Birthday Bolton Beharang

Mert az indokolatlan alliteráció jó dolog. Tudom, hogy mindenki a falat kaparta már az elvonási tünetektől, hogy a jól megszerkesztett, tartalmas és nívós posztok után újra az én egymás hevenyészett hegyére hányt mondathalmazaimon élvezkedhessen, de most értem el a technológiai fejlettség azon fokára, hogy újra posztolhassak. Ráadásul annyira elfogott beharangozási vágy, hogy félrevertem a a tulajdon szülinapomon is itt ülök, hogy contentet gyártsak szeretett olvasóimnak. Meg nektek is.

A hétközi Dinamo elleni döntetlennel felérő döntetlen után egy másik hasonlóan rangos, illetve számomra hasonló fontosságú találkozó következik most szombaton, a Bolton Wanderers csapata látogat hozzánk, melynek kapcsán két, egymáshoz szorosan kapcsolódó gondolatkört kapargatnék meg kicsit jobban.

Az első, a nyerjünk Gerrardnak utolsó szezonjában valamilyen trófeát vonulat, amit két okból támadnék. Az első, hogy idén kurvára nem fogunk nyerni semmit. De mi van ha, de ha átcsoportosítunk, de ha botladoznak, de ki-ki meccseken bármi lehet, de az EL, de nem. Igen, értem, de… Nincs de, mondom semmit. De még ha nyernénk is (mondom, hogy nem fogunk), azzal mitől is lesz jobb Gerrard távozása? Amire mai nappal azt mondom, hogy lehet minimális esélyünk, vagyis a Mikiegér nevű kupával a tarsolyban 1000m-el magasabban fog repülne Los Angelesbe a repülőgép fölött? Nyert már Mikiegeret, nyert már FA kupát is, amit nem nyert, azt már nem is fog, lehet, hogy tavaly kellett volna kicsit jobban tisztogatni azt a stoplist, ki tudja. Olyan érzésem van Gerrard távozása kapcsán, mint amikor külföldön kapsz munkát, van egy barátnőd, aki nem jöhet veled, ezért kitűzitek, hogy mától egy hónapra, az repülőgép indulásakor szakítani kell. Viszont addig dugjunk minden pózban, minden kültéri helyszínen, tűzoltónak, kéményseprőnek meg kaolinbányásznak beöltözve, lehetőleg mindezt kétszer, attól jobb lesz, nyilván.

Én az egész hercehurca mögött az embert látom csak. Gerrardnak végre nem kell Gerrardnak lennie, tudni, hogy elmegy és nem nyomja a vállát az tizen-jópár éve cipelt teher, amit csak egy-egy pár éves időszakra sikerült megosztania egy hozzá hasonló kaliberű játszótárssal, legyen az Torres, Suarez, Xabi, vagy akárki más. Végre látom az embert a pályán, aki felszabadult, aki kötetlenül csinálhatja azt, amit szeret. Neki, szerintem kurvára nem kell még egy mikiegér a polcra, nekünk kell az, hogy adhassunk neki valamit, amit én inkább érzek egy jóindulatú szurkolói önzőségnek, mint egy tényleges igény kielégítésének. Tegyük fel, kiesünk a mikiegérből, benne van a kalapban. Akkor jön az, hogy jó, akkor az FA-t meg kell nyerni. Szembe jön megint valami focicsapat alakú olajfolt, nem nyert hangszórót. Oké, akkor marad az EL, ahol fejből mondok 3-4 olyan csapatot, ahol én a kis pénzecskémet, ha fogadnom kéne, nem a Liverpoolra tenném. Újabb meccsek, újabb nyomás nem csak rajta, hanem a csapaton, ahelyett, hogy elengednénk ezt az egészet a francba.

Mert értem, hogy a kupákban bármi lehet. De ez a csapat pont egy olyan, ködből éppen kitaláló, játékára újra rálelő gárda, ami elég sokszor pofára esett ebben a szezonban, a két mankójára támaszkodva éppen úgy néz ki, hogy stabil lábakon áll. De bármikor jöhet egy újabb védelmi betli, egy Skrtel öngól, egy rövid hazaadás, bármi és minden álom megy a süllyesztőbe. Túl ingatag még ez a csapat, túl kevés ideje talált vissza a sárga útra ahhoz, hogy elhihessük, hogy bármelyik sorozatban esélyesként odaérhetünk a végére. Felesleges a srácokra emiatt újabb súlyokat pakolni, ha ennyi évet kibírtunk kupanyerés nélkül, ugyan ne pont ebben a szezonban törjön már ki mindenkin a színesfém láz.

