Puzzle

Hát, ez már megint nem az volt. Én legalábbis abban a hiszemben voltam a meccs előtt, mint amikor a Rúdugróléc ellen készültem, hogy egy ennyire gyatra csapatot végre helyre tudunk tenni, úgy rendesen. Ki kellett volna osztani egy igazi kemény arconcsapást a merev hancúrléccel a QPR-nak, hogy visszatérjen a magabiztosság, hogy a srácok is elhiggyék magukról, hogy tudnak focizni, nem utolsó sorban pedig a szurkolóknak se kelljen a 60. percben átkapcsolni az U17-es női gyeplabdadöntőre, ha szórakozni akarnak. Bár nyertünk, az önbizalom visszaszerzése helyett most megint szomorúan ülhetnek a srácok az öltözőben, mert ez megint nem az volt.

Pedig én nagyon készültem egy Balotelli mesterhármasra. Még azt is megcsináltam, hogy 12:00-tól 14:00-ig bejártam az asszonnyal az Ikeát, gyertyaosztállyal, plüssmalaccal, kutyafaszával együtt. Ben Hur nem verte úgy ostorral a lovakat, ahogy én hajcsárkodtam, erre tessék. Alapból szar kedvem volt, de a Liverpool szokás szerint segített ezen.

Szerintem a mostani kialakult helyzetért gyakorlatilag mindenki hibáztatható, pontosabban mindenki beleteszi a maga kis ásónyomát az idei szezon sírgödrébe. Ezek az elemek olyanok, mint amikor köveket dobálsz a tóba: egyesével, külön-külön tán említést sem érdemelnek, de így együtt, egymás hatását erősítve egy mindent beterítő foscunamit tudnak generálni. Fonat Coelho rovatunkat hallották.

Mentálisan eléggé meg van zuhanva a csapat, tavaly őszhöz hasonlóan a magabiztosság alig pislákol egy-egy (általában pont a legfiatalabb) játékosunkban, ebben pedig BR-nek komoly sara van. Én értem, elfogadom, sőt, legnagyobb evangelistája vagyok annak a gondolatkörnek, hogy az idei Liverpool egy teljesen másik csapat, mint a tavalyi, főleg, mert a játékosok nagy része lecserélődött. Legnagyobb léleknyugalommal tudnám nézni azt, hogy 15. vagyunk a táblázaton, akár mínusz öt-hat ponttal a mostani amúgy sem túl sokhoz képest, ha látnám, mi az elképzelés a játékunk mögött. Ez volt BR első évében is, szoptunk keményen, de látszott, értettük, hogy mit akar játszani és ez szimpatikus volt. De most komolyan, valaki magyarázza már el nekem, aki érti, hogy mit akarunk most játszani? Nem az érdekel, hogy 4-2-3-1 vagy 4-4-2 vagy 9-0-1, az érdekel, hogy miről szól a mostani Liverpool? Labdatartó, nyomás gyakorló, labdabiztos csapat, ami lassan erodálja az ellenfelet, mint az óceán a partfalat? Egy türelmesen váró, majd gyors és végzetes kontrákat egyérintővel vezető igazi gyilkos? Akármi? Bármi?

BR szerintem, ahogy egyre jobban nőtt rajta a nyomás tavaly (vagy talán már tavaly előtt tavasszal), úgy áldozta be a rendszerszemléletű alapfilozófiáját. Régen nem számított, hogy ki vagy és mit csináltál, feladatod van a pályán, amit el kell tudnod végezni, lehetsz Downing balbekkben, vagy Enrique erőszélsőben, Henderson vagy Sterling szárnyvédőként, mindegy. Jó, sokszor a szűk keret illetve a sérülések is erre kényszerítették, de a Suarez-éra közepén eljutottunk oda, hogy megnézted Fifa Managerben, hogy melyik játékosoknak van a legtöbb pontja és ők voltak a kezdők. Nagyon sokszor sírt a szám tavaly is, hogy oké, Suarez megint megszerezte az első egy-két-három gólt, majd aztán az utolsó 2-3-at, ha éppen az outscore volt a soros, de a régi BR-izmus hibádzott. Volt olyan is, amikor annyira tele volt a mackónadrág, hogy egyszerre volt a csapat fegyelmezett és céltudatos, kombinálva a SAS zsenialitásával, ebből születtek a poetry in motion Arsenal /Tottenham elleni meccsek.

A mostani Liverpool merőben más, látszódott ez a mostani meccsen is, kezdődött ez mindjárt a keret összerakásával. Oké, hogy rotáció, de sikerült pont úgy megcserélni a csapatot, hogy a kulcsemberek ne pihenhessenek (Henderson, Sterling, Lallana? Lovren?), cserébe esély ne legyen arra, hogy normális legyen a játékunk. Utólag nyilván okos az ember, de lehet, hogy ilyen meccsekre kéne tartogatni Lucast, Tourét meg Markovic-ot, nem pedig azok ellen az egyletek ellen, akik nem verik meg saját magukat, ha kicsit csúnyábban nézel.

