Win-win

Annyira jó, hogy a 85. percig kiesünk a picsába, jövőre másodosztályban folytatja BR, remélhetőleg nem velünk, és a két pontra lévő negyedik hely az elérhetetlen álom kategória negyedtávnál, utána meg hirtelen minden elcsendesül. De szintúgy annyira jó, hogy 60 percig tulajdonképpen csak sálakat kötögettünk itt a pályán és a képernyő előtt, míg végre Emnes benyomta a power gombot, hogy az utolsó 5+5 perccel teljesen átírjuk az egész meccsélményt. Annyira jó ez a játék.

Mondjuk ha belegondolunk a kötögetésbe, már az első félidő se volt hasonlatos mondjuk a bázeli előadáshoz, már az első blokkben is bőven túlléptük az állatkísérleteknek is betiltott kategóriát a 4 A-listás és 7 B-listás játékosunkkal, ami azért elég jól hangzik, még ehhez azért nagyban kellett, hogy a Swansea is felforgatott, és szotyizásra optimalizált kezdővel és hozzáállással jött ki az első félidőre.

Monk aztán a második félidőre már megmutatta a sajátjainak, hogy merre is van az előre, és, hogy szép dolog a másik gyengéjére játszani, azért akciót is lehet ellenünk vezetni, nem kell kizárólag a pontrúgásokra bízni a dolgot. A B-listánk ekkor meg is ingott rendesen, máris nem volt olyan szép a játék képe, egyre jobban elkezdett viszketni Markovics balosa is, meg máris nem lehetett annyira könnyen legyinteni a kapusuk mellére lőtt labdákra, aztán láss csodát, kaptunk egy akciógólt. Lehet, hogy Jones helyezkedhetett volna jobban, de a gólt adjuk meg abszolút Lovren hibájának, aki egy csuklós busz fordulókörét nem, de fordulóidejét lazán hozta. Oké, megpattant a labda, de azért kicsit gáz Emnes reakcióidejének többszörösével operálni, az egész mozgása úgy nézett ki, mintha egyszerűen nem tudta/érezte volna, hogy Emnes ott van, ami azért különleges mutatvány, mert őt fogta előtte is. Hogy kicsit a védelmében is beszéljek viszont, egyáltalán nem biztos, hogy 100%-osan blokkolható lett volna a lövés. Ha időben is fordul, akkor is simán elcsúszhatott volna a sarka alatt/mellett a labda, de mindez elég irreleváns mindaddig, amíg a blokkoló láb úgy egyáltalán a közelében sincs a labdának. (És tegyük hozzá, hogy Emnes amúgy nagyon szépen lőtte, de ez nyilván nem ment fel senkit.)

És itt simán vége is lehetett volna igazából a meccsnek, egy PL-csapattól, a tavalyelőtti győztestől nem akkora presztízsveszteség a ligakupában kikapni otthon, még ha csak a Swansea-ról beszélünk, akkor sem. Én legalábbis nem éreztem volna magam különösen rosszul a dologtól, de Rodgers meg a B-listánk láthatóan fontosnak tartja ezt a kupát is, jött is Lallana és Balotelli, meg is lett az eredménye, és még a QPR se kellett hozzá.

Ami viszont kellett, az Borini és Balotelli, mindkettejük egy nálunk igencsak ritkaságszámba menő dolgot hajtottak végre: pontos centerezést, de ami még megdöbbentőbb, tökéletes érkezést. Sturridge szokott így érkezni, jegyezném meg halkan, és bár nem vagyok Balotelli-párti, azért mindenképp hozzá kell tennem a halk megjegyzéshez, hogy amúgy kezd meglátszani a változás a játékán. Rodgers on duty.

Hendo ünneplési irányát is érdemes megnézni, Borini hatalmasat tett a játékba a passzal is, de az egész meccsen olyat hozott, amit utoljára Sunderlandben láttam tőle. Hát mégis van remény?

