Győzelem?
Tegnap végre sikerült a csapatnak összegereblyéznie azt, amire hosszú-hosszú hetek óta vártunk: Megszerezni a három pontot. Lehet, hogy elindul végre valami? Egy nyögvenyelős, kiszenvedett győzelem után Balu BR kapitány végre kirántja a gép orrát a dugóhúzóból? Lehet, hogy még tökig vagyunk a ködben, de legalább bekapcsoltuk a ködlámpát? Könnyen elkezd ilyenkor a sokat megélt Liverpool drukker szíve reménykedni, csak 5 pontra a 4. hely, semmi nincs még veszve, a többiek is botladoznak, meg kell nyerni a következő meccset és kész. Én jobban szeretem a csapat egy adott meccsen nyújtott teljesítményét egy hosszabb számegyenes részeként értelmezni, így az előbb feltett költői kérdésekre a válasz részemről
[SPOILER]
Lófaszt. Megjelöljük? Igen, Vágó úr, jelöljük meg, „B”, vagyis Lófaszt a helyes a megoldás. Aki másra számított, az szerintem ugorjon nyugodtan a kommentekhez, senkinek nem akarok a kicsit bő lére eresztett összefoglalómmal széles sugárban hugyozni az örömtüzeire.
[/SPOILER]
A blogolás, azt veszem észre, bármennyire is extrovertáltnak tűnik, kicsit magányos dolog. Ha nem mindig kicsit magamnak is írnám ezeket a posztokat, hamar úgy égnék ki, mint egységsugarú magyar maffiózó fekete terepjárója a 90-es években, így bár az eddig kapott rengeteg pozitív visszajelzések folyamatosan melengeti kicsi szívem, ezzel a poszttal nem én leszek a legnépszerűbb moderállat. Na amúgy sem, mert pl. ’bokorral akkor sem tudnék versenyezni, ha tudnék _írni. A hosszú bevezető, illetve az előbb leírt disclaimer annak a gondolatkörnek a puhítására, emészthetővé tételére szolgál, mely a meccs kapcsán fogalmazódott meg bennem: A győzelem, illetve a 2. félidei játék ellenére semmivel nem vagyunk előrébb, sőt. Lehet, hogy az a tény, hogy az eddigi meccseket nem csak megnéznem, de megírnom is kötelező volt sok esetben, illetve egyetlen szerelmem, Balotelli botladozása ütött egy akkora fekete lyukat a szívemen, hogy még most is mindent feketében, de legalábbis sötétszürkében tudok csak látni, nem tudom. Terápiás jelleggel írom ki magamból a bajaimat, aztán a végén majd nyugtassatok meg, hogy „Fasz vagy McA, de majd elmúlik”, hátha az segít.
Első fejezet: BR és a múlt.
A bajaim BR-rel nem most kezdődtek, hanem a tavalyi szezonban. Elkezdtem visszalapozgatni a korábbi posztjaimat, nézegettem az eredményeket, illetve az adott meccs eseményeit és már akkor is nagyon sok győzelemnek az volt a felütése, hogy szép dolog, hogy nyertünk, kellett a három pont, de megint, megint, megint a SAS valamilyen formája döntötte el a meccset. Emlékszem, egy komment szekcióban feltűnő vélemény-csörte zárógondolataként fűztem fel a számot, amire most csak homályosan emlékszem, de az arányai még megvannak: Gyakorlatilag majdnem minden első, vagy pontot érő gólunkat Suarez, vagy kevesebb esetben Sturrdige nevéhez köthetjük. Nem akarom elvitatni a többi játékos érdemeit, de az az érzésem maradt meg a tavalyi szezon fantasztikus eredményéből, hogy az akkor kiváló teljesítményt nyújtó srácok, Cou, Henderson, Sterling (illetve Gerrard), akikre kimondva-kimondatlan a poszt-Suarez éra támadójátékát alapoznánk, sok esetben a vállukat nyomó felelősség nélkül játszhattak. Könnyebb volt úgy, lelki teher nélkül motiváltnak, tökösnek, rafkósnak lenni, hogy vagy már vezetünk, vagy van előtted egy Suarez, aki cipeli a terhet. Mert már bocsánat, de kevés szituációtól eltekintve Gerrard ebből a teherből nem sokat vállalt magára, azon kívül, hogy néha olyankor is be kellett vernie egy tizit, amikor éppen nem vezettünk 1-2 góllal.
