtóval is (kollegiális szolidaritás, esetleg tudat alatt), de minimum annak rossz oldalára. Még a legelvetemültebbek sem tartják be (gondolok arra, hogy Owen árulóvá válásának végső megerősítése az volt mikor elkezdett a Szarba írni, ellenben a világon senkinek semmi baja azzal, hogy Carra a Sky szakértője. A Sky ellen nincsen bojkott, pedig a tulaja ugyanaz.), de ettől még szerintem van jelentősége, hogy a PL felfutásának és a pénz szerepének megerősödésének zászlós hajója a Sky, Skysport ugyanahhoz a tulajhoz és média birodalomhoz tartozik, mint a Szar. A tragédia után nálunk hosszú fejetlenség következett, melynek jó indikátora, hogy még 2001-ben is volt hatása, hiszen a mieink voltak az utolsók, akik megjelentek az akkoriban újnak számító dolgon: az interneten. Csak 2001-ben lett a csapatnak honlapja, utolsóként a PL csapatok közül. Ha úgy akarom nézni, majd tíz év és Houllier érkezése kellett, hogy kilábaljunk, vagy 15 év Rafa, de ha akarom soha sem sikerült a helyreállítás, tényleg történelmileg a lehető legrosszabb pillanatban voltunk a legrosszabb kézben. Nagyon liverpooli az is, hogy a majdnem csőd meg akkor jött, mikor megjelent a City és a pénzeszsák, mint 5. erő a négy lovas versenyben…

Ő a főgonoszuk.

Visszatérve a Unitedhez. Ott tartottunk, hogy Gill helyét Woodward, míg Ferguson helyét az ő által kiválasztott utód Moyes vette át. Azt tudni kell a Unitedről, hogy a sikeres Unitedek hazai neveléseken és az őket kiegészítő nagy igazolásokon nyugodtak hagyományosan. Ez volt a Busby bébikkel és a 92-esekkel is, csak hogy a kettő leghíresebbet említsem. Ellentétben velünk, akiknél a Boot Room alatt az olcsó és tehetséges fiatalok igazolásán alapult a rendszer (most is az FSG-TC vonalon). Ez azért fontos, hogy megértsük mit csinálnak rosszul a poszt-Ferguson-érában. A hagyományaik fényében a legnagyobb hiba, hogy Woodward vezetésével a vezetőség egy Real-féle “galaktikus” csapatról álmodozik, a Real-féle “csapatépítést” tarja mintának. Az elmúlt években láthattuk, hogy emiatt kergetik az ablakokban a nagy neveket, akiket ha sikerül megszerezni erősen túlfizetnek, ha nem akkor meg marad az, hogy kapkodnak a végén és nem túl jó játékosokat fizetnek túl. Persze pénz az van dögivel, és a Real féle úthoz sokat kell fizetni a játékosokért. Pontosan a Realra jellemzően szakmai koncepció teljes hiányban ezt teszik, így lehet, hogy a nagynevű igazolásaikból nem lehet egy rendes csapatot összerakni. Nem csoda ezek fényében, hogy sorra buknak meg a menedzserek a kispadon. Nagyon remélem, hogy a realos út kiegészülve kettős vezetői válsággal, így a koncepciótlanság és a gyökérvesztett állapot ki tudja hozni a dream szcenáriónkat: ami úgy tudna kinézni, hogy a megalomán edzőhajhászásban legközelebb Darth Mou vagy hozzá hasonló nagy név bukna. Majd utána a vissza a gyökerek keretében a 92-esek közül Giggs és még egy menedzser bukna egy nagyot a kispadon. Ezzel nagyjából el is mehetne a kritikus 10 év….

A realos út jellemezte költekezés már látszatja hatását, hiszen az eddigi adósságcsökkentős trend megfordult (a későn ébredős, Fellaini igazolós nyár volt az adósságuk mélypontja) és elkezdett nőni. A legutolsó adatok alapján már 444 millió font (ez 112%-os eladósodottsági rátát jelent), amivel messze a legnagyobb adóssággal rendelkeznek a PL csapatok között. Főleg azért, mivel mindenki más a TV pénzek beömlésével csökkenti az adósságait.
Ennek persze ára van, hiszen messze ők fizetik ki a legtöbbet az adósságaik után. A tavaly előtti 27 millió után tavaly már 35 millió fontjukba került. Feltehetően idén a nyári újabb nagybevásárlás után ez csak tovább fog nőni. Persze még mindig nagyon messze vannak a saját mélypontjuktól vagy attól a ponttól mikor ezt a negatív folyamatot megérzik, de mindenesetre a részünkről pozitív jelként lehet értékelni.

