Magas labda volt
Minyon egészen úgy néz ki, mintha csak ősszel készült volna a kép, és úgy hold nothing @ back, Skrtel meg tényleges jelentésben nem fogja vissza magát mostanában, De Gea is tudna erről mesélni, és akkor még ott van Can megint tökéletes haja is, az meg hold nothing but black.
És még ha ez az elülső kockázás engem valami sűrűn varrt pufimellényre is emlékeztet, azért láttunk ennél sokkal rosszabb pletykáltakat. Úgyhogy úgy vagyok vele, mint az egyszerű honpolgár, aki az ígért kurva nagy adóemelési terv után nagyon elégedett, amikor végül csak 20-30%-kot tolnak rá. Lehetett volna rosszabb is elvégre.
De számomra az előző szezon mezei után ez csak a második éves lejtmenet már, a hazai királysága a legalapvetőbb volt, de kellemes nosztalgiával gondolok már vissza a Space Invaders-re is, kár, hogy elmúltak azok az idők.
Akárhogy is, most lett egy ilyen random-kockás levarrt kamugallérú mezünk, aminél még a kamupapgalléros kapusmez is jobb, de ha ebben csavarja majd széjjel Coutinho a kapusokat, akkor ez is ugyanúgy fog fogyni, mint bármelyik sokkal szebb. Az ázsiai piacon meg pláne, ők a piac igazi mindenevői, és még baromi nagy a keresletük is, úgyhogy igazából tényleg nem számít milyen az új mez, van és kész, én meg maradok a Kuyt-ös mezemben.
Aztán itt van a Hold nothing back következő értelmezése, ne tartsátok magatokban semmit. Henderson az örök második, Captain Csupaláb/Csupatérd a Fulhames kinézetével, Markovics, aki egy tünde nő és egy dél-olasz pomádékirály
szerelemgyereke, és Moreno, akinek a legemlékezetesebb momentumai közt méltán szerepel az, hogy Manq ellene zúzott le egy pingpongasztalt. Szóval illusztris kis társaság, és bár valójában elég (félve mondom ki, hogy szerethetőek, és szükségesek is), azért mégis felemás megítélés alatt állnak, és rájuk aztán lehet mindent önteni, nem kell visszafogni semmit sem.
De a legnagyobb csavar a posztban annak, aki nem olvasta a címkéket, hogy nem is ez a valódi témánk.
Bántóan feldolgozatlanul maradt a Lovrenes körkérdésünk, ennek igazából több oka is van, de a lustaságomat tolnám be az első helyre a listán, na meg kellett is valami szikra nekem amihez köthetem majd a dolgot, ugyanis a sajátos, összességében baromi hatástalan felhívásra (és témára) összesen négy darab írást kaptam. Ez nagyban felveti az én felelősségemet is, meg úgy a projekt előkészítetlenségét is, de őszintén meg tudom érteni aki hozzám hasonlóan hanyagolta a dolgot.
Viszont akik koptatták az ujjukat, azoknak minden felület adott, a kategória meg ugye tetszőleges volt, így a bulisabb végét fogta meg mindenki a dolognak.
Kezdetnek a Népsportos kommentmezőben ragadt Adamn írása jön, aki a határidő előtt vagy 5-6 nappal küldte el nekem az akkor még első Lovren.docx-et, úgyhogy vele gondolom nem fogok találkozni a postán az adóbevallási határidőkor. (Főleg ha neten csinálom.)
____
Lov(e)ren.
Lovren a hõs, aki megmenti a Liverpool védelmét. Láttam a videóját Gary Neville tolmácsolásában, hogy milyen jól helyezkedik, gondolkodik, szerel. Ha Gary Neville sem akar Gary Neville lenni, akkor majd itt mindenki Love Ren akar lenni. A Dortmund ellen is vezette a védelmet, dirigált, passzolt, vision volt meg minden. Szuper védõ, kicsit drága, de fiatal és PL proven.