Balo gólja előtt már épp kezdtem számolhatni az ujjaimon, hogy hány perce is vagyunk gólképtelenek, ezek után viszont már csak azt számolgathattam, hogy mikor lőttünk gólt utoljára pontrúgásból, vagy egyáltalán mikor veszélyeztettünk belőle de aztán jött Lovren, és kitépte az ujjaimat a kezem ügyéből. (Meg amúgy volt egy tök jogtalan piroslap is közben, de mivel Coutinho nem sérült le, így a meccset nem befolyásolta komolyan a dolog.) Szóval Lovren, aki aurájával megfertőzte a Tremmeléket, akik olyat hoztak össze, amit idén még talán mi se. De komolyan, mi ez a pillanatkép?

Nehéz lehetett élőben látni, és el is hinni, hogy van olyan, aki képes überelni a rögzített védekezésünket, de ha már megtörtént, Lovren élt is végre a lehetőségével (a Hull ellen is megtehette volna már), és meghozta az első gólját nekünk. Készültek is a borítóképek a twitterére.

Valahogy van valami nagyon Skrtel ebben az ünneplésben. Még mindig nem egy Owned szintű kép, de ha Balora azt mondtam, hogy látszik a fejlődése, akkor Lovrenre is abszolút meg kell ezt jegyeznem. Mondjuk az összes meccset végigjátszva ennek nagyon így is kell lennie. És még ha ő A-listás is, akkor is csinált egy igazi motivációs posztert a Ligakupára tartogatottaknak, képzeljétek el Glory&Passion címmel, You can be part of it felirattal Borini melwoodi szekrényajtajának belső oldalán.

Kicsit túltöltöttem a halom képpel a posztot, de magyarázzuk már el, hogy miért is win-win, és, hogy miért több ez, mint egy győzelem?

Váratlan csavar: igazából nem több ez, mint egy győzelem. Materiális szempontból semmivel sem értékesebb, mint mondjuk a QPR elleni, az, ami az egész értékét megdobja, az a gátbombázó hatása az egész meccsnek, hogy mindenki kapott olyat, amire nagyon szüksége volt. A csapatnak önmagának csak azért több, mert a csapat egyes részeinek több ez, mint egyszerű győzelem.

Aki amit kapott:
Sterling, Gerrard, Moreno, és a többi A-class jól megérdemelt, és nagyon szükséges pihenőt. Lucas, Markovics fontos játékperceket (meg ide rakhatjuk Jonest is), és mindketten megmutatták, hogy van azért bennük lehetőség, ha hirtelen szükség lenne rájuk. Borini pedig ennél is többet, ő megmutatta, hogy tényleg harcol a helyéért, és én már el is hinném neki, hogy alternatíva lehet ő egy bajnokin is Lambert helyett az Ikarusz töréséhez. Borini egész egyszerűen meglepően jó volt.

A két valódi nyertes viszont nyilvánvalóan Lovren és Balotelli. Mondjuk mondhatnánk, hogy a horvát épp csak egalizálta a számláját a góllal, de sose becsüljük le az első végrebentvanbazmeg erejét, amivel amúgy utol is érte Sakho góljainak számát nálunk. Ezt csak így funfactként írtam, mert amúgy Sakhot baromira játszatnám ha egészben lenne, de jelenleg a lényeg, hogy Lovren is túl van végre a tűzkeresztségen, még ha nem is volt túl nehéz dolga. De azért egy 95. perces győztes gól, és a 40.000 tomboló ember komolyan seggbe tudja rúgni a mentalitást, ami remélhetőleg hátul is meglátszik majd.

Akinél pedig már vörösiszapot tárolhatott volna a gátjaitól, az Balotelli, akinél ha nem is ér véget a kálvária a megmentő góllal, mindenképpen lekönnyíti a lelkét mind a gól, mind a fontossága. Egyszer mondjuk már hittük ezt a Ludogorec ellen, de azóta épp elég körülmény és hozzáállás változott ahhoz, hogy ennek most ne kelljen így lennie, és remélhetőleg a Newcastle ellen ez az egész újból megvillan majd.

Amennyire rossz esti szórakozásnak tűnt ez a meccs előzetesen, ahhoz képest egészen jól teljesítettünk a meccs képében is, amiben viszont abszolút felülteljesítettünk, az a végeredmény. Hogy mindenki, hogy Coutinhot leszámítva tényleg mindenki nyert valami egész szignifikánsat ma este. Ma este többszörösen elégedettek lehetünk. Nem is olyan rossz ez a Ligakupa.