Vége

A mai, Kristálypalack elleni 94 percet követően villám összefoglaló rovatunkkal jelentkezünk. Ahhoz, hogy bármilyen koncekvenciát le lehessen vonni a mai meccs után, hogy legyen mit elemezni, végiggondolni és részleteibe menően feltárni, ahhoz szükség lett volna tetszőleges formátumú teljesítményre a pályán. Ennek hiányában, az Összefoglaló, mint műfaj, jelen szituációban okafogyottá vált, ha nekiállnék elemezni a nyújtott játékot, akkor az már inkább sci-fi kategória lenne, mi meg fociblog vagyunk, nem Asimov könyvklub.

Azért nem mehetünk el az elmúlt két óra fontos pozitívumai mellett: A srácok jó levegőn voltak, a környéken hulott 50mm csapadék nagyon fontos a növekedésnek induló rozspalánták számára, nem utolsó sorban sikerült használatba venni a teljes Joe Allen mezgarnitúra 75%-át, én meg olyan bácskai rizseshúst ettem, hogy ihaj. Ja igen, majd elfelejtettem, BR és a banda sikeresen megkímélt minket a attól, hogy a szezon hátralévő részében bármiért is izgulni kelljen. Elvégre tavaly is milyen szar volt, minden meccsen körmöt rágni, asztal mellől felugrálni, ellenfelek botlásáért fohászkodni, hátha meglesz a 2. hely. Idén már a top 4 elment, nincs min rágódni, nincs miért görcsölni, leülhetünk és élvezhetjük a fantáziadús és szemet gyönyörködtető támadójátékot, úgy is túl sok a stressz az életünkben, nem? Legalább ennyi örömünk legyen minden hétvégén.

Ki lehet kapni egy Palacktól idegenben, benne van a pakliban. De nem lehet úgy veszíteni, ahogy mi tettük, ötlettelen, sablonos támadójátékkal, teljesen meddő mezőnyfölénnyel, úgy, hogy egy olyan csapat fociz le minket teljes mértékben, melynek játékosainak összértéke annyi, mint Lovrennek és Lallanának együtt. Hoppá.  Nem értem a kezdőt, nem értem, BR mi alapján rotál, hogy egyes játékosoknak mit kéne nyújtania a pályán, hogy végre kikerüljenek a csapatból. Lehet, hogy ugyan ez a fos lenne, de legalább mi is értenénk, hogy miért van ez így.

Messze még a vége, a többiek is balfaszok, matematikailag el lehet még érni a top4-et. De a mostani csapat nem hogy dugóhúzóban zuhan a föld felé, de már átütötte a földfelszínt és az 1000 méteres mélységekben elnyúló katakombákban elő rákemberek nyújtogatják a nyakukat fölfelé, hogy ugyan mi a pék érkezik szabadesésben. Ha kiálltunk volna 3-4-1-2-vel, Cou-val csatárban, Sterlinggel szárnyvédőben, azt mondom, oké, legalább próbálkozunk kihozni valami jobbat. De ugyan azokkal az emberekkel ugyan azt, ugyan úgy csinálni lassan az őrültség kategóriáját meríti ki.

Tennivalónk van? Nem sok. Jön a BL, idegenben kiscsapat, ami már az Anfielden majdnem lefocizott minket, hát még most milyen lelkesek lesznek. Egyedül Henry bácsinak van egy kisebb feladata: Írja be a naptárába, hogy a következő FIFA partin, ahol egy kisebb afrikai ország GDP-jét szívják fel latino prostik seggéről, ugyan csúsztasson egy névjegyet Conte felé, biztos, ami zicher.

Részemről a mai meccs több szót nem érdemel.