A játék sokszor szép volt. Sokszor? Kurva sokszor. De teljesen játékos és nem rendszerközpontú. A szűk keret miatt is, de rengetegszer meg lehetett mondani a kezdőt pusztán az alapján, hogy kinek hány pontja van a Fifa 14-ben. BR rákényszerült arra, hogy pragmatikus legyen, ha megy a SAS, akkor minek legyen kerékkötője? Lehet, hogy a death by footballban hiszek, de minek legyen nálunk 70%-ban a labda, ha azzal csak 5-6 helyzetet tudunk kialakítani Suareznek, ha meg robogunk előre, a gyors Sterlinggel, a kiugratógép Couval, akkor meg 10-12 is összejön, a gól is több lesz. Ez nyilván nagyobb terhet rakott az amúgy sem acélos védelemre, az öregedő, védekező középpályásnak migrált Gerrardra, de amíg ment az outscore till I die, addig megérte. Nekem végig olyan érzésem volt, mint ha BR egy egyszeri online marketinges mókamiki lenne: Kirakom bannerba’ a meztelen csöcsöt, bejön belőle 100k kattintás, aztán ha megkúr valamilyen szabályzó testület, a büntetést levonom, de még mindig jobb a ROI, excelben kiadja, főnökség örül. A tavalyi szezon csodálatos volt, de sok tekintetben bad money, ha kicsit globálisan nézzük a dolgokat. Főleg, mert már akkor is látszott, hogy a védelemmel gondok vannak és ahogy azt korábban leírtam, ez nem csak a felállásban ott játszó 4 ember sara, hanem globális probléma.
2. Fejezet: BR és a védelem
Mert a védekezés tavaly is szar volt, de könnyen elintéztük egy vállrándítással, hogy oké, de mi olyanok vagyunk, mint egy kocsmai bunyós, sok ütést beszed, de sokat is ad, a kettő metszete után meg csak ő marad talpon. Idénre azt várta mindenki, hogy a védelem rendbe lesz téve, ezért igazoltunk majdnem egy teljes új védősort, de gyakorlatilag rosszabb, mint volt. Mostanra fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy BR nem ért a hagyományos értelemben vett védekezéshez. Miért akarta tolni a death by footballt? Mert ha nálunk a labda, nem kell védekezni (a szó hagyományos értelmében, többet nem írom oda). Miért kellettek jól passzoló CB-k? All-around, gyors FB-k? Hogy végig rajta tudjuk tartani a kést az ellenfél torkán, viszont ez idén szépen becsődölt. Amiről, szerintem csak részben tehet. Feltette szerintem a védelem kérdését egy lapra, Lovrenre, aki proaktív, gyors, vezér, de szépen cserbenhagyta. Nem akarom Lovrent a földbe döngölni, de a kb. meccs/kapott gól mutató egy CB-nél azért elég vaskos. Innen kezdett el borulni a bili, mert eltűnt Suarez, aki elbírta mentálisan azt a terhet, hogy hátrányban a csapat, de jött Lovren, aki, és innentől próbálok finoman fogalmazni, rákényszerítette a srácokat, hogy megbirkózzanak a hátrányban focizás problémakörével, de legalábbis adott egy olyan folyamatos vibrálást, ami miatt mindenkinek mindig fél szemmel hátra kellett sandítani, hogy mikor történik megint valami.
Ami BR és a védelem viszonyában zavart, hogy megint az emberközpontú énjét használta, bár felmenti valamennyire, hogy a sérülések is a negatív spirál felé lökték. Nekivágott a szezonnak két proaktív (Lovren, Sakho) és két reaktív (Touré, Skrtel) CB-fel, de az élet úgy hozta, hogy esélye se volt őket együtt játszatni. Itt lehet kulcsmozzanat számomra BR és a CB-k folyamatos, ambivalens viszonya, amit ha agyonvertek egy harcsafejjel, akkor sem fogom érteni. Mindig azok a védőink estek ki nála a pikszisből, akik éppen adott stádiumban a legjobbak voltak. Eleinte Skrtelt jegelte sokat, majd miután visszakerült, Aggerre tette a jelet, amíg sikeresen el nem üldözte, most meg úgy érzem, Sakhon van rajta a marker. Igen, nem csak utólagos okoskodás, de ha proaktív védelmet akarsz, a védelem vezérét (Lovren) ilyen típusú CB-k közül választod, akkor bizony jobban jártunk volna, ha nem szopatja Daggert feleslegesen, a dánt kezdeti a szezonban a Lovren mellett és Tourétól, ad absurdum Skrteltől veszünk érzékeny búcsút. De már tavalyi szezon végén mondtam, amikor gólja után egy fancsali félmosollyal állt fel a földről, hogy Daniel is tudta már akkor, hogy lefőtt neki a kávé. Megint az emberben bízott, hiszen Skrtel csak pozitívra hozta az ellenfél/saját kapura szerzett (okozott) gólok mérlegét, milyen szépen fejelt az Arsenal ellen, maradjon ő. Az ember okozhat csalódást, a rendszer nem.
