Robin a pácban

Nem könnyű az egynyári csodák élete, szegény Leicester ellen is mindenki a kését feni már, a WHU-t pedig sikeresen meg is törték már. Ahhoz képest, hogy a szezon kezdetén idegenben gyilkolták le az óriásokat, mára már alánk is szorultak a táblán, a Chelsea papírforma szerinti elverése után 8 meccsen át nem győzniük sem sikerült. Szomorú történet ez, szomorúak a hasonló Robin Hoodok hanyatlásai, de na, baromira itt volt már az ideje benézniük alánk.

Nekünk meg másnak is bőven itt van már az ideje.

Rég nem volt már 2 meccsnél tovább tartó győzelmi szériánk (egészen pontosan március óta, akkor mondjuk pont egy ötös, és nem kaptunk ki vagy 4 hónapig a bajnokságban), meg Klopp apánknak is igen viszket már a tenyere egy ködön felüli fogvillantásra, úgyhogy a cél adott, meg épp lendületben is vagyunk.

Az egyetlen probléma, hogy nem hogy hasonló, de jobb helyzetből is simán kiszoptunk egy hónapja a Castle-től, újból bizonyítva a közismert tényt, hogy igazából nem is kell nekünk ellenfél egy vereséghez. Ez most is meglehet, csak hozzáadódik, hogy a WHU-nak még edzője is van, a gólkirályuk (Payet) pedig két hónap után visszatér, amivel az újonnan felszedett lúzer formájuk is gyors véget érhet, úgyhogy a helyzet máris nem rózsaszín.

De lesz még sötétebb is, ha az apokalipszis lovasa is eljön értünk, Carroll győztes gólt fejelt a Soton ellen az előző fordulóban, a bizonyítási vágy pedig még mindig éghet a lelkében, úgyhogy akár ellenünk is megtörténhet mindez. De itt a hangsúly leginkább az akáron van, mert a harmadnap azért nem egyszerű dolog, ha nem köti az ember kezét 31-e este egy másnapi meccs.

A West Hamet egyébként eddig nem gyűrte halálra a szezon, egyszerűen maguktól osztogatták szét a pontokat a kicsiknek. Payet két hónapos sérülésén kívül nagy érvágás egyedül az ő Sakho-juk szintén 2 hónap körüli hiánya, ennél nálunk egyedül Sturridge többet hagyott már ki. Csak idén, hogy a dimenziókkal tisztábban legyünk.

Sakho még aktív hiánya nyitja meg az utat egyébként a jó Andynek, (aki miatt elsején a szokottnál nagyobb volt az apály a zátonyon), Reid hiányzik még a védelem közepéből, meg Moses a szélről, de ő igazából annyira nem is.

Aki nem a diszkoszból informálódik, annak még elmondanám, hogy Sturridge idei visszatérési számai (még) nem döntik meg a Várkert Bazár átadásainak számát, de ez nyilván csak idő kérdése, Hendónak meg kiújult a sarka, ő most éppen azért nem utazik.

Mivel Milner még mindig nincs, így Lucas-Can lesz a a szűrőpáros, a többire meg az eddigiek folytatása, aztán meglátjuk mire megy egymás ellen a két 4-2-3-1-es fa, meg, hogy Benteke mellett mekkora kókler az öreg Andy.

De egyébként McA mantráját továbbvíve; Nyerünk. Mert.

___________________________________________________________________

És akkor itt tartok kábé 400 szónál, pedig általában 1000 körülig viszem a számlálót. A bocsánatkérést™ ki se kell mondanom, annyira egyértelműen sérülés utáni formát mutat ez a beharang (és persze bocs érte), amit már akkor se tudtam igazán jól írni, amikor még lendületben voltam, most meg az oldalvonaltól fehérlenek a testrészeim. Január legelején ez talán elmegy még persze, de higgyétek el, baromira zavar az állapot, meg az is, hogy nem látok rendesen meccseket, úgyhogy erőteljesen dolgozom már az ügyön. A franciaországi látogatási számokat 300%-kal sikerült már megemelnünk az előző évihez képest, kezdésnek ez nem is rossz.