Villantin nap

Korábban említettem már, hogy 13 meccsünk maradt a szezonban, aminek az ég világon semmi értelme nem lesz, de jógyerekként végig kell ülnünk, hiszen a mazochizmus fontos erénye minden Liverpool szurkernek. Ebből a szerencsés 13 meccsből következik most a na és aztán, hátaztán Villa elleni, idegenbeli ütközet. Oké, ez és cím együtt most lehet, hogy bénább volt, mint amikor Hámesz labdát vezet, de így talán edzésben tudtok maradni.

Én amúgy nem várok sokat ettől a meccstől. Valószínűleg ebben is csalódom, mert a PL lett idén a mostohagyerek, mert – kevés kivételtől eltekintve – ha tudatosul a srácokban, hogy valami pontgyűjtő kártyára kéne új egységeket szerezni, akkor egyből csökkentett üzemmódba kapcsol mindenki, legyen az ziccer értékesítés, esetleg annak elkerülése, hogy a csapat legjobbnak vélt középső védőjeként ne forgasson már be egy az egyben Defoe apó 70 éves testdublőre. Tavaly legalább a március végét megvártuk, hogy minden reményünk elvesszen a Wenger kupában, most legalább eljutottunk oda, hogy már februárban lehet template-esíteni a beharangokat. Meg az összefoglalókat is.

Oké, igazatok van, ezt már én is unom. Annyit károgok a BL-nélküliségen, aztán csak nem lett drágább a kenyér, csak eljönnek majd a Götzék Klopp miatt, pénzünk meg úgy is lesz rengeteg a TV miatt, hogyne. Csak sajnos az az olló, ami köztünk és a top4 között nyílik, egyre nagyobb lesz. Tudunk ezzel valamit csinálni? Semmit, pár óra és becsengetnek a Villa ellen, addig meg nyilván nem fogjuk sarkaiból kiforgatni ezt a kurva kapitalista világot. Azzal az érzéssel, hogy a kedvenc csapatom könnyen rákerülhet egy jégdarabra, ami lassan elkezd távolodni az Antarktisztól, gondolom nem vagyok egyedül. Bár ahogy elnézem legtöbbször a kommenteket, inkább igen, mint nem.

Mert az utóbbi időben eléggé tele lett a tököm a Liverpool meccs nézéssel. Meg úgy kicsit a csapattal is, de mint egy párkapcsolatban, nyilván itt is lehetnek hullámvölgyek. Az előző, West Ham elleni meccsen nem csak a kupasága miatt találtam magam abban a helyzet, hogy egy skypeon hőbörgéssel egybekötött kiadós Diablózás mellett háttértevékenységévé degradálódott nálam, hogy a tévében úgyamúgy a kedvenc csapatom játszik. Sőt, azon kaptam magam, hogy már a Fonatra sincs ingerem felmászkálni, mert a sérüléslista spontán bővülése már nem cibál meg egy idegszálat se nálam, másrészt bele se akarok mászni a jegyár kérdésbe, főleg, mert én nem szoktam megkérdezni a békákat, hogy leengedhetem-e a tavat.

Így nem várok mást a mai meccstől, mint egy felvillanást abból, hogy miért szeretem ezt a csapatot. Valentin nap van, lehet, hogy minden nap veszekszel vele és fejedhez bassza a távkapcsolót, de legalább combfixben még mindig kurva jól néz ki. Az alap problémát nem oldja meg, de legalább emlékeztet valami szépre. Nem akarom, hogy nyerjünk. Tényleg, nincs is nagyon értelme, még úgy sem, hogy a hónapokon át kifigurázott Dinamo is meg fog minket előzni a végén, még úgy sem, hogy pillanatnyilag a 11. helyen állunk, baszki. Lehet tőlem döntetlen is, az is lesz, nyerhetünk is, az se fog fájni. Csak lássam végre focizni a csapatot. Nem görcsösen, nem idegesen, hiszen nincs már miért. Az se zavar, ha erősen rotálunk, mert csütörtökön már EL, utána meg csak meg kéne már csapni azt a kurva Shittyt, ha ennyit belefeccöltünk a kupákba.

Mindezt úgy, hogy egyébként a Villa az abszolút legeslegtökutolsóbb a bajnokságban, gyakorlatilag már 2,5 lábbal a Championshipben tanyáznak. Voltak ők olyan mumusaink is, mint most a West Ham, el is hoztuk Bentekét, az eredményt meg látjuk. Az odavágót megnyertük, bár szokás szerint a nagydarab Gesztenyével megint nem tudtunk mit kezdeni. Várom már, hogy ki lesz a következő Villa csatár, ha őt is elhozzuk 30M-ért. Mivel náluk is megy a győztes csapaton ne változtass elv (ők legalább győztek az előző fordulóban), tőle nem kell tartunk, sokkal inkább – szokás szerint – saját magunktól.

Így erre a meccsre nem kérek sokat, tényleg. Játszanak egy jó felhozó meccset a sérültek, hagyjuk jönni a Villát hazai pályán aztán álljunk bele egy jó pörgős, oda-vissza támadós meccsbe, lesz ami lesz alapon. Aztán vagy 3-4 ide, vagy 4-3 oda, mindegy lesz. Ehhez én egy

Minyon / Clyne – Sakho – Touré (Can?) – Moreno / Can (Lucas?) – Hendó – Milner  Lallana / Cou – Studge – Firmino

féle felállást szeretnék látni. Meg focit, de azt már régóta.