3. Fejezet: BR és az idei szezon
Sokszor megbeszéltük, hogy hány különböző, egyszerre ritkán felmerülő, egzotikus csillagnak kellett úgy együtt állnia, hogy bajnokaspiránsból középcsapattá avanzsáljunk. Ami miatt védtem BR-t, az a tény, hogy idén még nem kellett volna BL-ben játszanunk. A normális menetrend az lett volna, hogy maradunk EL-ben, a szűk keretet elkezdjük feltölteni jobb játékosokkal, aztán aki marad, ahhoz következő nyáron, már a BL-re készülve csak kiegészíteni kell. Az első megfejtést szerintem az idei állapotokra nem a mostani, hanem a tavalyi átigazolási ablak adja, mert az akkor bizony szépen kihúzta BR a transfer comité a fődíjat a lófasz bingón, hiszen az Aspas – Alberto – Moses – Aly quartet idénre ment a levesbe, Ilori a maga 21 évével meg majd visszatér valamikor 23-24 évesen, hogy tokostul rúgja be a PL ajtaját, így az adott ablakból csak a sokat sérült Sakho jelentett „keretmélyítést”.
Egy nyár alatt kellett volna beépítenie 7-8 új embert a keretbe, miközben normál működés szerint ez két szezon alatt ugorható meg értelmes módon. Feltette a ruletten a család pénzét a piros Lovrenre, be is szopta, ahogy illik, a Suarez pótlék, akivel tovább lehetett volna vinni valamennyire a tavalyi játékot, meg szépen állandó szobát foglalt a Four-Seasons kórházba.
Egy rövid gondolat erejéig állnak csak meg ezen a ponton. Én nem hiszem azt, hogy Sturridge visszatérésével hirtelen minden klappolni fog. Jobb lesz, jobban érzi Cout és Sterlinget, de bennem erősen élnek még az összefoglalóim vissza-visszatérő gondolatai tavalyról, melyek közül csak egyet emelnék ki, amit Moses és Stu együttes játékáról fogalmaztam meg: „Két ilyen lusta niggert egy csapat se bírna el”. Suarez volt a workaholic, Sturrdige jó csatár, jobb lesz, mint a mostaniak (nem nagy érdem), de ő is egy nagyképű fasz, aki meccsenként hoz egy gólt, de 5-6 helyzetet meg elönzőz, ellődöz a picsába, a lá Balotelli. De idén kurvára nincs 5-6 helyzetünk.
Volt, ami az ő sara volt, volt, amiről nem tehetett (tudom, a világból kiüldözök ezzel a világlátásommal mindenkit, de hiszek a karmában és ezek a dolgok nem véletlenül történtek) és ahogy Macca zseniálisan leírta, nem volt még soha ilyen nyomás alatt, ilyen helyzetben, kapkodni kezdett, pánik. Vannak még páran, akik eddig bírtátok cérnával, na most, kedves, kitartó és türelmes olvasóim, most veszitek elő ti is a kaszát, mert
wait for it
A stoke elleni győzelem ellenére, kurvára elbuktuk a top4-et. Pont. Aztán max rámcáfoltok a végén, mely esetben most írásba adom, hogy utolsó fordulóban, ha megvan a top4, a Malátában meccsnézésen mindenki vendégem egy sörre.
A Stroke elleni győzelemmel együtt, bár 79 pont volt tavaly a top4, idén mondjuk 75 ponttal számolva is a maradék 25 meccsen 18 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség az a mérleg, amivel odaérhetünk. BL, Mikiegér, FA terheléssel, úgy, hogy következő fordulóval kezdjük. A Meccseink 72%-át nyerni kéne, otthon, idegenben egyaránt, ízlelgessük már egy kicsit így is. De a többiek is botladoznak, persze, csak ők már jönnek ki a gödörből, a MU-nak csak egy frontos terhelése lesz, mint nekünk tavaly, mi meg csak most dugtuk ki egy pillanatra a búvárpipát a fekáliatengerből.
