Work in progress

A mai Liverpool kapcsán tanulgatunk néhány új kifejezést. Annak kifejezetten örülünk, hogy a cool lecserélte a karaktert. Azt szokjuk, hogy a kulcsszó a run lett a passing avagy a posession helyett. No meg a másik buzzword mostanság a gegenpressing, ami ugye a kontra megakadályozására való letámadást jelenti. Nos ez nem egy új dolog, hatására 2005-6-os szezonról a kontrákból szerzett gólok aránya a tavalyi szezonra 40-ről 20 százalékra csökkent, manapság már sokan játsszák ezt. Ez két dolgot jelent. Az első, hogyha nagy hatást akarunk elérni vele, akkor tökélyre kell fejlesztenünk, ami nyilván időigényes folyamat. A másik, hogy a foci körkörös fejlődési pályája alapján a következő, aki nagyot fog durrantani a fociban, nem az lesz, aki tökélyre fejleszti a gegenpressinget, hanem az, aki rájön, hogyan lehet ellene eredményesen kontrázni és képes csapatával nagy mennyiségben kontrából gólokat szerezni.Mielőtt a meccsel foglalkoznánk, nézzünk meg egy kulcsösszefüggést Klopp kapcsán.
Mekkora ugrás a Klopp-féle futómennyiség? A mindenki által ismert idei PL futómennyiséghez képest igen nagy ugrás, hiszen jellemzően 105-110 km-t futottak srácaink az idei meccseken. Ehhez képest Klopp berobbant a maga első meccses 116 kilométeres távolságával. Viszont a tavalyi BL meccsekhez képest már nem akkora nagy ugrás, hiszen így nézett ez ki: Ludogorets 122,2 km, Basel 109,8 km, Real Madrid 120,8, Real Madrid 114,3 km, Ludogorets 114,6 km és Basel 118,8 km.
Mennyire teljesíthetetlen a Klopp-féle 120 km/meccs? Mint láthattuk tavaly a 6 db BL meccsből 2 alkalommal is sikerült megugrani a lécet, így nem teljesíthetetlen dolog. Azt azonban látni kell, hogy 1-2 kiemelt meccsen megugrani a lécet nem ugyanaz, mint megugorni a lécet minden meccsen évente cirka 50 alkalommal.
Ki mennyire alkalmas erre a focira?

A tavalyi kismintás BL tapasztalat alapján. Allen, Lallana kifejezetten alkalmasak, míg Touré, Prof és kisebb mértékebn de Skrtel is kevésbé. Emlékeztető, hogy a futásmennyiséget a játékosok posztja erősen befolyásolja.

Miért fontos az, hogy mennyit fut a csapat? Ez egyszerű: a Klopp féle full-throttle focinak a futómennyiség az alapja. Klopp esetében minden meccs ott kezdődik, hogy futni kell 120 km-t, azaz túlfutni az ellenfeleket. Másrészt bonyolult. A kloppi focit, amikor már beérett, fun nézni, de mivel a fociban minden mindennel összefügg, így a sok futással együtt jár, hogy fizikailag nagyon megterhelő ez a fajta foci. Téli szünet nélkül és szezononként 50 meccsel két dolog lehetséges ezzel a focival. Vagy nem rotálsz rendesen, nem cserélsz meccsek közben időben és akkor a szezon végére a csapatod kicsinálja saját magát a saját focijával. Tele leszel sérültekkel és egyszerűen elfárad a csapat. Vagy a fizikai megterhelést folyamatos, okos rotációval igyekszel csökkenteni és a rotációs kupa meccsekre rotációs kupa csapatot küldesz ki és akkor marad energia a szezon végére is. Harmadik út ebben a fociban nincs, hiszen az olyan megoldások, mint a Darth Mou kedvence, a ha vezetünk, onnan beleülünk a meccsbe és visszafogjuk a tempót betoljuk a buszt és támadjon az ellen, ha akar, nincs benne, ahogyan a Pep-féle passzolgatunk egymásnak és ülünk a lasztin, miközben pihenünk egyet, ez sincs benne. Emlegettem és fogom is még, hogy a jó rotáció kulcskérdés Klopp esetében – sokkal inkább, mint BR-nél volt.

A meccsre térve azt hiszem, nem meglepetés, ha azt mondom, hogy nagyon nem vagyok elégedett a rotáció hiányával (hiszen egy játékos cseréje nem rotáció, 3-4 csere lenne az). Persze megértő vagyok a jelenlegi sérült és nem meccs fitt játékos állományunkkal. Miközben még csak tanuljuk a kloppi focit és egyébként is 30 percre elég a játékosaink meccsfitnesze, hogy fenntartsuk ezt a fajta focit. Azonban azt látni kell, ha előbb-utóbb – de inkább előbb – nem kezd el a Mester rotálni, akkor annak meglesznek a kellemetlen mellékhatásai.
______________________________________________________________________
Itt húzok egy vonalat, mert a címen kívül minden, amit eddig olvashattatok még a meccs előtt született. A meccs kapcsán sok minden kavarog bennem. Az egyik az, hogy remélem a sokaknál tapasztalt csodavárás nem fog gyorsan átváltani csalódásba, hiszen egy nagyon jó és tapasztalt edzőt kaptunk, az elérhető legjobbat a piacról, azonban senki sem varázsló, hogy csak meglóbálja a varázs ökleit és egy csapásra minden szép és jó legyen. Teljesen természetes dolog az, hogy időbe telik, amíg el kezd működni a csapat, úgy ahogyan azt Klopp szeretné.

