Majd én azt tudom

.- mondta Klopp és köpött egyet válaszul a pimasz, hogyan állítja meg végre valaki a rókafiakat kérdésre. Az elspoilerezett győzelmünk szuper ajándék volt a 26-i fordulóra, főleg azért, mert végre sikerült egy olyan kezdőt a pályára rakni, amit jó volt nézni. Egészen Origi sérüléséig ez így is volt, aztán jutottunk el oda, amit én nem tudok, a Benteke talány.

A meccs előtt látva a kezdőt felcsillant a szemem. Sakho-Lovren duó, még ha csak kényszerből is, Can-Henderson DP előttük, kellő mozgékonysággal és támadópotenciállal, sebességgel és energiával töltheti fel a középpályát. Pozitív volt, az elmúlt meccsek után, hogy Benteke megint csak a cserék közt szerepelt, hiszen szembetűnő volt, mennyire nem illeszkedik a karácsonyi ezerdarabos LFC puzzle-be. Ennek megfelelően Origi sotoni mesterhármasa után, úgy néz ki csatár mezt húzott atléta trikójára és a pályán nagyon is jól mozgott.

A meccs jól kezdődött, egy direkten játszó 4-2-2-2-ben sorakoztak fel azzal megcsavarva, hogy Lallana és Firmino elől teljesen fluid módon cserélgették szerepüket. Origi jól kezdett és jól húzta a szélre a ráállított védőt. Klopp teljesen más felfogásban küldte fel a pályára a csapatot ebben a felállásban, mint ahogyan ugyanezt a felállást Pellegrini alkalmazta az előző szezonokban. Nem a lassú támadásépítésen, a rövid passzokon és a kétirányítós buszfeltörésen volt a hangsúly, hanem sprintversenyre késztetni a leszteri védelmet. Megelőzni a védelem rendeződését és direkt játékkal, hosszú labdákkal és gyors előre passzokkal támadást vezetni és a fegyelmezett visszazárást megakadályozva kényszerpályára terelni a védőket. Ugye ez odavezetett, hogy több fél-helyzetet sikerült kialakítani Origivel, volt egy jó lövése a rövidre, valamint Lallana bombázott az oldalhálóba, mindkettőt Hendersen kiváló passza előzte meg.

Ezt a direkt játékot nem láthattuk sem a West Brom, sem a Watford ellen, azonban nem ez volt az egyetlen dolog, amiben változott a csapat játéka. A kezdőből lehetett következtetni rá, hogy intenzív presszinggel tervezzük megfogni a Vardy-Mahrez-Kanté triót. Igen általában csak előbbi kettőről szólnak a nóták, amikor a Leszter menetelését méltatják, ám Kanté kulcsfontosságú a védekezésből gyors támadásba való átmenetben, amire a Leszter sikereit építi. Pontosan az történt a pályán, amit Klopp eltervezett, Can és Henderson box-to-box robotolták végig a pályát, a támadó négyes erős presszinget rakott kettejük teljesítménye mellé, valamint Sakho és Lovren magasan feltolva tökéletesen akadályozta meg az esetleges róka kontrákat.

Vardy-Mahrez duó anfieldi produkciója

Ezekből nem is volt sok a meccsen, egyszer Mahrez ment el a szélen, valamint a 11-es gyanús szituációban voltunk bajban, azonban a pályára rakott munkának köszönhetően nem sikerült az ellenfélnek arra a fordulatszámra pörögni, amivel eddig a skalpokat szedték folyamatosan. A helyzeteiket ők is olyan pocsékul alakították ki elöl, mint mi, csak sokkal kisebb számban, így viszonylagos fölényünk állandósodni látszott, aztán jött a derült égből a hamstring, és hozta a betonember Bentekét a fluid támadó bébicápánk keltette hullámokra szörfdeszka nélkül.

A kényszerű cserének köszönhetően Benteke sikeresen vetette vissza a direkt játékunk sebességét, és a fluiditást, azonban hasonlóan jól húzta szét a középső védőket. A csapat azonban leült a cserével együtt, belassult a játék, és az intenzív presszing a félidő vége felé elfárasztotta a lábakat. Benteke óriási talány még mindig a számomra, hiszen látszott tegnap is, hogy nem illik bele az attraktív foci kirakósunkba. Gyorsabb és okosabb, mint Baló, ügyesebb és erősebb, mint Lambert, gólérzékenyebb bármelyiküknél, de ha a cápánk nem bírja el, akkor ugyanannyira haszontalan, mint az előző bója kollekciónk. Nem gondolom, hogy nem tudna hasznosabb lenni, és jobban beletanulni a gyors átmeneteken alapuló és rengeteg lövést eregető focinkba, de egyelőre a kevés, vagy nem jól sikerült kezdő meccsek hatására beszedte ő is a Liverpool kórt; nagy pénzért érkezik, nem megfelelően használják, megsérül, elmegy az önbizalma és megy a spirál tovább. Mindenki idehelyettesítheti a kedvenc Liverpool kóros játékosát. Nekem Henderson az, mert ő kinőtte azt és ezt tökéletesen tükrözik a legutóbbi hetek teljesítményei is.

Perfekt kirakós

Benteke további talányát növeli az a tény, hogy bármennyire is visszaveti a játékunk fluiditását, sebességét, de ő belövi azt amit Cou fölé-mellé, Lallana a kapusba, Can vagy Hendó field gólba, Allen pedig, ha odakerül… Inkább hagyjuk is a totálisan elbalfaszkodott, üreskapura elkúrt, 30 méteren át rávezetett 100%-os meccslabdás helyzeteket. Ez legitimálja-e a csapatba kerülését? Hosszútávon van ennek így értelme? Lehet-e ő több Liverpoolban, mint egy drága csere játékos? Képes-e Klopp úgy illeszteni a csapatba, hogy annak filozófiája ne sérüljön? Ezt meg a Bolyai testvérek majd kiszámolják.

Leicester tulajdonképpen semmit sem csinált, kivétel a végén amikor tömték a kapunk előterét beadásokkal, de a karma mama ma elhagyta az úgynevezett „faszmakker” brigádot. Vezetésünk és a csodaduó lecserélés után már tényleg nem sok izgalmat tartogatott a meccs, volt pár Mignon védés, de a magabiztosságunk tapintható volt. Remélem ebből a magabiztosságból tovább tudunk építkezni, hogy az intenzív presszing meghozza az eredményét bármilyen ellenfél ellen, buszozzon, vagy játsszon passzolós focit.

Csak így tovább az elkövetkezendő sűrű napokban is