4. fejezet: BR és a jövő
Itt váltanék egyben műfajt is és folytatnám a sci-fi-re jellemző irodalmi keretek között. Ha most én lennék BR, odaállnék a tulajok elé, és ezt mondanám:
„Figyeljetek srácok, az idei szezon el lett baszva. A számokat ti is értiket, annyi pontot a tavalyi, csúcsra járatott csapat nem szerezne, mint mi most. Kockáztattam, elkezdtem előzni egy hosszú kocsisort az igazolásokkal, de rá voltam kényszerítve, mert mégse mehettem ki a tarcsival BL meccsekre annyi év várakozás után. Baloval is kockáztattam, bukó még nem lett, de be sem jött, az biztos. Két opció van most. Szezon végén kirúgtok, de ahogy Máté a Fonaton remekül rámutatott, kevés olyan ember van, aki az általam összeválogatott kerettel jobb tudna lenne, mert stílusában illik a csapathoz. Vagy megint beleforgattok 200M-t és elkezdtek rakni egy új statégiát, vagy hoztok egy BR2-t és bíztok benne, hogy vele jobb lesz.
Másik opció, hogy maradhatok, ha nyolcadikak leszünk akkor is. Ekkor viszont már év közben elkezdem építeni a Gerrard utáni éra Liverpoolját, belerakom azt a munkát, amit idei, még BL nélkül tervezett szezonban kellett volna. Kemény lesz, nem fognak szeretni, de össze tudom úgy rakni ezeket a fiatalokat, hogy jövő nyáron már 1-2 embert kelljen csak hozni ahhoz, hogy négy frontos terheléssel is bírjuk. Ha akkor sem lesz jobb a helyzet, ami kizárt, akkor én veszem a kalapom, a lelépési díjamból meg vendégeim vagytok két kamionnyi szivarra.
Mi? Hogy Koemannak miért nem kellett 2 év ehhez? Elmondom. Ahogy senki nem érti, hogy miért nyerik sorra a meccseket, úgy senki nem fogja érteni azt sem, amikor meg elkezdenek sorra rontani. Februárra elkezdik szopogatni a kubai kékerest, vagy én kezdem el a tiédet. „
Szerintem ez lenne a jó megoldás, azok szerint, akik azt gondolják, hogy megint úszunk egy évet, ígérettel tele a padlás, azoknak csak azt tudom mondani, hogy ez a világ rendje. Vagy felépíted a csapatod jövőállóra, vagy beleölsz kurva sok milliót, hogy egyből olyan kereted legyen, ami elbírja. Lehet menni befizetni a kasszába, saját zsebből, akinek nem tetszik.
Ez az a beszélgetés, ami soha nem fog megtörténni, főleg azért, mert idén BR megint játékosokban bízik, nem rendszerben. Mármint értem, kitalálta a 4-1-2-3-at, de ha még mindig nem esett le neki, hogy NINCS olyan játékosunk, akit a támadó hármasban értelmesen el lehetne helyezni, akkor komoly gondok vannak. Se Cou, se Lallana nem való oda, Sterlinget meg vonalhoz száműzni pazarlás, de erről később. Az a kurva nagy helyzet, hogy szerintem Gerrard túl nagy főnök az öltözőben. Más megoldás nem lehet arra, hogy beállt az Stoke ellen, illetve hogy csatárt (!) játszott a Lúdugróléc meccsen. Azt hiszem, hogy a maradék hűségpontjaimat most fogom lepörgetni a maroknyi támogatóm Supershop kártyájáról, de ha BR tényleg pragmatikus lenne, akkor úgy vágná ki Gerrardot a kezdőből, mint macskát szarni. Legyen ő az utazó nagykövete a kereten belül, adjon tanácsokat a fiataloknak, de az eredeti, BR-i Liverpoolban semmi helye nem lenne. Se sebességében, se stílusában, a Hollywood passzaival, arról nem is beszélve, hogy hányszor volt az utóbbi X meccsen, amikor szarban volt a haza, hogy Gerrard karaktert mutatott és hányszor, hogy befeküdt a csapat mellé az árokba, arcán ernyedt grimasszal. Megértem. Ennyi év és ennyi szebb liverpooli év után már én is egy megtört ember lennék, csak akkor nevezzük már nevén a gyereket: Gerrardot a csapatban tartani, azért, mert mentalitásban annyi pluszt ad, nettó önbecsapás, mindenki részéről.
