Ship to wreck – Az elmúlt fél évszázad az átigazolások tükrében
A mai posztban egy történelmi áttekintést kaptok, rendkívül egyszerűt, statisztikai alapút, mert azt úgyis mindenki szereti. Az lfchistory adatai alapján, Shankly 1959-es érkezése óta a Liverpool 277 játékost igazolt, most ezt fogjuk átnézni.
Ugyan nem tökéletes módszer, de a történelmi összehasonlíthatóság érdekében az igazoltak árát az aktuális brit transfer recordhoz hasonlítom. Ez az összeg 1957-ben 65 000 font volt (John Charles került ennyibe a Juventusnak), a mostani csúcs 85 300 000 font (Bale távozása a Realba), vagyis 1312-szeresére nőtt a rekordösszeg, ha csak a normál inflációt vennénk alapul, a 65 ezer akkori font ma 1,45 milliót érne, azaz „mindössze” az 50 évvel ezelőtti összeg 22-szeresét… A futballigazolások elszálltak. Ezt alapul véve, minden igazolásunkat az éppen aktuális brit rekord arányában veszem figyelembe. A játékosok áránál egy nagyon egyszerű négyes felosztást alkalmazok. Olcsónak tekintem azokat, akiket a brit csúcs negyedáráig vettek (ma 21,3 millió font). Drágák a 26 és 50% közöttiek (azaz a 21,3 és 42,6 millió font közöttiek). Nagyon drágák az 51 és 75% közöttiek (azaz 42,6 és 63,9 millió font közöttiek). Végül a csúcsigazolások (a táblában rohadt drága fedőnévvel szerepel), akiknek az ára a rekorddíj a 76 százaléka felett alakult (azaz a 63,9 millió font felettiek) az elmúlt évekből a Transfermarkt szerint 7 játékos üti meg ezt a kategóriát CRoni (Real), Bale (Real), Neymar (Barca), Suárez (Barca), Rodríguez (Real), Di Maria (MU), Zidane (Real). A Liverpool igazolások ára az lfchistory adatbázisából van. A játékosok kora is (a leigazolás évében betöltött kor pontossággal).
A játékosok koránál is négyes beosztást alkalmaztam. Követve nagyjából egy-egy pályafutás ívét. Az első kategória kb. a még teenagerek. A második a pályafutásuk elején járók. A harmadik a pályafutásuk csúcsán levők. A negyedik a hanyatló veteránok. Ez a 4szer 4es beosztás arra pont jó, hogy a Liverpool és az egyes edzők igazolási profilját be lehessen lőni.
Előrebocsátva az eredmények összefoglalóját, meg kell állapítanunk, hogy logikusan gondolkodva, az eredmény nem meglepő. A tipikus Liverpool-igazolás az olcsó (80%) fiatal (70%) az elmúlt évekből ilyen Can, Sakho, Coutinho, Luis Alberto stb… Két időszakot (Paisley, Evans) leszámítva nem voltak jellemzőek ránk az igazán nagypénzes igazolások. Nem túlzás azt mondani, hogy sosem voltunk egy Real, Barca vagy olajpénzzel túlfűtött csapat. Azt sem túlzás kijelenteni, hogy a mostani olasz csapatokkal szemben mindig is (kivétel RH-) a fiatalságot preferáltuk. Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a Liverpool útja, hagyománya nem az, hogy sztárokat veszünk, hanem az, hogy veszünk potenciált, akikből nálunk sztár lesz (vagy nem ugye 40-60% sikerességi aránnyal számolva). Amikor meg nem ezen az úton járunk, akkor nem vagyunk igazán sikeresek.
Haladjunk időrendi sorban és nézzük meg a Boot Room időszakot. A történet kezdetén a másodosztályból indulunk és feljutunk a csúcsra majd jön egy nagy törés, ami a lezárása ennek a korszaknak.
Kezdjük a részletes vizsgálódást Shanklyvel. Nos, ő 15 év alatt igazolt 34 játékost, akiknek átlagéletkora 21,74 év. Ez persze nagyon más világ, hiszen manapság 2-3 év alatt bepörög 34 igazolás. Ettől még érdekes, hogy sosem igazolt 30 éves vagy annál idősebb játékost. Az olcsó fiatalok igazolása a jellemző rá, hiszen hosszú távra tervezett. A nagypénzes igazolásai a következők voltak: Ian St. John, Emlyn Hughes, Hateley, Alun Evans és John Toshack voltak, akik közül 3 legenda, de kettő meg nem éppen sikeres igazolás. Fiatal, nem kész játékosok igazolásával jutott el a másodosztályból Európai kupa győzelemig.
Paisleyvel voltunk a csúcson, nem túlzás azt mondani, hogy a világ legjobbja volt ekkor a csapat. Vele 9 év alatt 25 játékos érkezett, akiknek az átlag életkora 22,15 év. Az, hogy vele voltunk a csúcson meg is látszik, hiszen vele igazoltunk arányaiban a legdrágábban. Azonban így is az igazolásainak több, fele 25 évnél fiatalabb olcsó játékos. Az igazán drága igazolásai: Ray Kennyedy, Terry McDermott, Johnson, Dalglish, Souness, Alan Kennyedy, Lawrenson. A legfőbb erőssége volt, hogy jól igazolt, de még így sem csak sikertörténet minden igazolása. Itt is megjegyezném: sosem igazolt 30 év felett.
