Nem értem.

Túl vagyunk a kötelezőn, egy sétegaloppnak azért nem nevezhető 90 perc után az utolsó 5 percben fordítva kerültük el azt a sorsot, amibe az Arsenalt és a tehenészeket nem számolva minden, a bajnoki tabellán előttünk álló csapatnak sajátja volt: Az FA kupa kiesést. Bár már ismeritek az álláspontomat a különböző kupák fontossága tekintetében, a közhiedelemmel ellentétben nem, nem bánom, hogy továbbment a csapat, ahogy soha életemben nem sajnáltam egyetlen Liverpool győzelmet sem, sőt, a győzelem ténye kimondottan örömteli. A körülmények? Azok annyira már nem azok.

Valahol elgondolkoztató a kérdés, hogy miért határoz valaki úgy, hogy a Fonatra kezd el kommentelni. Meg valahol az is, hogy az emberek hogy a rákba csudába találnak ránk, mert ha van még egy rosszul propagált sport blog, akkor az mi vagyunk, bár valószínűleg pont ez a családias légkör adja ennek az egésznek a varázsát. Valahol a keresőszavak tengerén ide tévelyegsz, először csak olvasod a posztokat, aztán egyre rendszeresebben a kommenteket. Hol egyetértesz a leírtakkal, hol nem, de eléggé színes a paletta ahhoz, hogy egy kérdés több szemszögből meg legyen világítva, nem ritkán kimondottan színvonalasan. Egy idő után már csak azért is feljössz naponta többször, mert tudod, ha a legpontosabb, legfrissebb híreket akarod megkapni vénásan a kedvenc csapatod sorsáról, akkor itt a helyed, nem az NSO-n.

Aztán úgy érzed, valami kimaradt. Leírtak már mindent, mindenről, de egy nézőpont, egy apróság hibádzik, amit csak te pótolhatsz. Először csak írogatsz a nagyvilágba 4-5 bekezdéses nagymonológokat, amiket néhány sztahanovistát és / vagy kényszerest leszámítva a többség leszar, majd elkezdenek válaszolgatni és bekerülsz a körforgásba. De itt általában nem csak a hőbörgés megy, ha véleményt nyilvánítasz, akkor szereted alátámasztani a mondandódat, mert a nem megalapozott kinyilatkoztatásokra hamar rárepülnek a komment keselyűk. Olvasol, érdeklődsz, vitatkozol, majd pár száz (ezer) komment után úgy érzed (bár sokan a leírtak nélkül is így érzik) már nem csak szereted, de értesz is a Liverpoolhoz, jelentsen ez bármit.

Majd amikor már kibírhatatlanul nagy az arcod, amikor mesteri szintre emelted a váltott oldalú karakterben kutyázást, kirepül egy kiber-galamb a jakuzzi habjai közül, amiben megkérnek, ha már ekkora a búrád, ugyan, csináld már jobban. Naná, exhibicionizmus volt a jelled az oviban, még többet olvasol, már nem csak szórakozol a meccseken, hanem két oldalt telejegyzetelsz, fél szemed mindig az eredményjelző melletti órán, hogy tudd, melyik meccs részletet érdemes jobban elemezni, képet kivágni, gifet túrni, videót keresni, hogy aztán szolid nettó 10-12 óra alatt összerakd azt, amit összefoglalónak nevezel. Ami olyan, amiben minden gondolatot, minden elütést tényleg alá tudsz támasztani és meg tudod védeni. Ekkor még mindig a barna nadrágodban ülnél fel egy megye hatos csapat padjára is, de azt is érzed, hogy mennyivel többet látsz a mátrixból, mint amikor először nem értetted, hogy mi a faszom köze van a fonatnak a főnixhez.

Ahogy feltűnt, ez nem a 12 órás gyártási idejű összefoglaló. Főleg azért, mert úgy érzem magam, mint amikor állok a nyitott hűtőajtó előtt és nem értem, hogy mi a faszt csinálok. Nem emlékszem, nem tudom, csodálkozva nézek, hogy most hogyan kerültem ide. Eddig azt hittem, értek valamihez, foglalkoztam vele elég órát, láttam elég meccset, olvastam, vitatkoztam, érveltem annyit, hogy elhihessen, egy minimális fogalmam van nem a csak a játékhoz, ami 4 éves korom óta imádok, hanem szeretett csapatomhoz is.