Megint: emberek, de nem rendszer.
5. fejezet: BR és a Stroke
El is értünk a mai Összefoglaló témájához, a Stroke Trollok elleni meccshez. Én azt vártam BR-től, hogy ha már minden terve befuccsolt, a pályára teszi a következő szezon Liverpoolját, a hiányzó pozíciókban a stílusban még éppen illő játékossal. Én legalábbis abban hiszek, hogy BR egy sokat mozgó, együtt támadó/védekező, letámadó, agresszív, sokat passzoló, kiugratásokban gazdag focit akar játszatni. Ehhez képest a mostani kezdő a csillagos égig cseszte fel az agyam.
Hátulról előre haladva: Az utóbbi időben már nem volt vérszar Lovren, ha eddig nem padozott, most már minek, Skrtel egész proaktív kezd lenni, ACH középpálya meg olyan gyors, fluid és erős lett volna, hogy még a trollok is visszabújnak a barlangba, kiegészítve Lallana futásteljesítményével, Sterling és Borini bemozgásaival. Sterling és Borini itt csak bábu, előbbinek hátrébb van a helye, az olasz meg akkor sem rúg gólt, ha sírva kéred, de pont azt a letámadó, agresszív, sokat mozgó focit tudják imitálni, amire szükségünk van. Én ezt a Liverpoolt akarom látni jövőre, a megfelelő helyeken (Skrtel, Borini) odaillő emberekkel kiegészítve.
Ehhez képest a mostani kezdővel BR vett egy mély levegőt, szívott az orrából egy meredeket és hanyatt fekve szembeköpte magát. Ezzel a kezdővel hol a pék faszába lettünk egy lépéssel is közelebb bármihez? Nyertünk egy meccset, oké, de globálisan nézve még mindig sehol nem vagyunk a megoldáshoz. Vagy mostantól ez lesz a jövő Liverpoolja? Touré, Skrtel, Enrique baszkodja előre a labdát, aztán imádkozunk, hogy céklagyári munkás majd befejeli? Akkor köszönöm, én inkább befejezem a blogolást és a meccsnézést, mert ha ez a fos érdekelne, akkor írnék WHU blogot. Liverpool szurkerségemtől ez se tántoríthatna el, de az írástól biztosan.
A meccs első félideje, ahogy várhattuk, maximum arra volt jó, hogy altatás nélkül bírjunk egy koponyalékelést és egy combosabb gyökérkezelést, mert az agyunk csak egy fájdalomra képes figyelni, ez meg mindent vitt. Mit is vártunk? BR összerakott egy középcsapatot, ahhoz hasonló játékot, a másik kis/középcsapat meg birkózott vele a posványban. A FB-k sehol, labdák kibaszkodva, ívelgetünk Lambertre, aki annyira nem értette meg magát Sterlinggel és Cou-val, hogy öröm volt nézni. Számomra egyedül Lucas volt pozitív csalódás, pontos előrepasszokkal, okos helyezkedéssel operált, ráadásul az első félidőben többször ért fel az ellenfél kapujához, mint Gerrard egész szezonban. Azért mert védekező középpályás vagy, lehet így is.
Sterling és Cou kérdése meg külön kabaré. Az látszik, hogy Allen és Henderson bár rendkívül hasznosak és helyük a csapatban (számomra) stabil, egy 5m-es passz csak 2m-re pattan tőlük, lecselezni engem alig tudnának, ezért ha valami pluszt várunk, akkor az nem tőlük fog jönni, hanem a két apró sihedertől. Sajnálom őket, mert ilyen fiatalon minden köréjük van építve, hogy szopjanak. Egy csatár, akit max a sarki bolthoz ugratsz ki sörért, szélső védők, akik vagy fel sem jönnek, vagy a fejük fölött lövöldözik a labdát és középpályások, akik vizet hordani jók (Legalábbis Hendó régen mutatott pl. olyan kiugratást, mint az első fordulóban. Jó, lehet, hogy vele túl kemény, őt még talonban tartom). Az ezzel a gáz, hogy megint emberekben bízunk, most éppen Sterlingben. Én azt láttam minden támadásnál, hogy adjuk oda a csődörnek, majd lesz valami. Lett is, ráálltak hárman, meg faragták, ahogy illik. Megint egy (két) embertől várjuk, hogy csodát tegyen a sok fantáziátlan tilitoli közepette, aminek az lesz az eredménye, hogy besokall és eligazol a picsába. Akkor megint kereshetjük a következő embert, akiben bízhatunk.
