Welcome Captain!

Ideje mindenkinek megbarátkoznia a ténnyel (de legalábbis elfogadni azt): Jordan Henderson a Liverpool kapitánya. Tetszik vagy sem, alkalmas vagy sem: ő fogja vezetni szinte minden meccsen a csapatot. Az örökség talán egy klubnál sem ilyen nyomasztó, hiszen Steven Gerrard, a klub valaha volt (egyik, ha nem a) legjobb játékosa, de vitán felül a leghosszabb ideig regnáló kapitánya. Ez olyan örökség, amit egyszerűen nem lehet folytatni, önmagában álló, egészen különleges teljesítmény ez a 12 év. Az alábbiakban Szücsi vendégposztját olvashatjátok az új kapitányról.

Az előszezon végéhez közeledve már csak napokra a rendes Liverpool meccsektől, amikor végre homályba merülhetnek a ladyboyok, a koalák, kenguruk és az elköltött-elvert font Sterlingek, essen pár köszöntő szó új kapitányunkról. Nagy meglepetést senkinek nem okoz az, hogy egy éves hivatalos csapatkapitány helyettesi pozíció után Jordan Henderson lesz a 2015/16-os szezontól a Liverpool csapatkapitánya. Mielőtt azonban az új kapitányról esne szó, lássuk, mit hagyott maga után Stevie és történelmi hosszúságú kapitánysága.

Gerrard távozásával utolsó igazán tapasztalt helyi illetőségű játékosunk is távozott. Tudjuk, a modern pénzvezérelt európai fociban egyre ritkábbak az ilyen arcok, ezért távozásukkor olyan űrt hagynak, amit nem könnyű pótolni. Csapjuk emellé azt a több mint 400 kapitányságot és ennek minden tapasztalatát, amit elveszített a csapat. Sokszor idézett mondat a fonaton, hogy Suarezt nem lehet egy az egyben pótolni egy érkezővel sem, így szerintem ezt a legendás vezérszerepet sem lehet egy az egyben pótolni, még akkor sem, ha a tavalyi Gerrardot, mint vezéregyéniséget a pályán már ritkán láthattuk. 12 év folytonosságát, kitartását, és Carraghert, mint helyettest nem lehet pótolni.

Elsőre azt gondolhatnánk, tök mindegy, ki is a kapitány, a kézfogáson és a pénzfeldobásnál való részvételnél több dolga úgysincsen, nem kell taktikáról döntenie, nem kell felállásokat vezényelnie, ez mind a manager feladata, maximum tolmácsolni kell az utasításokat. Mellesleg ezekben sem lesz olyan jó, mint Gerrard. Azért jobban belegondolva tényleg nem a pályán van a legnagyobb szerepe a kapitánynak, hanem a csapategység, a morál, a megfelelő hozzáállás kialakításában, az esetleges nézeteltérések elsimításában, vagy a társak mindennapi motiválásában. Azt nem nehéz belátni, hogy ezekhez a feladatokhoz nem kell Ronaldinhóként Coutinhóként bűvölni a labdát, vagy Gerrardhoz hasonlóan terrorizálni a pókokat hétről hétre, bár egy-egy stratégiailag jól időzített és ravaszul elhelyezett bomba (lásd City ellen tavasszal) azért pozitív hatással bír. De messze nem fetétel. Egy kapitány a pályán és azon kívül is a klubot képviseli, legyen az hivatalos interjú, reklám, vagy autogram osztogatás. A kapitány soha ne nézze le az ellenfelet, vagy hagyja, hogy csapata tegye ezt. Hajtson az utolsó utáni pillanatig, irányítson, a pályán tüzelje a csapatot, vagy intse nyugalomra, ha épp ez kell.

Személy szerint jobb ötletnek tartom az olyan kapitány kinevezését, aki igazi unsung hero, mert sokkal jobban ismeri a bukás veszélyét és a nyomást, hogy nem sikerül az áttörés, mint az olyan mágusokét, akik minden korosztályból kiemelkedve pusztán tehetségük terhét viselik hátukon és kevésbé kellett a helyükért harcolni napról napra, edzésről edzésre, meccsről meccsre. Az ilyen kapitányra tökéletes példa Carragher, aki hatalmas küzdeni tudásával és akaratával vívta ki a tiszteletet. A csapatnak, főleg egy ilyen heti 200k-s 20 évesek közötti világban rengeteget ad, ha egy hozzá hasonló ember rángatja vissza Melwoodban az elszállt seggeket a hétköznapi luxus posványába. Nem hiszem, hogy Sterling sokáig Liverpool játékos maradt volna, de könnyen lehet, ha nem ilyen hirtelen távozik a két legenda, akkor még időben lehetett volna beszélni a fejével.

A klub tradícióiból és jelenlegi underdog helyzetéből is adódik, hogy szükség van egy erős vezérre, mind a pályára, mind azon kívül, aki ezt a frusztrált, nagy elvárásokkal teli, de limitált pénzügyi lehetőségeinkből fakadó frusztrációt kellő motiváltsággal oldja fel.