Ezek alapján nem meglepő, hogy van Gaal meg fog, pontosabban már megbukott a kispadjukon. Nem csoda, hiszen az ő foci stílusa nagyjából szöges ellentéte annak, amit a szurkolóik megszoktak és elvárnak Ferguson alapján. Nem csoda, hogy a labdabirtoklós, kockázatminimalizáló stílusát unalmasnak és nézhetetlennek titulálják. Nem csoda, hogy nem megy, hiszen csak azt nézték, hogy nagy név és csökönyös “keményfejű” figura mikor odavitték. Nem csoda, hogy nem megy mikor egy Real várnak tőle, mikor mindig is abban volt jó, hogy fiatalokat, elsősorban saját nevelésű fiatalokat épít be a csapatába. Ezt tette a 90-es évek közepén az utolsó nagy Ajaxban és sokkal kisebb mértékeben a tulipános Barcájában. Ettől még Puyol, Xavi, Iniesta mind az ő idejében épült be a csapatba. A sokkal kisebb név Gabi és Oleguer is. A Bayernnél nem volt sikeres, de olyan fiatalokat épített be, mint Alaba stb, akik az utána levőknek az alapkövei. Rengeteg szakmai hibát követett el van Gaal is, így például azt, hogy saját maga saját magának és a labdabirtoklós játékának ellent mondva, a holland bronzos 3-5-2 direkt focit próbálta meg első körben kialakítani, de ez nagyon nem ment, így erről hamar letett. Viszont a legfőbb baj vele és az elmúlt két évvel, hogy realos költekezésben annyi embert hoztak neki, hogy csak a legnagyobb sérüléshullámok idején tudta azt csinálni, amihez ért: fiatalokat beépíteni, hogy a következő menedzsernek jó legyen. Mondjuk az idei szezonjuk még a miénknél is sérülésekkel terheltebb, így mostanság elég sok saját fiatal kapott szerepet, amivel élt is pl.: Lingard, Borthwick-Jackson, Rashford, McNair (ő inkább tavaly). A rossz vicc az, hogyha eltalálják a következő menedzsert és visszatérnek a saját útjukra (saját nevelésű alap mellé sztárigazolások), akkor a Martial-, Depay-féle fiatal vonulattal és a saját neveléseikkel kifejezetten hamar a számukra jó útra tudnának térni. (Ezért is remélem Mout, aki nem használ saját fiatalt, cserébe filozófiája kimondottan mindenben a szöges ellentéte van Gaalnak egyébként is maga körül mindent lepusztító személyiség, így remekül illene a United hosszú távú lezüllesztéséhez fűzött reményeim életben tartásához)

Eme nem túl rövid merengés után foglalkozzunk a meccsel. A van Gaal-féle United a sérüléseik miatt olyan pocsék formát mutat mostanság, hogy a mieink vannak kicsit jobb formában. Mondjuk a 6 meccses veretlenség a szezon második legjobbja (a dontős tizis vereség az „rendes” játékidőben döntetlen). BR utolsó és Klopp első meccsei alatt volt egy 12 meccses veretlenségi szériánk főleg döntetlenekből. Meg volt egy 8 meccses szériánk, mikor 7 győzelmet arattunk közé ékelve az őszi Palack vereséggel. A lényeg az, hogy az idei szezonban most jónak számít az eredményeink formája. A játékunk az nem mindig, de ez nem is mindig elvárás a kloppi tanulóévben.

Van Gaal és a Liverpool eddig négy alkalommal találkozott és eddig mindig van Gaal nyert ezzel, ha minden igaz egy esetleges vereséggel időtlen idők óta első lehetne a sorozatban 5 győzelemmel. Viszont érdemes megnézni, hogy van Gaal hogyan is érte el ezeket a győzelmeket. Ezen a négy meccsen az alábbi statisztikák voltak: lövések 53 vs 33, kaput találó lövések 18 vs 14, tizenhatoson belüli lövések 26 vs 16. No mit gondoltak melyik melyik csapaté? Folytatom: CCC, azaz “100%-os” helyzet 6-ból semmi értékesítve vs 8-ból 6 értékesítve; gólok 2 vs 8. No mennyien találtátok el?

Szóval nagyon remélem, hogy sikerül hozni a korábbi találkozóinkat, csak sokkal jobb helyzet kihasználással. Ezt a reményt táplálja az, hogy Klopp láthatóan ennek a meccsnek adott prioritást azzal, hogy vasárnap Cou és Sturridge is a padon kezdte a meccset, és utóbbi be sem állt. Remélhetőleg azzal, hogy frissen és kipihenten tudnak ennek a meccsnek menni ők ketten, akik a csapatunk kreativitásért és góljaiért felelnének, a korábbi meccsek problémája kiküszöbölhetőnek tűnik. Flanno ma tuti nem játszik, mivel nincs benne az EL keretben, de az elmúlt két meccsen miatta tudott Moreno és Clyne is pihenni egyet. A szokottnál kevesebb sérültünk van, így egészen rózsásan állhatunk az esti találkozóhoz. Mondjuk mindig ilyenkor szoktam félni, mivel mikor érvek szólnak mellettünk szoktak jönni a legnagyobb pofonok. Karma is a bitch.

Remélem De Gea ellen ma ők nyernek.

A csapattól és Klopptól egy faszányos pressinges/gegenpressinges 4-2-3-1-et várok. A Minyon – Clyne, Lovren, Sakho, Moreno – Hendó, Can – Lallana (ha Milner tényleg beteg), Firmino, Cou – Sturridge összeállításban. Remélem van Gaal az alap stílusát hozza ellenünk, labdát akarja birtokolni sok rövid passzal és lassú támadás építéssel. Ez tudjuk, hogy nagyon feküdne nekünk, így amolyan citysen szét tudnánk cincálni őket Firmino vezetésével a pressingünkkel. Mondjuk sajnos ez nem túl valószínű. Már legutóbb is van Gaal annyira félt a Kloppballtól, hogy a saját csapata stílusát egy az egyben feladta és a Fellaini fejét keresem Pulis Magicet álmodott meg a pályára. Fellaini meg most is elérhető, hiszen ő nincsen a Rooney, Young, Schweinsteiger, Valencia, Shaw, Borthwick-Jackson féle erősen leapadt sérült listán. Tudjuk jól, hogy ez a stílus ellenben baromira nem fekszik nekünk.

A meccs eredményére nem tippelnék. Azt sem akarom megmondani, hogy a bajnokságban vesztett pontok tekintetében egyformán álló csapatoknak, mi lenne a jobb: továbbjutni ezzel életben tartva az a pót pót uv reményét vagy a kevesebb meccses csak bajnokságra koncentrálós top4 remény élesztgetése a tetszhalálból. Minden esetre első Európai rangadóra fel.