Fordítva bekötve

A mai poszt kapcsán három dologra is rá lehet húzni a címet. Egyrészt magára a meccsre, másrészt Bentekére, harmadrészt magára a posztra. Eme kurta, furcsa felvezetés után essünk is neki.

A meccsel viszonylag keveset szeretnék foglalkozni. A Sunderland tipikus Big Sam módon egy jó kis klasszikus megerősített Ikarusszal készült a meccsre, ahol is M’Villa a Rodwell, Cattermole duó mögött helyezkedve és eme trió saraboló képességeit kihasználva tervezte megakadályozni, hogy az LFC trió Benteke mögött és a Sunderland védelmi vonalai között tudjon alkotni. No, ez nem jött össze neki: egyrészt az LFC trió végre jól tolta Bentekével és nem jött rájuk a szokásos inger – azaz mikor meglátjuk magunk előtt Bentekét, akkor szélen játszunk és mindennel a fejét keressük -, hanem tolták a nélküle megszokott cápát és kavargatták a fluid mozgásaikkal és kis egy-kettőzéseikkel a védelmet. Másrészt Rodwell korai sérülésével és cseréjével Big Sam kénytelen volt formációt váltani és áttért a hagyományos 4-2-3-1-ra, azaz az első félidőben ennek védekező változatára, a minden értelemben véve klasszikus Ikaruszra.

Big Sam terveit végképp a második félidő eleji tényleg gyors gól döntötte össze végleg. Utána teljesen megváltozott a meccs képe, a korábbi labdás dominanciánk és támadó szándékunk teljesen eltűnt. Helyette fogtuk magunkat, visszaálltunk, felhúztuk a magunk Ikaruszát, és kontráztunk volna. Ebben a koncepcióban nagyon ült a kapitányunk – akinek ma nem volt túl nagy meccse – helyére érkező Lucas – aki a maga fél órájában össze is szedte a csapat mai legtöbb sikeres szerelését. Azzal, hogy mi visszaálltunk, zártak voltunk. Nem volt mögöttünk, hely nem tudtak kontrázni, így semmire sem mentek Defoe megmaradt sebességével, így nem csoda, hogy kevesebb lövésük volt a második félidőben, mikor támadtak, és többet volt náluk a labda, mint az elsőben, mikor mi támadtunk és ők kontráztak. Alapvetőn Benteke a kis helyzeteket belövi, a nagyokat kihagyja, de nem is ezt akartam kihozni, hanem azt, hogy ma az első félidőben végre jól használtuk és jól is játszott, pl. ma ő adta a legtöbb kulcspasszt. Alapvetően tényleg jót tett a csapatnak, hogy nem ő volt a fókuszpont, hanem ő volt az elterelő hadművelet, hogy az LFC-nek legyen helye alkotni. Amennyiben így használjuk a későbbiekben, még hasznos is lehet. Már megint elkalandoztam, mert azt akartam kihozni, hogy a két teljesen eltérő félidőnek köszönhetően eltérően tudom értékelni a mai, összességében pozitív produktumot. Láthatóan az első félidő labdabirtoklós Ikarusz feltörős játéka ma végre jól ment és ma végre nagyon jó volt Benteke. Viszont a második félidő kontrázós focija nagyon nem állt ma neki jól, és itt nem csak az ordító ziccer rontásra gondolok, hanem arra, hogy egy gyors csatárral ilyen taktikával lényegesen többre mentünk volna.

A nagy pörgésben álljunk meg egy picit és értékeljünk, hiszen a mai meccsel vége az őszi félévnek.

Egy edzőváltós félévtől mondjuk túl sok jóra nem számíthat az ember. Azonban minden kupában állunk. Ennek vannak, akik örülnek, és vannak, akik nem, pl. én. A bajnokságban a 7. helyen tanyázunk a nem túl acélos 1,58 PPG-vel és nullás gólkülönbséggel, a szokásos frusztráló „karnyújtásra a Top4” állapotban. Klopp tanuló évében ez a frusztráció várhatóan megmarad, hiszen most ismerkedik az angol specifikumokkal, így a Pulis-féle Ikaruszokkal, az oda-visszavágós Mikiegér elődöntőkkel, a téli szünet hiányával, az ünnepi pörgéssel. No meg magával a csapattal, ahogyan a csapat is vele. Szóval a frusztráció marad várhatóan.