Térjünk át inkább a barátságos és közkedvelt Hendersonra. 2011 nyarán csatlakozott Liverpool csapatához, nem éppen egy szívünkhöz közelálló társaság tagjaként, Diszkó Stu és Charlie „Buszmegállóvanafogaimközt” Adam társaságában a Comolly és Kenny vezette britesítési hullám fiatal és reményekkel teli tagjaként, határozatlan összegért (16-20 millió fontért) nevelő egyesületéből, Sunderlandből. Első szezonjában több poszton kapott szerepet, játszott középső középpályásként 1861 percet, míg a szélen szintén jelentős 1309 percet játszott, bár nem többet, mint középen, de sokszor a vonal mellett kapott szerepet. Nem váltotta meg a világot, és akkor még finoman fogalmaztam, magas átigazolási díjával és a „kevés” bizonyítási lehetőséggel, amit kapott (48/51), nem sok ember szívébe lopta be magát. BR sem vele képzelte el a csapat gerincét, majdnem össze is jött egy Fulham transzfer neki, azonban Henderson a maradást választotta és végigjárta a rögös utat, ahol végül meglett valódi posztja és bizonyította, hogy egyenletes jó teljesítményre képes. Főleg munkabírása az, amivel a kezdeti időkben kiemelkedett, valamint az az adaptációs képessége, amivel majd minden rábízott feladatot megoldott. Játszott a középpálya szélén szélsőként, fullbackként, jobboldali középső középpályásként diamondban, double-pivotban, és támadó középpályásként is. Az itt töltött 4 szezon alatt alapemberré nőtte ki magát, leküzdötte a borsos árának címkéjét, és megállíthatatlan box-to-box középpályássá nőtte ki magát, és a válogatott alapembere is lett. A középpályás értékelő posztból látszik az is, hogy egyértelműen a csapat motorja.

https://www.youtube.com/watch?v=UdRs2xWHrsw

A tavalyi szezon kezdetével és Agger távozásával egyre világosabbá vált, hogy Gerrard nem marad sokáig és új kapitányra lesz szükség. Logikus választás lett tehát Henderson, munkabírásával, vezérszerepével a pályán valamint azzal, hogy viszonylag régi tagja a keretnek. Emellé angol és egy vállalható arc a médiában is. Nincsenek kirívó balhéi, sem durvaságai ellenben leszegett fejjel sprintel a 90. percben is védekezni egy kontrával.

Jobb kérdés az, hogy megvannak-e azok a képességei, amik megfelelő kapitánnyá tehetik. Azt hiszem, aki olvassa a kommentmezőt, annak nem zsákbamacska, hogy szerintem sikeres kapitány lesz, és ha nem is múlja felül Gerrardot (nem is nagyon lehet és ez nem Hendó hibája), de méltó utódja lesz majd. Azonban akik nem így gondolkodnak valószínűleg a haját és nézését és a járását hozzák fel ellenérvnek amellé, hogy nem elég tökös és klasszis játékos, hogy vezesse a csapatot.

Képes-e olyan lendületet adni a kétséges és elveszett helyzetekben a pályán? Helyre rakja-e a sporit, vagy az ellenfelet, ha arról van szó?

Rendet teremt-e csapaton belül, ha valaki 11-est akar rúgni?

Mind-mind jogos kérdés és idővel mindre választ kapunk több ízben is az elkövetkezendő szezonokban, amikor Hendó lesz az első Liverpool játékos, aki az alagútból kilép. Aki azt várta, hogy ezekre mind választ adok, annak csalódást kell okoznom, mert nem tudom mindre a választ. Azt tudom, hogy aki a saját góljának egy félpályás sprinttel tesz tiszteletet, a társakénak pedig a lenti gifen látható módon, az rossz ember nem lehet.

Henderson kapitányságával hosszútávra megoldottnak tűnik a kérdés, új igazolást keveset vagy egyet sem tudnék mondani, aki instant lecsapná a kezéről a szalagot. Izgalmasabb kérdés azonban a helyettes kiléte. Én a következő logika mentén képzelem el a döntést: ha hosszú távú szempontokat nézünk, akkor egy fiatal lelkes és kitartó scouser kaphatná a szalagot, Flanno esetleg. Azonban mivel keretünk roppant fiatal és nagy hiány van a sokat megélt tapasztalt játékosokból, egy mentor figura is elképzelhető. Erre a szerepre több pályázót is fel tudok sorolni: Lucas, Skrtel, Sakho, Touré, Milner, Lallana. Lucas egyértelműen a dél-amerikai kontingens segítségére lehetne amellett, hogy Skrtelhez hasonlóan régóta a klub játékosa. Skrtel a védelem abszolút vezére, de állítólag nem az a hangadó típus az öltözőben. Sakho, Touré, Milner és Lallana mind előző csapataik kapitányai voltak, több-kevesebb liverpooli szezonnal a hátuk mögött, valamint – ami főleg Tourénál kérdéses -, hogy mennyi áll még előtte.

Zárásként a legnagyobb Henderson-fan ismerősömmel folytatott beszélgetés során arra jutottunk, hogy bár nagy az esély, hogy egy újabb bukó szezon miatt őt is szétszedné a média és a szurkolók is, és ez elég nagy kockázat a pályafutása szempontjából, dehát egy kapitánynak ez a minimum, hogy vállalja. Ha nem tenné, akkor ki sem derülhetne, hogy most valóban van-e benne még egy magasabb szint. Bízzunk benne, hogy ez a szint előjön belőle, akár a kapitányság miatt, akár amiatt, hogy kiléphet Gerrard árnyékából, már csak azért is, mert a legjobbtól tanulhatta a vezérszerepet. Az optimisták, köztük én is, úgy gondolják, hogy Hendó a legjobb a lehetséges kapitányok közül, a pesszimisták pedig félnek, hogy ez igaz.