Aztán Villa?

Egy beharangozó, amit nyilván borzasztó szóviccel kezdek, és egy mérkőzés, ami tulajdonképpen senkit nem érdekel. Pontosítok, nyilván mindannyian leülünk szombat délután a TV / stream elé, nyilván mindannyian nyitunk a sör mellé egy kőműves actimelt, hogy közepesen szofisztikált hőbörgésektől övezve  megpróbáljuk kiszurkolni azt a rohadt három pontot. Viszont egyre közelebbről hozza a szél a BR-outra végződő hangokat, ezért mindenki azzal van elfoglalva, hogy mikor jelentik be a nagy hírt, illetve, hogy ki lesz az ideális utód.

Lehetnek még néhányan olyan kedves olvasók, akik csak most keveredtek a Fonatra, nem tudják ki az az emma, mi az a jakuzzi és hogy mivan a medvékkel, a kedvükért próbálom tartani a beharangozó műfaj formai kereteit még pár bekezdésen át, mielőtt rácsapolnék egyet az ütésektől egyre pirospozsgásabb, pufók BR farpofákra.

Szóval ellenfelünk az Aston Villa lesz, akiket tulajdonképpen minden, magára valamit is adó, a bajnokságban a legjobb négy közé igyekvő csapatnak vernie kéne, nem is beszélve a magára valamit is adó Liverpoolról. Csak sajnos elmúltak már azok az idők, amikor kivont fallosszal várhattuk ezeket a meccseket, amikor egy kiesés elől menekülő kiscsapat ellen azon aggódtunk csak, hogy szétnyert első félidő után próbáljanak még a másodikban is szórakoztatni minket fiaink. Most mondanám, hogy a Villa BR mumusa, de inkább azt kéne itt felsorolnom, hogy ki nem az. Az mondjuk külön kabaré, hogy ebben a párosításban mindkét félnek inkább idegenben jobb játszani: Előző három Anfielden lejátszott meccsünkből kettőt buktunk, egyet sikerült csak döntetlenre menteni (miközben idegenben háromból három győzelem a mérleg), illetve élénken emlékszünk még a Wembleyben elvesztett fakupa elődöntőre.

Lehetne most komoly taktikai kérdések köré is csoportosítani a következő pár sort, amit két ok miatt nem fogok megtenni. Lesz az három is. Szóval egyrészt mert péntek este van, szokásommal ellentétben még nem vagyok padlóig gabózva, de időm amúgy annyi sincs, hogy azt a rohadt podcastat készre vágjam és feltegyem, amin lassan másfél hete ülök. Másrészt mert a Villa ugyan az a tipikus, 12 egy tucat szenny angol kiscsapat, ami betolja az irakust, aztán kontrázni fog ellenünk, próbálva kihasználin a védelmünk Sakhót nem tartalmazó részeinek igen magas arányát. Kiesés ellen küzdöttek tavaly is, idén is ez lesz a fő elfoglaltságuk, bár első meccsükön győztek, azóta – egy döntetlentől eltekintve – sorra játszanak Cicciolinásat az alsóházi istálló többi tagjával, kivétel nélkül a rosszabik oldalára kerülve a pejparipa hengeres szervének.

Harmadrészt, és ez azt hiszem a legfájóbb, mára nincs semmilyen értékelhető stílusa, taktikája, gerince a csapatnak, amit érdemes lenne a Villa ellen hangolni. Van három, akarom mondani öt védős felállás, hogy miért, illetve milyen fel nem tett kérdésre nem ad ezzel választ BR, szerintem ő sem tudja. Mélázhatnék most azon, hogy most egy letámadós 4-3-3, vagy egy jó mögéfutós szélsős 4-2-3-1 lenne a jó taktika, de igazából felesleges. BR már ahhoz is fáradt, hogy igazi, ostoba hülye gyökér legyen és csináljon valami érdekes faszságot, amin lehet csámcsogni, egyszerűen felzavarja ugyan azt az értelmetlen 3-4-3-at, wingbackek helyén fullbackeckel, hogy aztán a 60. Percben becserélje Origit Studge, Zoolandert meg Clyne helyére és dörmögje az orra alatt, szalmaszállal a szája sarkában, hogy “Hinnye, ez a Mórénó gyerök nem tud beadni-e? Dejszen ezt nem gondótam vóna!”

Lesz valami focira emlékeztető? Nyomokban persze, mert Benteke sérült (nem bántani akarom a srácot, mert a maga oldaláról mindent megtesz, egyszerűen a csapat többi része a saját játékát nem tudja összeszedni, nem hogy az övéhez idomuljon), de jó előre fel lehet készülni lélekben 1,5 óra szarpaszírozásra, jó esetben egy ad hoc helyzetből begyömöszölt góllal.

Nem akarok a mentális önvállveregetéssel egybekötött autofellálás rögös útjára lépni, bár kendőzetlen nárcisztikus hajlamain miatt ez nem idegen tőlem, de az első pár meccses győzelmi széria alatt is azt mondtam, hogy nem, nem az első nyert meccsek lesznek az érdekesek, hanem az első pár elvesztett. Akkor derül ki a karatker, hogy BR vissza tudja rántani a gödörből a csapatot, de ezt a varázsszámát, immár sokadszor, úgy néz ki nem fogja tudni előadni, legalábbis ha hinni lehet a twitteren és egyéb csatornákon terjedő #itk forrásoknak.

Sokáig azzal a gondolattal akartam magamra szabadítani a kőzuhatagot, hogy adott esetben a négy évvel ezelőtti BR-nek odaadnám a mostani BR helyett újra a csapatot. Mert akkor volt szisztémája, posztokban és feladatokban hitt, nem pedig emberekben, bátran nyúlt bele a meccsbe, de mindig volt valami formája a csapatnak, mégha az eredmények nem is mindig jöttek. Egy új edzővel szemben pedig legalább van egy fél év türelem, hogy a saját stílusát meghonosítsa, visszatérni az alapokhoz pedig nem is kéne annyi idő, ha a játékosainkat megnézzük. Most pont ez a forma hiányzik, hogy a karakterekből összeálljon egy-egy szó, vagy egy rövidebb mondat. De sajnos tartok tőle, hogy megint összenyomná az a teher, ami miatt a csapat a nagybetűs Liverpool. Ha Conte, Mourinho, Ancelotti, vagy akárki más vagy, nem rettegsz a kirúgástól, nem adod fel az elveidet, mert már bizonyítottál, ha itt nem, majd máshol összejön. BR-nek viszont, és erről a jakuzzi habjai közt is beszélgettünk nemrég, nincs innen sehová, csak lefelé, legyen az egy Sunderland, Villareal vagy Twente kispad, csak hogy a legnépszerűbb tippeket említsem. Görcsösen kapaszkodott, illetve kapaszkodik még mindig a következő meccsbe, csak a győzelem érdekli, de nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy ezzel pont a csapat játékát öli meg.

Ki lesz az utód? Ancelotti? Klopp? Fene se tudja. Aztán jöjjön a Villa.