De nincs. Hülye vagyok. Én vagyok a legfaszabb fasz mindenki között. Azon már régen túl vagyunk, annyiszor leírtam már én is, hogy jobban unom mint bárki, hogy arról papoljak, hogy minek kell pénz a focihoz, meg hogy ez nem boldog békeidők sportja, hanem egy globális szórakoztatóipar. Aki érti, érti, akit érdekel, azt érdekel. Van, aki az egészet leszarja és csak az lényeges számára, hogy a következő meccsen nyert-e a csapat, én meg nem nem fogok vallási fanatikusoknak az ősrobbanásról papolni. Békében megférünk mi egymás mellett, nem kell a legalapabb dolgokban sem egyetértenünk, ‘bokor is ezt szereti a Fonatban, meg valahol tényleg ezért különleges.

Ami miatt rá kellett jönnöm, hogy én vagyok a legostobább senkiházi mindenki között, az az a tény, hogy akkor sem találom a tegnapi meccsnek a logikus magyarázatát, ha kerékbe tör se az erre a pontra erősen megfogyatkozott nagyérdemű. Mert egy ilyen meccsre, a neverton – Tottenham – (Palack) – Besiktas – Southampton – Besiktas – Shitty sorozat előtt nem hogy egy erősen rotált, nem 60%-os, de mondjuk 1,5 ember kivételével legerősebb kezdőt kiküldeni teljesen túlmutat az általam ép ésszel feldolgozható események halmazán.

Amiben eddig hittem, nem létezik. Pihentetés? Minek? Ha ezt a sorozatot végig tudja tolni a full kezdő, úgy, hogy a lábukban van még a Dinamo elleni 210 perc is, akkor minek? Szezon végére elfáradni? Kizárt, Sterling most jött vissza a nyaralásból (ahova minek is kellett küldeni, ha senki nem fárad?), Cou most kapott több pénzt, dolgozzon meg érte (el is kezdte egyből a törlesztést), a sor végtelen. Játékosokat tartani a kispadon egyébként miért is kell? 5-6 játékost simán ki lehetett volna szórni januárban, a sérülés pedig nyilván egy ilyen meccsen is elkerüli a társaságot. Jahogy Markovic? Felépül. Vagy játszik begyógyszerezve, mint Sakho. Akiből kimondottan hiányzott ez a meccs is.

Ha pedig elkezd majd február – március környékén döcögni a szekér, ha elfogy a lendület, akkor az nyilván nem ezért lesz. Szemét a bíró, de voltak kapufáink (ahogy most is), csak be kellett volna rúgni a helyzetet, nyáron kéne egy jó befejező ember, fiatalokkal nem lehet, meg kéne egy b2b középpályás, meg végre egy rendes CB, bohózat, hogy a védelemben mennyire nem képesek koncentrálni. Jó ötlet! Vegyünk embereket, ez így nem állapot. Miből is? Most nyertük meg az FA kupát, kaptunk is érte elég pénzt, hogy elhozhassuk Cavanit, Pogbát és Hummelst. A sarki mekibe kajálni. Az üccsit ők fizetik. De mi büszke csapat vagyunk, nem holmi összevásárolt szemét gárda. Csak a 8 éves unokaöcsémnek, aki ‘Gladbachban él és annó kísérő fiú volt Reus mellett és akit azóta imád, hogyan magyarázon meg, hogy ugyan, ne a Reálnak szorítson már. Igaz, Zacsi végül nem hozzánk jött, de itt is vannak azért ügyes gyerekek. Meg a YNWA a ‘Gladbach himnusza is. Áhh, felejtsd el, kivel játszotok ma? Reál Ovuláció? Csodás lesz, persze, nézzük együtt.

A meccsről igazából nincs mit mondanom. Nyertünk, tovább mentünk, a többiről meg minek is írjak, lófaszt nem értek hozzá. Én csak a következő meccset nézem, mindig azt kell megnyerni, a többihez, mint bebizonyosodott, semmi fogalmam nincs, nem is fárasztalak inkább ilyenekkel titeket.

Hímezzük itt a jakuzziból kirepülő galambot, de valahol azért kurvára felesleges ez az egész.