Nézzünk meg egy csomó ismert ábrát/táblát, amikhez most tényleg csak rövid kommentárokat fűznék, hiszen tényleg mind szerepelt már korábban, persze korábbi verzióban. A cél elhelyezni ezt a félévet a korábbi félévek fényében. No meg összehasonlítani az idei Ködös BR-őszt és a kezdeti Klopp-korszakot. Ezen felül a kezdeti Klopp-korszakot a Kloppi Dortmund által felrajzolt térképen. Ennek elérésében különböző teljesítmény (gólok, lövések, TSR (Total Shot Ratio (ez nincsen minden táblában felszorozva, hogy jól látszódjon, hogy ez százalék, de szerintem, így is érthető)), TSOT (Total Shot On Target Ratio (dettó)) stb.) és stílus mutatók (labdabirtoklás, szerelés, passzolás, passzpontosság, csel stb.) állnak rendelkezésre. Az ábrákon rendszerint vastaggal a jobb vagy legjobb szerepel, piros (remélem piros) színnel a legrosszabb.

Kezdjük az idei félévvel és a már jól ismert BR vs. Klopp ábrákkal, amik most már harmadszor szerepelnek.

A védelem az első, hiszen Klopp is azt ígérte, hogy itt kezdi a munkát és az eredményei itt a leglátványosabbak. Majdnem mindenben jobb Kloppal a védekezésünk, mint BR alatt, ami mondjuk nem túl meglepő (pedig BR önmagához képest nem is volt rossz ebben), de ezen túl is mehetünk, hiszen ez a kapott gól mennyiség, ez az engedett lövés szám meccsenként kifejezetten elit.

A „mennyire fenntartható ez az elit védekezés?” „mennyire megszokott ez Klopptól?” kérdéseinkre a Dortmund párhuzam adhat választ. Nos, az engedett lövésszám fenntarthatónak tűnik, hiszen a Dortmundoknak is ezt volt a specifikuma, viszont ennél rendszerint lényegesen több gólt nyeltek (kivétel a bajnoki címeik alkalmával), szóval ebben várható romlás. Mondjuk remélhetően nem addig, míg sikerül a támadást rendbe tenni.

Ezzel át is evickéltünk a támadásra, ami összességében mindkettőjüknél gyenge. Azonban egymáshoz viszonyítva Kloppal az történt, hogy volumenében csökkent a lövéseink száma, viszont ezeket hatékonyabban alakítjuk góllá, ami egyszerre örömteli és rossz dolog. Egyrészt nem örömteli, hogy kevesebbszer próbálkozunk, az meg főleg nem, hogy kevesebbszer találjuk el a kaput. Az örömteli, hogy a kevesebből több gólt szerzünk, viszont a hatékonyságunk közel sem nőtt még eleget. Az igazi az lenne, ha ennyi lövésből több menne kapura és ebből több gól születne, azaz jobb minőségű lövéseket engednénk el.

Erre van is remény, hiszen ha megnézzük, elvileg ez a Kloppball. Nem túl sok lövés, de ebből sok kapura és sok gól. Mondjuk, hogy ez az Ikaruszozó Angliában mennyire fog menni, az még nagyon a jövő zenéje.

A stílusra rátérve, BR alatt a végén nem nagyon lehetett tudni, hogy mit is akarunk. Mondjuk még Kloppal sem minden teljesen tiszta, ami persze a tanuló évben pont az, ami elvárható. Viszont így is elég éles különbségek látszanak a stílus mutatókban. Kiemelten a passzolás terén. A végére mondjuk már BR alatt sem villantottunk nagyot passzpontosságban, viszont a Kloppi 80% alatti eredmény, hát az nem túl erős. A megnövekedett hosszú labda, beadás számért sem vagyok túlzottan oda, ahogyan a lecsökkent kiugratás számért sem. De ez nagyon egyéni dolgom. A lényeg az, hogy a Kloppi direktség, a Kloppi rohanás nagyon szépen leolvasható, lemérhető. Pont azon, hogy sok a hosszú labda és nem pontos a csapat. Ehhez elvileg egy alacsonyabb labdabirtoklásnak kellene járnia, hiszen a Kloppball alapból nem akar a labdán “ülni”. Viszont azt látjuk, hogy nem ez történik. Ez visszavisz minket oda, hogy a Kloppball ellenszere az Ikarusz és ezt bizony alapból sok edző és csapat szereti, így nem azt kapjuk, aminek lennie kellene. Tehát Kloppal a sok labdabirtoklás, az bizony nem jó dolog, hanem rossz.

A Kloppball ezekkel jellemezhető. Meccsenként 65-70 hosszú labda, 1-2 kiugratás és 75-78% passz pontosság, mind-mind a rohanós, direkt stílusból fakadóan. A Dortmundnál ehhez 50-55%-os labdabirtoklás párosult (a németek később kezdtek el Ikaruszt felhúzni ellene).

