Stadium of Light

A Steven Gerrard Búcsúturné™ a Sunderland ellen, idegenben folytatódik. Gyenge csapat gyenge formában, verni kéne őket, de ezt már nagyon sokszor leírtuk idén. Egy valami tűnik valószínűnek, mégpedig a rossz meccs.

Érdekes figyelni a klub körüli hangulatot a Gerrard off múlt hétvégi bejelentése óta. A kezdeti sokkra érkezett nosztalgiahullámok kicsengése általában a „Nyerjünk kupát amíg itt van!” volt, köztük Stevie-é is az LFC TV-s interjújában. A Liverpool szintén trademarkozható, folyamatosan a bajnokság 4. helye mögötti lemaradást számolgató (majd végül lemaradó?) szezonjába új dimenziókat hozott a kapitány nyári eligazolása, amiben egy picit mintha háttérbe szorult volna az amúgy túlzottan görcsös Premier League tabella nézegetés, és előtérbe került az, hogy egyszer még láthassák a vörösök Gerrardot serleget emelni. Hétfő este egy bravúros fosadékkal közelebb is került a csapat ehhez az ideához Wimbledonban.

Személy szerint kifejezetten kedvelem ezt az új hangulatot, valamiért mindig is jobban bírtam a sprintelős kupameccseket a maratoni bajnoksághoz képest, bármennyire is nagyobb nimbuszú és pénzesebb, ha a kettő közül utóbbiban megy jól a szekér. Ráadásul a bajnoksággal kapcsolatban most a szokásosnál is több a fejvakarás, annyiszor éreztük, hogy na most összeállt a csapat és elindultunk felfelé, ekkor pedig jött egy libidóölő Hull City, Sunderland vagy Leicester City meccs.

Annál a decemberi Sunderland találkozónál nem volt idén unalmasabbja a Liverpoolnak. Rosszabb lehet, hogy volt, de unalmasabb biztosan nem. Én írtam az összefoglalót, de őszintén szólva semmire nem emlékeztem belőle, ezért visszanéztem azért, hogy megtudjam, a 63. percben volt az első kapura lövésünk. Lucastól. A végeredmény 0-0 lett. Legalább nem lesz nehéz túlszárnyalni. Poyet-ék azóta sem lettek világverők, egy darab Newcastle fricskán kívül semmi érdekeset nem csináltak. A Liverpoolban elindultak pozitív folyamatok az évforduló környékén, és ha nem lett volna a Leicester elleni valami, még egész optimista is lennék a csapattal kapcsolatban, de az optimizmus fagyija könnyen visszanyalhat, ha az ember poolos 2014/15-ben. Szóval maradjunk a meglátjuknál. A sérülésekkel nem állunk túl jól, a jó formába lendülő Lallana nagyjából egy hónapig nem lesz, Sturridge most épp január végénél tart, Flanno-t és Jones-t nem tudni, Glen Johnson visszatérését pedig a következő hétvégére várhatjuk, már ha várjuk. Joe Allen viszont hadra fogható lesz, és van egy olyan érzésem, hogy Lucas helyére be is ugrik majd, ráférne némi pihenés a brazilra. Sterling pedig letudta a jamaikai telelését, így minden bizonnyal ismét a támadó harmadban látjuk majd, Coutinhoval biztos, Markoviccsal talán.

Ez nagyon könnyen egy elég rossz meccs lehet, aztán ha egy kicsit is jobb lesz végül, csak örülhetünk, főleg, ha többes számú pontot kapunk majd érte.

Oh, és van egy olyan érzésem is, hogy Gerrard játszani fog.