A meccs kapcsán a legfontosabb, hogy két meccset láttunk (abszolút nem az eredmény alapján).
Az egyik meccs kiváló volt, ahol is látszott, hogy mit akarunk Kloppal focizni. A csapat sokat futott, agresszív volt, ment a pressing és a gegenpressing. Látszott, hogy milyen lesz a Szép új világ. Látszott az előrelépés, hiszen a csapat a saját focijának gyilkos tempóját a Tottenham meccs 30 perce után már inkább 35 percig bírta. Jól működött a 4-2-3-1/-4-3-2-1 hibridünk, amiből ma inkább az utóbbit láthattuk. Jól mentek fel a szélen a FB-ek, jól játszottak kifele a szélekre a CM-ek és jól játszottak befelé az AM-ek. Igaz Origi egy kicsit súlytalan volt (gólpassza ellenére) és kaptunk egy buta gólt, de nem csak összességében, hanem tényleg jól játszottunk. Tudtuk és látszott is, hogy mit akarunk csinálni. Felfrissítően örömteli volt ez a meccs.

Ellenben a másik meccs az olyan volt, amit már kismilliószor láttunk és rohadtul ununk. Szenvedősen, sikertelenül próbáltunk feltörni egy jól működő Ikaruszt. Ezt a meccset a legjobban az alábbi abszurd számokkal lehet leírni. 35 lövési kísérlet, 6 kaput találó lövés, 45 beadás. Funfact: Bentekének ma több lövése volt, mint passza (6 vs 5). No ezt a meccset már nem kifejezetten élveztem. Ez a foci mindenben pontosan az ellentéte volt annak, ami a kloppi focit jellemzi. Egy mélyen ülő, támadni nem akaró Ikarusz ellen nem lehet gegenpressingelni, nincs lehetőség gyors támadásvezetésre, nem számít mennyit futsz, nem számít mennyiszer veszed el tőlük a lasztit a térfelükön. – 80% körüli lababirtoklással nem működik ez a foci, hiszen annak az kell, hogy legyen helye és lehessen elvenni az ellenféltől a labdát. Klopp akkor érzi magát a legjobban, ha a csapatok nagyjából fele-fele arányban osztoznak meg a labdán. – Egyedül az számít, hogy át tudod legalább egyszer törni az Ikaruszt vagy sem. Nos ez ma nem sikerült egyszer sem. A mai meccs ráerősített a félelmemre, hogy bizony a kloppi foci ellenszere az Ikarusz. Persze megvan a remény, hogyha már 100 százalékon pörög a csapat és mindenben átvették a módszereit, akkor egy kicsit jobb lesz az ilyen csapatok ellen. Minden esetre ez bizony komoly félelem. Mi is kíváncsiak vagyunk a Jakuzziban, hogy mi lesz az ellenfelek ikaruszozására a megoldás (Angliában viszonylag sok csapat él ezzel az egyszerű taktikával, így sokszor fog vele találkozni).

A két ábra csak illusztráció, de remélem látszik a mondanivaló.

A mai meccs kapcsán még egy dologról szeretnék beszélni. Az a kiállítás, hiszen a mai két meccs között a kiállítás volt a választóvonal. Az első meccset előtte, a másodikat utána láthattuk. Szerintem a foci értelmezésének a sok tévedése közül az egyik legnagyobb az a szinte kikezdhetetlen hit, hogy minden csapatnak minden körülmény között hatalmas probléma, ha emberhátrányba kerül. No meg ennek az ellentettje, hogy mindig, minden körülmény között pozitív, ha emberelőnybe kerülsz. Ma láthattuk, hogy ez nincs mindig, így. A meccset nekünk a kiállítás tette tönkre. Miért is? Az igaz, hogy az emberhátrány nagy veszteség egy olyan csapatnak, amelyik arra van berendezkedve, hogy támadjon és nála legyen a labda. Viszont olyan csapatoknak, akik eleve arra vannak berendezkedve, hogy nem támadnak, hanem védekeznek és mindig sok embert tartanak hátul. Igazából nem hátrány, hanem előny is tud lenni. Akár 10 akár 9 embered van a pályán a 8 emberes Ikarusz formációt ez nem érinti. A védekezésed abszolút nem változik ilyenkor. A támadásod persze gyengül, de ez nem számít, ha az eredmény megfelelő. Sőt jobb is, hogy még csak úgy sem kell tenned, mintha kontrázni szeretnél és nem támadsz, mert ha támadnál, akkor a betonbunkered kicsit meglazulna.

Összességében mindent egybevetve inkább afelé húzok, hogy előrelépés és pozitív volt ez az összecsapás.