Soha nem láttam még Cou-t ennyi csapkodni és mutogatni. Még most is megvan a kép, ahogy egy aktuális Lambert rontás után legyint egy „akkor menjetek a picsábá”-t, elfordul és nem fut hátra, le se szarja. Most szólok, hogy ha ez így marad, nyáron lépni fog, mi meg bízhatunk abban, hogy megint kitúrunk egy drágakövet a mocsokból. Sterling, aki még veszélyeztetett ebből a szempontból, nem hiába nincs aláírva az a szerződés, ami nyár óta be van lengetve. Egyszerűen vérlázító és egyben szánalmas számomra, hogy az egyetlen emberünk (Cou-n kívül) akitől várható valami kis extra megmozdulás, egy 20 éves kis tróger, akinek ráadásul hülyére kell dolgoznia magát minden meccsen. Láttátok, a 70. percben hogy vette a levegőt? Ugyanúgy vissza kell zárnia szélsőként a világ balfasza Enrique mellé, hogy kisegítse védekezésben. Ha nekem lenne egy Sterlingem, egy ilyen csapatban, vissza se kéne jönnie a félpályán, menjen ahova akar, támadásban fusson 10km-t, ne védekezésben. Ezek után, ha én lennék Sterling, loholnék hátra sprintben minden meccsen, én futnék üresbe Cou-nak, én robotolnék a szélen és én jönnék be a kapu elé, akkor egy idő után megmondanám BR-nek, hogy „Mész te a picsába” és elmennék egy olyan csapatba, ahol nem 3, hanem csak egy ember munkáját kell elvégeznem.
A második félidőben valóban voltak már helyzetek, sőt, helyenként szép játék is. A gond csak az, hogy a Stoke középcsapatnak nézett minket, mert azok is voltunk, ezzel a játékkal, mögöttük egy ponttal, meg akarták nyerni a meccset. De most komolyan, mutassatok egy olyan poetry is motion helyzetet, amire most a csattogás megy, amit nem egy nagy létszámmal támadó Stroke lekontrázása előz meg. Ez kellett ahhoz, hogy mi is kellő számban el tudjuk jutni a 16-osig, ahol volt szép kombináció, Lucas is odaért, amikor 5-en vittük négyre, – mert valamelyik mókaork átlépett egy labdát – de ha egy olyan ppg-s sorozatban játszunk egy ilyen meccset, ami a top4-hez kell, akkor a következő Stroke (WHU/Palace, akárki) kontrázni lófaszt fog, tolják az Ikarust, mi meg csodálkozunk, hogy hova lett a szép játék. Nyilván, a korábbi nagy 0-hoz képest egyáltalán a tény, hogy valamilyen szituációban tudunk így játszani, üdítő tud lenni, de én speciel ezt eddig is tudtam.
A gól, amivel meg nyertünk, egyszerű statisztikai hiba. De komolyan. Hendó fel sem néz, úgy ad be, Lambert pont el tudja fejelni, Glen pont arra kóricál. 100-ból kiadja egyszer, most éppen igen, ez az egy darab gól semmilyen szinten nem legitimálja sem a kezdőt, sem a nyújtott játékot. BR megint azt hiszi majd, hogy ez a nyerő recept, a régi, jól bevált srácok. Lófaszt. Ezekkel az emberekkel gyönyörű középcsapatot lehet építeni, közben szépen vándorolnak majd el az értelmesebb gyerekek sorra. Ez egy jó döntetlen szagú meccs volt megint, ziccer kilóra ugyan annyi volt, itt bekotortuk a kapufa után, ott meg Bojan tévedett pár centit, ennyi. Persze, győzelem, de mentálisan nem ettől kerül helyre a csapat. Hanem attól, hogy amit edzésen csináltál már 2 éve, újra elkezd működni, újra komfort zónába kerülsz, mert tudod, ki hova mozog körülötted és tudod, hogy számíthatsz rá, tudod, hogy ha eladod a labdát, akkor sincs baj, mert Can/Allen/Hendó visszaér.
Szépségtapasznak jó volt a mai meccs, de a ködből még nem vagyunk kint semennyire. Sőt, ez a győzelem kimondottan rossz irányba viheti el a kapkodó, eredményt görcsösen hajtó BR-t.
