Kalapáccsal faszöget

Rögtön azután, hogy fiaink sikeresen kipihenték magukat a Stoke elleni 120 perc alatt, nem telhet el nap anélkül, hogy ne játszanánk egy újabb, az egész szezon szempontjából sorsdöntő meccset. Pontosan, a West Ham ellen fogunk mikiegerezni. Ja nem, az most volt, akkor Intertotó-kupázni. Az meg megszűnt. Várjatok, nem jut eszembe, mi a FAszom ez? Hopp, azt hiszem megérkeztünk.

Oké, ezen a ponton visszarakom a ceruzát a trolltartóba és takaréklángra tekerem a taplóságot, mert a szokásoson felül nincs okom, hogy a lábamat törölgessem ebbe a magasztos kupába. Mert rendben van, tekertünk egyet a prioritási listán, a mikiegér lett most az elsőszámú prioritás, hogy jó gangeszvölgyi székelyek módjára tudjuk valamit hordani a kolléga által kiválóan lefestett MÉH telepre. Így viszont nyerni ugyan abból a fiszfasz kupából még egyet, ugyan abban az évben, hát, legalábbis túlzónak érzem.

Eljutottam arra a pontra, hogy komolyan szurkolok azért, hogy nyerjük meg a mikiegeret. Nem, nem viccelek, nem, nem vettem részt agyátültetésen (mert a fantomvégtag szindróma az ellen nem véd) és nem, nem állok kivételesen semmilyen tudatmódosító szer hatása alatt, ami engem is meglep, és mélyen elszomorít. Viszont a facipőm tele van azzal a picsogással, amit itthon, külföldön, buszon, vonaton, gyalog, tűzföldtől kamcsatkáig a Liverpool társadalom időnként lerendez. Az én kicsi grincs szívem nem melegíti fiszfasz, de ha ettől kuss lesz végre a következő 5 évben és nem kell jövőre is kupát nyerni, akkor toljuk neki, mint vak a csengőt. Menjünk a Wembleybe, nyerjük meg, a srácok ezáltal biztos mindent tudnak megtanulnak a fociról, amit valaha, valahogyan tudni lesz érdemes, jövőre pedig a győzelmi mámor hullámain meg sem állunk a bajnoki címig. Egy valamire való Götze szóba sem állna velünk, ha nincs …. És itt be is fejeztem, mert megint kicsit beleélem magam.

A West Ham csapatában lassan egy igazi mumust tisztelhetünk, olyanok lesznek ők nekünk, mint Suarez a Norwich védőknek. Előző négy meccsünkből hármat a torkos csütörtök rosszabbik felén voltunk kénytelenek eltölteni, előző alkalommal ráadásul már Klopp alatt csaptak meg minket, kínosan simán. Pont, hogy két meccses győzelmi “széria” (ezen azért kicsit kuncoghatunk magunkban) után raktak minket helyre kalapácsos barátaink, úgy, hogy igazából (bennem) kétség sem volt, hogy mi lesz a végeredmény, cirka 15 perc után.

Ez a mostani meccs más lesz, legalábbis remélem. Egyrészt a West Ham tud elég idegesítő lenni ahhoz, hogy a bajnokságban, ami számít, oda-vissza gyalázzon, itt meg lazán kapjon egy ötöst, csak úgy. Amiben nyilván nem a győzelem ténye bántana, hanem az, hogy a bajnokságban miért nem tudtuk ugyan ezt megtenni. Másrészt, ami miatt komoly összevetést a bajnoki eredményekkel remélhetőleg felesleges megtenni, hogy mi remélhetőleg az előző FA kezdőcsapatra fogjuk alapozni a mostani kezdőt is. Én nagyon bízom egy Ward / Smith – Ilori – Caulker – Randall / Brannagan – Stewart – Can / Tex / Benteke – Ojo szerű felállásban, Allent én inkább a bajnokin használnám. De mivel a bajnokságban elért eredmények is mostanra a hótkurvamindegy kategóriába esnek, tőlem szenvedhet tovább Can is CM-ben, nem fáj.

Már csak azért is jó lenne felküldeni a fakót, mert így talán a West Ham is jobban kijön majd az ikarusból, okozva ezzel egy sok gólos, szórakoztató meccs is lehet. Amit Benteke mesterhármasával nyerünk.