Egy Kúúúl győzelemről

Klopp ma kipipálhatott egy csomó elsőt, ami egy teljesen megszokott dolog kapcsolatok elején. A lényeg úgyis az, hogy milyen Kúlsággal tette mindezt. Hiszen rettentő Kúl dolog az első rangadódon nyerni. Ráadásul annak a csapatnak az otthonában, ami ellen nem szoktál nyerni még véletlenül sem. De Klopp papának persze ez sem elég Kúl, neki még az is kell, hogy kisebb pátosszal emberemlékezet óta először fordításból nyerjenek fiai. Az egészben a legszebb az, hogy idén második alkalommal sikerült több gólt lőni egy meccsen. Az egész egy hihetetlen és Kúl élmény nem csak Kloppnak és fiainak, hanem nekünk szurkolóknak is. Csak így tovább a Kúl úton.

Foglalkozzunk először azzal, ami nem tetszett vagy nem volt jó ma. Alapvetően a játékosaink közül senki sem volt ma nagyon rossz. Talán Milner fogott ma ki egy gyengébb napot, meg Lucasnak volt egy sikertelen csele, amiből Oscar majdnem meglőtte a távoli gólját, de ezen felül mindenki vagy jó vagy nagyon jó volt ma, ami kifejezetten örömteli dolog. Kloppnak ma két olyan dolga volt, ami nem tetszett. Az első, hogy ugyan nem az egész meccsen, de a találkozó nagyobb részében taktikailag alulmaradt Darth Mouval szemben. A másik a cserék. Nem értettem, hogy kiegyenlített állásnál mikor az ellen támad és olyan helyzetben vagy, hogy a dupla hatosod (ha már német edzőnk van akkor németesen fogom mondani a double pivotot, hiszen ő is hatosként hivatkozik a posztra) mindkét tagja besárgult, akkor miért nem kapod le az egyiket? Főleg Lucas-nál rezgett a léc, hogy a végére bepirosuljon. Ez szerintem felelőtlen döntés volt, ami hála a jó égnek nem ütött vissza. A másik, hogy időhúzó cserének minek CB-t behozni mikor Tex hatalmasat játszott az előző meccsen. Ez nagyon nem tetszett, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy Lovrent nem a védelembe hozta be, hanem labdaszerző középpályásnak.

A meccset Klopp első meccseivel ellentétben nem a 4-3-2-1-es formációban toltuk, hanem a 4-2-3-1-essel. Azért emelem ki, mert ez volt a meccs legjelentősebb dolga taktikai értelemben. Miután a focit lehet a taktikai formációk szempontjából zárt rendszernek tekinteni, éppen ezért az, hogy a középpályán a mai taktikánkkal eggyel kevesebb játékos szerepelt, eleve nehezebbnek ígérkezett a játéknak a labdakihozatali szakasza, hiszen ezzel jár a duplahatosos játék. Nos, erre tett még rá egy lapáttal az, hogy a Chelsea Oscar és Willian vezetésével agresszív és jól szervezett presszinget mutatott be. Ennek a kettőnek az eredménye az volt, hogy rendesen akadozott a ladakihozatalunk, ami leginkább a Chelsea vezető góljában csúcsosodott ki. Az első 15-20 percben még fenntartották a nekik szokatlan pressinget, mielőtt visszaálltak volna a jól megszokott focijukhoz, addig nekünk nem ment a labdakihozatal. Miután már nem pressingeltek, persze elkezdett ez is működni, viszont a taktikai csata első felvonását ezzel Darth Mou nyerte. Az első félidő második fele is javarészt Darth Mou szája íze szerint alakult, hiszen átadta a labdát, amivel megint sikerült a saját erősségére és Klopp gyengéjére játszani, hiszen voltak ugyan szép és okos támadásaink, de nem ez volt az igazi kloppi foci. A mai 4-2-3-1-ünknek nyilván nem csak gyengéi voltak, hanem erősségei is. Egyrészt azzal, hogy Firmino volt a csatár, egy rendkívül fluid 4-2-3-1-et kaptunk, ahol összességében Firmino még hátrébb is helyezkedett, mint Lallana. Azonban a lényeg -mint megszokhattuk – az volt, hogy a négy támadó felbukkanhatott a formációban bárhol, és ezt meg is tették. Ez az egyetlen módja, hogy mind Firminot, mind Lallanát, mind Cout egyszerre a pályára tudjuk tenni. Ez a négyes persze a presszingünknek is jót tett. Firmino gólpassza mellé 4 db sikeres szerelést betett a közösbe, így ő lett csatár létére a legaktívabban pressingelő játékosunk. Igazán Kloppnak való játékos ő. Ez a foci ugye nem a labdát, hanem inkább a területet akarja uralni, és akkor a legjobb, ha a pályán magasan tud labdát szerezni, mint tettük ezt az első félidőben többször is azon ritka esetekben, amikor a Chelsea-nél volt a labda. Nem ezek a csúcs Kloppi foci fő ismérvei -lövés (kapura): 1(1)-7(4), labdabirtoklás: 39-61%, passz pontosság: 76-85% – ezek inkább elvileg BR-i focira utalnának. Mourinho uralma Coutinho Kúl befejezésével véget ért.