Fagan rövid időszakában 11 játékost igazoltunk, akiknek az átlag életkora 22,53 év. Meg fogtok lepődni olcsó játékosokat vettünk vele döntően fiatalokat. Itt is megjegyezném sosem igazolt 30 év felett.
A Heysel-tragédia sokkja miatt lemondott Fagan helyett Dalglish következett a sorban – 24 játékost igazolt, akiknek már 23,16 év volt az átlag életkora. Vele már más helyzetben volt a klub. Az európai focitól el voltunk tiltva 6 évig a tragédia miatt. Nem csoda, hogy nem tudott olyan drágán igazolni, mint Paisley. Viszont a vég vele kezdődött. Persze vele is az olcsó fiatalok vannak többségben. Azonban ő már igazolásainak cirka 30%-ában a korábbiakhoz kimagaslóan sokat “kész” játékosokat vett. Ő volt közel harminc év után az első, aki – Glen Hysén és David Speedie személyében – 30 éves vagy idősebb játékosokat igazolt. Vele kezdett el megszűnni a hosszú távra tervezés és a stílusba illő fiatalok beszerzése. Helyette a közepesen hosszú és rövid távú megoldások felé kezdett el nyúlni, főleg az időszaka vége felé. Az ő igazán drága játékosai, Beardsley és Rush visszaigazolása volt, akik mindketten sokat tettek a klubért.
Nem kell túl nagy ismeret a Liverpool kapcsán, hogy itt húzzunk egy vonalat az időben, hiszen a sikerkorszak Dalglish távozásával véget ért és kezdődött egy új korszak. Az eddigieket, úgy lehet összefoglalni, hogy egy egységes stílus, egy egységes iskola vezetésével hosszú távra tervezés folyt a klubnál, aminek a jellemzője volt, hogy a csapat stílusába illő fiatalokat szereztünk, akik aztán nálunk lettek sztárok, klublegendák, így nem volt gond a menedzseri szék átadása, hiszen minden ment tovább a maga útján, majdnem mintha mi sem történt volna. Mondjuk ez az egységes modell Dalglish korszak vége felé már elkezdett kopni.
Hogy értsük, miért itt húzom meg a Boot Room korszak végét. Felsorolás jelleggel a korszakváltás főbb okai, jellemzői, amik 85-93 között történtek:
- Heysel-tragédia
- 6 éves eltiltás a nemzetközi focitól
- Hillsborough-tragédia
- Kenny helyett Souness a menedzser
- A Moores-családon belül Davidhez kerül a hatalom és a klub tulajdonjoga
- Klubelnök: John Smith helyett Noel White, majd David Moores
- Boot Room tagjainak kiöregedése
- Paisley végleg visszavonul a focitól (92-ig igazgatósági tag)
- elindul a PL
- a Boot Roomot fizikailag lebontják és sajtószoba lesz a helyén
- stílusvesztés és rövid távú gondolkodás előtérbe kerülése
Souness szerintem nagyon nem volt jó edző, RH- hasonlítható csak hozzá. Nem csinálta jól a dolgait, azonban látni kell, hogy Dalglishtól egy megöregedett keretet vett át, köszönhetően az idősebb játékosok igazolásának és egyszerűen nem tudott megbirkózni a minőségi fiatalítás és a pótlás-átalakítás problémájával. Ő 17 játékost igazolt, folytatva a rossz trendet már 24,75 volt az igazolásainak átlag életkora. Azt hiszem, az ő neve és az időszak egybeforrt Kozma, mint a valaha volt egyik legrosszabb igazolás nevével. Az ő legjellemzőbb igazolása a drága, kész játékos. Mondjuk, 30 felett ő sem igazolt, de már az igazolásainak cirka 45 százaléka “kész”, a pályája csúcsán levő játékos. Dean Saunders volt az egyetlen igazán drága igazolása, aki nem lett egy sikertörténet, ahogyan a Mark Wright, Michael Thomas, Paul Stewart, Nigel Clough, Neil Ruddock ötös megvételére kiszórt nem kevés pénz se.
A katasztrófális Souness időszak után egy amolyan „vissza az alapokhoz” jellegű kísérlet keretében Evans következett. Ő 4 év alatt 16 játékost igazolt, akiknek 24,5 év volt az átlag életkora. Ő is folytatta a rövidtávú megoldásokat kereső trendet és majdnem az igazolásainak a fele kész vagy veterán volt. Ő volt az utolsó, akit megtámogattak (kb 25% drága igazolás), hogy visszavigye a csapatot a korábbi fényébe. Azonban a Phill Babb, John Scales, Stan Collymoore (egyetlen brit rekord igazolásunk), Jason McAteer négyes nem túl boldog emlékeket idéz fel.