A második felvonás gondolataim színpadán pedig egy lerágott csont remake-je: Bajnokság, bajnokság, bajnokság. Láttuk a korábbi posztokban, hogy a szurkolói fantázián túl a nyers valóságban nem a legjobb rajthelyről indulunk a PL nevű sok ezer km-es versenyen. 10-ből 8-szor biztos, hogy valamelyik pénzügyi halálcsillag fog elsőként bezúgni a végén, de a maradék két alkalommal nem mindegy, hogy mi érhetünk oda az állandó üldözőkből, vagy mondjuk a Tottenham – Arsenal duó valamelyike. A nagypénzes trió robbantott hegymenetben a 20. km-nél, de ha valamiért belefutnak egy tömegkarambolba, jó lenne elsőként a helyszínre érni. Én inkább nyernék bajnokságot 10 évente egyszer, állandó BL részvétellel, mint tökörészni a 6-9. hely között, 2 évente meg behúzni egy FAegeret. Szerintem akkor leszünk véglegesen középcsapat, ha ezt az utat választjuk, mi lehetünk a következő évtizedek Swansea-ja. Ha hozzuk stabilan a BL helyet, de már látszik, hogy a bajnokság elment, lehet jobban energiát tenni az ilyen pótcselekvések felé, addig semmi értelme.

A következő Suarezt az fogja érdekelni, hogy 1. BL helyen vagyunk-e, 2. Ha nem, hány pontra maradtunk le onnan, nem a 123 éves múlt, nem az 50 éve nyert bajnoki címek, nem a két éve nyert FAegerek, meg hogy milyen szépen szól a YNWA a BL-ben. Felvételről.

Ezért gondolom azt, hogy a mostani meccsnek egyáltalán, abszolút és az ég világon semmi értelme nincs. A 4. hely elérésére se látok sok esélyt, de minden egyes embert, akire a bajnokságban kezdőként számítunk én az itteni kezdő közelébe se engednék. Lehet, hogy nem lesz meg a 4. hely, de inkább legyünk 3 pontra lemaradva 5-6. helyen, mint 8. pozícióban egy valamilyen kupával a zsebben. Kenny Who?

Maga a Bolton elég sok szállal kötődik hozzánk: Itt szerepel (általában csk-ként) Spearing, itt űzi a joga bonitot az örök technikás Heskey, valamint itt melegíti a padot Bogdán Ádám. A 2. vonal hátsó-közép mezőnyében vertek tanyát a pár éve még szebb napokat is látott boltoniak, viszont a tény, hogy az utolsó 12 meccsükből csak 1-et veszítettek el szívós ellenfelet predesztinál. Mint mondtam, a lehető leginkább felforgatott kezdő lenne számomra egyedül elfogadható, de tekintve, hogy BR papírról se tudja, hogy hol van a rotációban az „r” betű, valamint erősen félti az állását, nyilván nem fog eléggé belenyúlni a csapatba. Én egy Minyon – Mankó – Sakho – Lovren – Enrique // Allen – Gerrard – Rossiter – Lallana // Borini – Balotelli diamonddal kiegyeznék, főleg, mert lassan lejár a mandátuma a 3 védőnek is, csak szólok.

A mérkőzést 3-0-ra fogjuk nyerni, kettőt vállal Balotelli, a 3. gólt a 75. percben csereként beálló Sturridge szerzi, Mario okos, sarokkal előadott lekészítése után.

Mint említettem, egy bizonyos minden évben előforduló ünnepnap okán én most egy májtisztító léböjt kúrára vonulok a pajtikáimmal, ami általában azzal végződik, hogy fekete öltönyös emberek kivakuzzák a retinámat egy piros végű krómozott fém műfasszal, majd meséljétek el vasárnap hétfőn, hogy mi volt.