Lo(ttery)vren
Hát, sokat kockáztat a kirohanásaival, sokszor egyszerre ugrik a másik védővel a magas labdára, mögöttük meg marad a hatalmas üres legelő ahol továbbmehet a támadó ha nem nyerik meg a fejest. Sokat kockáztat, de nem pont ez a proaktivitás hátránya?
(B)lowren
Hát ez totál szopás. Már passzolni sem tud, mindenki ideges körülötte, Skrtelből is a legrosszabbat hozza ki, az egész egy pornó casting és nem mi játsszuk a fiút a videón, ráadásul ezt (is) rossz nézni. Lesz ebből még valaki?
Lowren
Mélyen van a pince, de azért elásni nem kellett volna. Talán a 3 CB-s rendszerbe beillik. Van egy-két biztató pillanata. Mondjuk a 11-est nagyon nem mélyre rúgta. A labda magasan, a confidence meg low.
Lovren(d)
Mikor lesz itt Lovrend? Most hogy Martin büntetését tölti váltani kell. [hupsz, időzítés -szederbokor] Talán itt az ideje a szuper proaktív (mint valami fogkrém) kipróbálásának, a Can/Lovrend/Sakho hátvédsornak (bár azt hallottam sérült). Vagy ez a hely Touré Úré?
____________
Folytatásként kicsit máris kikacsintunk, bag rövidposztot írt nekünk a felhívásra, amiben összesen egyszer szerepel a jó Dejan, így az egyetlen kritériumnak igazából nem felel meg a dolog, de ez persze nálunk nem akadály. A felhő világában már nem jelent gondot linket csinálni belőle, ott mindenki olvashatja, sőt, olvassa is,még ha a kéthetes távlat erősen ki is domborítja a felelősségem azzal kapcsolatban, hogy csak most csinálok posztot belőle.
A következő versenyzőnk nordsee, aki megérezte az irodalmi vénáját a teste valamely pontján, és nagyon jól tette.
______________
Négy különböző nemzetiség volt a boltíves helyiségben: két spanyol, egy angol és egy horvát, mindnyájan hátvédek, valamint egy kővé száradt bajor rozscipó. A férfiak egy ideje már együtt voltak a levegőtlen, dohos teremben, nem csoda, hogy egyikőjüknek sem akaródzott beszélni. Egykedvűen üldögéltek priccsükön, egyedül a kis spanyol járkált csendben a terem végében. A vakolatlan, kővel kirakott hely barátságtalan volt és rideg. A félhomály csöndjét csak néha törte meg egy-egy vízcsepp, amely unottan adta át magát a gravitációnak, hogy rövid zuhanás után a döngölt padlón üveges csattanással porladjon szét.
A horvátot érkezése óta nyugtalanította valami. Volt egy szó, amit távozása előtt annyit hallot a Mestertől, de lentléte alatt egyszer sem tudta felidézni. Lassan már az őrületbe kergette. Valami hajó, de az istennek nem tudta újra előhívni.
– Te, Josip! – szólt oda a köpcös spanyolnak – Nincs nálad az angol szótár? –remélte, hogy ha végigböngészi, akkor talán beugrik és a jelentésére is fény derül.
– Ugyan, Dehan – dohogott a bikanyakú –, tudod, hogy a beköltözéskor azt is elvették. De leszarom – horkant fel dühödten –, legalább egy kurva kontrollert ledobhatnátok! – az utolsó szavakat már az apró ablak felé fordulva üvöltötte. Pettyhüdten lógó kezein hüvelykujjai önkéntelen, heves rángatózásba kezdtek, és már meg se érezte, hogy épp nincs ínhüvely-gyulladása.
Ekkor váratlan dolog történt: az addig csendben heverésző angol felpattant a priccsről.