Benteke erős stílushatározó nálunk, főleg Kloppal. Összességében abszolút nem meglepő módon mikor Benteke nem kezd, akkor a Dortmundnál megszokott Kloppballi számokhoz közelebbieket kapunk.

Ha már Benteke, akkor nézzük meg a nagy kedvencet, a beadós táblát. Jelen esetben kivastagítva a csapatátlagnál pontosabban beadók vannak. A sorba rendezés pedig a meccsenkénti átlag alapján van (mivel nem per90 mutató, így a meccseken keveset játszók, mint Ibe, Frimino egy kicsit alul szerepelnek). A csapatátlag érdekében kénytelen voltam levágni az olyan beadó művészeket, mint Skrtel, Benteke és Can. A legjobb beadónk Milner. Moreno és Hendo, akik még mindenképpen kiemelhetőek. Lallana és Coutinho sem rossz.

Ha már Moreno és a beadások, akkor nézzük meg, hogyan támadt fel poraiból Klopp alatt. Nagyon egyszerű a dolog: Klopp jól használja. Ez két részből tevődik össze. Kloppal olyan agresszív és proaktív a védekezésünk, ami fekszik neki. Hozza is a szereléseket és az interceptionöket (esetében tulajdoníthatjuk ennek). No meg támadhat bátran. A másik fontos összetevő, hogy Klopp védőként és nem középpályásként játszatja. Idén például BR alatt csak középpályás, míg Kloppal csak védő volt.

Most nem akarom agyonelemezni, de a rotáció kulcskérdés Klopp és a csapat kapcsán (dőlt betűvel a nem megfelelő regenerációs idős meccsek, míg kiemelve a túl kevés rotációs meccsek (az ideális 3-4-hez képest)). Összességében elmondható, hogy többször voltam kiakadva a rotáció hiányára, mint kellett volna, hiszen elég folyamatosan elég sokat rotál. Persze ebben benne vannak a sérülések, amik szerintem nem igazi rotáció. No meg a legfőbb baj, hogy a fullback poszt kimarad az egyébként nem rossz körforgóból, ez meg keretspecifikum sajnos. No meg az EL, Mikiegér meccseket lehetett volna komolytalanabbra venni, ami még elválik, hogy Klopp mánia-e. Mindenesetre pont a mai meccs egy fekete pont ebből a szempontból, ami így az ünnepi pörgés közepén, extrán előnytelen. Az tuti, hogy az Exeter ellen sorcsere kell.

Első körben kifelejtettem, pedig érdekes. Nem tökéletes, hiszen csak a meccs kezdő formáció alapján készítem (ellenben mivel ugyan ezzel a metodikával készül hosszú távú összevetésre tökéletesen alkalmas, nem minden része friss…) és Kloppal is volt már 3 formációs meccsünk. Azonban ettől tekintsünk el. Nem kéne meglepő legyen, hogy a 4-2-3-1-gyel társított Klopp ezt használja a legtöbbször, és ezzel is a legeredményesebb. Pedig valahol az, hiszen nem feltétlen ehhez a legalkalmasabb a keret. Viszont az meglepő, hogy a nem túl sok variálásról híres Klopp 17 meccsen 5 formációt dobott már fel kezdeni. Csak kijön ez a tanuló év dolog kézzel fogható dolgokon is…

Az idei félév Kloppnak köszönhetően a védekezésben a legjobb. Ma én is mondtam már, hogy BR-nek nem volt erőssége a védekezés, ami összességében igaz is, viszont az látszik, hogy ez a félév azért nem sokkal veri a Carra búcsú félévet és a 3-4-3-as félévet.

Megint sok meccses őszt toltunk, hiszen a 28 meccs a nem európai selejtezős maximum, amit ki lehet hozni. A jó védekezésünk miatt a meccseinken a lövés megoszlási mutatóink kifejezetten jók a jó védekezésünknek köszönhetően, olyannyira, hogyha ez így tud maradni vagy kicsit még javul, ez alap lehet a top4 reményre. A góljaink száma nagyon látványos. Megjött Cou és Sturridge, összeállt a SaS, és a gólok száma az égbe mászott. Majd no SaS és szenvedés. Btw a 7 félév alatt egész szépen kijön, hogy minden 10. lövésből lesz gól, mondjuk a szórásunk szép nagy közben.

A támadó stílusunkon két dolog olvasható ki. Egyrészt az első félév után a két új játékszerével BR elég hamar letett a Scouse tiki-takáról –, ami jó eséllyel elég nagy hiba volt részéről így retrospektívé, még ha eleinte nagyon is sikeres volt. A másik, hogy a Kloppball figyelembe vételével a mostani félév a második nagyobb stílusváltás. Megint egy nagy lépés a direkt foci irányába.