A második félidő nem taktikai csata volt, hanem arról szólt, mely csapat van jobb mentális formában. Ebben egyértelműen jobbak voltunk. Sem Mourinho, sem csapata nem tudta jól kezelni kiegyenlítésünket, hiszen innentől már nem tehette meg Mou, hogy csak védekezik, hanem támadnia is kellett, ami egy kiegyenlítettebb játékhoz vezetett, ami egyértelműen jobbat tett nekünk. Jobbak voltunk a második félidőben, mint ellenfeleink, a vezetésünk, és főleg a harmadik gól után már nem volt kérdés, hogy melyik csapat nyeri ezt a találkozót. A Chelsea mentálisan teljesen megzuhant, a fiainknál meg elkezdett működni a “kloppi varázslat”, azaz a Kúlság. Nekem meggyőződésem, hogy ezt a meccset Klopp nem taktikával nyerte meg, hanem egyszerűen azzal, hogy jobban cserélt és jobban felkészítette csapatát mentálisan.
Ugyan a második félidő nem a taktikáról szólt, de azt azért érdemes észrevenni, hogy Benteke beállásával megváltozott a támadó játékunk és a korábbi fluiditás eltűnt, helyette a Bentekével jobban működő kötöttebb szerepek kerültek előtérbe. Ezért is volt furcsa, hogy Milner jött le, aki a támadó trió egyetlen tagja volt, aki igazán jól tud beadni, illetve szeret és tud a szélen játszani. Nem véletlen, hogy jött később Ibe, aki ugyanezt a szerepet el tudja játszani, ahogyan az sem volt meglepő, hogy a kettő közötti időszak a három irányítóval volt a meccsen talán a legrosszabb időszakunk taktikai értelemben véve. Tiszta szerencse, hogy ekkor is mi lőttük a gólt.

20-ból 10 szerelés az ellenfél térfelén.

A meccs kapcsán érdekes kérdés még, hogy a második félidőre erősen visszaeső pressingünknek az oka a fáradtság, Benteke beállása, vagy a meccs eredményének alakulása.

17-ből 5 szerelés az ellenfél térfelén.

Eredetileg ennél pozitívabban akartam írni a meccsről, de azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy miért is volt jó dolog ma nyerni és miért volt jó nézni a csapatot. Mindenesetre örülök neki, hogy működött a Fonat magic és Cou összekapta magát és két Kúl befejezéssel vétette észre magát és nem a megszokott eszetlen lövöldözéssel. Összességében mind az eredménnyel, mind a mutatott játékkal elégedettek lehetünk. Ennél is fontosabb, hogy haladunk az egyre jobban kirajzolódó úton.