– Kuss legyen már! Nem igaz, hogy egy szájbavágott Fourier-transzformációt nem tudok normálisan befejezni! – ugyanezzel a lendülettel megiramodott a terem hosszú fala mellett. Futott, ahogy a lába bírta, egyenesen bele a hátul tébláboló spanyol fiúba.
Mindketten elterültek.
Ahogy lassan visszaállt a szokott rend, az est is leszállt. A horvát még mindig a rejtélyes szót próbálta felidézni mialatt nagy nehezen álomba forgolódta magát. Nem volt önfeledt pihenés. Álmában egy bárkát navigált a viharos Adrián, amit minden igyekezete ellenére izomból a sziklás partnak csapott. Hirtelen zihálva felült a deszkaágyon. Eszébe jutott! Félálomban a párnája alá nyúlt, elővette az egy kunást amit U17-es kora óta őrzött. Félt, hogy reggelre elfelejti, ezért az érmével az ágya fölötti kövekbe karcolta a bűvös szót. Megkönnyebbülten feküdt vissza.
A kelő nap egyedül a kis spanyolt találta ébren. A kis ablak résén beszűrődő fény éppen a frissen karcolt betűkre vetült. A hispán fiú odacsoszogott, szemében mintha értelem csillant volna, de ez csak a hajnali sugarak illúziója volt. Bár nem értett belőle egy szót sem, lassan betűzni kezdte a feliratot.
L-E-A-D-E-R-S-H-I-P.
________________
Végül pedig Crouchy289 (remélem ez a száma a benga gyereknek Prágából, de ha nem, akkor CrouchyXXX lesz, és máris jó lesz a 289 is) következik, aki bár néha belebotlik a kaszáspóklábaiba, alapvetően azért nem tehetségtelen ebben a verstémában.
_________________
Van ki haját sose mossa, De a Geat megtaposta,
Hiába nagyobb köcsög Costa, ezt a Marci most eltoszta.
A Terminátor saját sorsát ezzel determinálta,
Lovren bátyót pár plusz meccsel szépen megkínálta.
Nagyon igyekszik a horvát, becsülettel teszi dolgát,
De ha passzol minden szurker üríti a bélcsatornát.
Intelligens, nagyon jó a rúgótechnikája,
A török légelhárításnál is felfigyeltek rája.
Mikor leperkáltuk érte a húszmillió fontot,
Nem hittük, hogy ráfizetünk még tíz PL-pontot.
Suta és magas a hibaszázaléka,
Sotontól Poolba túl hosszú már a létra?
Eddigi eredményeit hát nincs miért hova szépítsük,
Ha egy mód van rá védelmünket ne köréje építsük.
De most pár meccsre a tengelyben kell pótolni egy hiányzót,
Nincs a versben egy állat se, te láttál már ily silány zoot?
Aki tapos piros lapos, most néznénk mit tud a hatos,
Az egykori lyoni lakos, de balsorsa irtózatos.
Egy edzésen fordult, térült,
Hát nem egyből belesérült?
Pedig most bekerülhetne,
Hogy nagy spíler, kiderülhetne.
És ha biztos győzelmekkel hoznánk is a meccseket,
Letörölhetné magáról a szopóroller hashtaget.
Így azonban nagy eséllyel húzunk majd egy sokkolót,
És a kezdő tizenegybe odaengedjük Kolót.
Ha meg közben Dejan is fittségéről tesz vallomást,
Kipróbálhatjuk hátul a nagykörúti villamost
(Gyengébbeknek négyes-hatost)
Minthogy ez lett mostanság a fonat-posztok cégére,
Lófaszcímkét biggyesztek szerény versem végére.
Az íróknak köszönjük a vállalást, így könnyedén elüthettük a válogatott szünetet (jó volt, majd mesélünk a kurvákról meg az ananászról), a jövőben pedig igyekszünk majd hálásabb témával is szolgálni. És nem mondjuk azzal, hogy miért hosszabbítsunk Enriquével.