Houllier érkezésével (rövid közös menedzserkedés Evanssal után) teljesen új korszak kezdődött. Nekiállt modernizálni a csapatot. Mondjuk, rá is fért hiszen 2001-ben a PL-ben utolsóként lett honlapja, azonban először lett ekkoriban saját TV-je. Hat éve alatt 42 játékost igazolt, akiknek 24,54 év volt az átlag életkora. Ő is a már lassan megszokott 40+%-ban igazolt a pályájuk csúcsán vagy az után levő játékosokat. Neki már nem jutott igazán drága igazolás, hiszen David Moorest nem vetette fel a pénz a szívműtéttel nehezített időszakában.
Houllier után Rafa következett, vele megint egy új irány, egy új kezdet. Ő igazolta messze a legtöbb játékost 6 éves időszakában 61-el, akiknek jelentősen (23,58-ra) csökkent átlagéletkora. Azt hiszem, nem lesz így meglepő, hogy ő csak cirka 25%-ban igazolt meglett játékosokat, továbbá az sem, hogy legjellemzőbb igazolása a nagyon fiatalok voltak, így pl.: Insua, Branagan, Hobbs, Paletta, El Zhar, Lucas, N’Gog, Sterling. Nos neki igazán drága igazolásból 3 db jutott, miután a két bohóc cowboy betette a lábát, és úgy gondolta, nem kicsit tévesen, hogy van mit költeni. Macherano és Torres két igen ihletett igazolás, míg Keane szép nagy bukó. Az ő legfőbb hatása, hogy 2009-ben átszervezte az Akadémiát.
Utána az RH- féle rémuralom következik tele hibákkal, amit nem nagyon ment, hogy csődközelben volt a klub. Az ő nevéhez köthetően nyolcan érkeztek, a nagyon durva 26,37 éves átlag életkort villantva. Elég rápillantani az ábrára, hogy látszódjon, hogy baromira eltér az összes többitől. Ősöreg középszer, pont ahogyan a “mester” szereti.
Ezután megint egy új fordulat következik a Comolli és Kenny féle íveljünk Carroll fejére típusú britesítéssel. Ők 11 játékost hoztak, akiknek 24 év volt az átlag életkoruk. Suárezzel és Carrollal viszonylag drágán is igazolhattak.
Meg is érkeztünk a most már negyedik nyarát taposó BR-hez, akinél nem szórakozok a TR előtti és utáni szétbontással. Ő Joe Gomezzel bezárólag 28 játékost igazolt, akik a benítezi időket idéző 23,53 átlag életkorral rendelkeznek. A legjellemzőbb igazolása az olcsó fiatal. Az egyetlen drágácska igazolása az elég vegyes, de inkább negatív megítélésű Lallana. Sajnos vele sem szabadultunk meg a Touré, Lambert féle veteránoktól. Azonban a régi idők hosszú távra tervezéséhez, fiatalok igazolásához vele és Rafával járunk legközelebb. Ezért is remélem, hogy a nyáron már nem nagyon fogunk öregeket hozni. Ha nem lenne Balo (Lambert, Touré), akkor azt tudnám mondani, hogy egy egységes, stílusos, előrelátó igazoláspolitikát folytatunk vele. De jöttek ők is, így azonban nem ennyire jó az összkép. Mondanom kell, hogy vele új irányba kezdünk el menni?
Az elmúlt 25 évnek sok hibája van pl.: majdnem csődbe mentünk. Azonban a mai téma alapján azt emelném ki, hogy a hajónk, amely régen egy irányba ment, függetlenül a kapitány személyétől, az elmúlt 25 évben személyfüggővé vált, és attól függően, hogy kinél van a kormány, megyünk jobbra vagy balra, de nem egyenesen előre. Sounesst és RH- hagyjuk is. Azonban Evanssal jött egy régi idők pass&move retró, majd Houllierrel a védekezzünk-kontrázzunk, Rafával a terület szemléletű, majd a Comolli-Kenny duóval a klasszikus beívelős angol, majd BR-el megint a pass&move retro a labdatartós stílussal. Nem csoda, hogy az egységes stílus és klubfilozófia hiányában, ami pl.: az Ajax, Barca duónál megvan, valamint az egyre nagyobb pénzügyi lemaradásunkkal nem sikerül visszakapaszkodni a ’70-es, ’80-as évek nyerő Red Machine-jének szintjére. A másik, ami közvetlen oka és következménye is az „új ember, új irány” szemléletnek, hogy sokkal rövidebb távú és öregesebb az igazolási profilunk.
Nagyon remélem, a klub érdekében, hogy Henryék most már a BR-el megkezdett stílusbeli úton maradnak, és végre világos lehet, hogy a 6 évestől kezdve minden Liverpool-csapat mit és miért játszik. Továbbá, hogy képesek lesznek megmaradni vagy még inkább elmenni a hosszú távú tervezés irányába, ami ugyan egy másik korban, de nagyon jól szolgálta klubunkat.