Mint írtam, mindenki hozzáteszi a maga apróságait az esztétikai kihívásokkal küzdő játékunkhoz, a mai meccsen a védelem volt ennek a sírásásnak a legnagyobb élharcosa. Fontos lefektetni az alaptézist: minél daraboltabb, minél szétesőbb a játék képe, az annál jobban halódik a cápánk és annál jobban kedvez ez az ellenfél kiscsapatnak, legyen az a QPR vagy bárki más a szezonban. Ha félpercenként bedobás, kirúgás, szabálytalanság alakítja a játék képét, akkor kapcsolj el a Seria A-ról akkor egyszerűen nem tud kijönni a minőségbeli előnyünk. Ezért is volt az ideális BR-i taktika (amitől eléggé elsodródtunk) alapköve az, hogy a védőknek és a kapusnak tilos felvágni a labdát, folyamatos játékkal kell futtatni és fárasztani az ellenfelet, majd támadásba váltani. Ennek határozott előnye, hogy „fejben” a srácok is előbb be tudnak melegedni, mert nehéz elvárni, hogy mondjuk egy Lallana, aki kap 3 labdát az első félidőben, mindjárt úgy passzoljon / cselezzen , mintha „be van járatva”. A letámadás teljes kikopásáról már nem is beszélek.

Ezért jelenthetjük ki, hogy Enriquét és Glent egyszerre szerepeltetni legalább akkora megaszopással egyenértékű, mint Gerrardot és Lucast egyszerre pivotban. Mondjuk, teljesítményük alapján külön-külön is.  A két FB azért is lett volna kulcsfontosságú, mert ők segítenek a labdakihozatalban, a középpályára fellépve nekik kéne életben tartani a cápát, de ezt elég nehéz úgy, hogy egyik 76, a másik 57(!!4!négy!) százalékban passzol, amúgy meg 15 percenként egyszer lépik át a középpályát. Ráadásul Enrique hiába képes arra, hogy a labda fölött állva test-test ellen bárkivel szemben megtartsa a bogyót, ha az már régen rossz, ha állandóan ilyen szituációba keveredik, ahelyett, hogy passzolna. Annyira szar volt el Professor, hogy már Glent sincs kedvem kutyázni, pedig az nagy szó. Én értem, hogy a futóbolond Real szélsők ellen pihentetni kellett M&M-et, de valahol az is szégyen, hogy ez a két szerencsétlen ahelyett, hogy küzdene azért, hogy ne szorítsa ki őket 40 évnyi spanyol fullback, minden idők legrosszabb teljesítményét karcolják, még a maguk szintjén is. Szeretném is átadni az arany gyalogsági ásó díjat Enriquenek. Lovrent is azért hoztuk, hogy legyen egy labdabiztos CB-nk (Sakho hova is tűnt?), ehhez képest 82%-os passz, 9-ből 3 pontos hosszú indítás az lófasz és sarki fény. Arról már nem is beszélve, hogy védekezésben az első félidőben telibe tolták a Benny Hill showt, Glen és Skrtel egymást rúgdosta telibe, hogy Austin helyzetbe kerüljön, Lovrent megkajálta Zamora, Glen és Enrique pedig annyira nem blokkolt semmit, hogy megint 40 felszabadítás kellett a két CB-től. Ja igen, nem is annyira fun fact rovat: A legtöbb tacklet Sterling hozta (5) a két jómadár FB-nek összesen volt kettő darab interceptionje. Manquillo who?

BR jött a következő vidám ásónyommal, amikor Gerrardot felrakta 10-esnek. Első félidőben fényképen látta csak a labdát, egyszer sikerült helyzetbe botladoznia magát, amit ki is hagyott. Mivel nem tudott kialakulni folyamatos játék, egyedül akkor tudtunk valami helyzet-féleséget kicsiholni, amikor Sterling megcsinált 2-3 embert, vagy Balo végre jól kényszerítőzött Gerrarddal. Pont azért, mert a középpálya kevés labdával tudott csak dolgozni, sok volt a felívelt, kivágott, összekukázott labda, Lallana és a többiek is inkább a biztonsági megoldásra mentek, Sterlingben láttam egyedül, hogy próbál valami váratlant húzni, igaz, ez sokszor vált kontraproduktívvá, mert olyankor is cselez, amikor inkább passzolni kéne. Elég gáz, hogy egy 20 éves sihedertől várhatjuk csak azt, hogy történjen végre valami, nagyon fiatalon rá lehet szoktatni arra, hogy inkább maga próbáljon mindent megoldani, ami hosszú távon nem tenne jót a fejlődősének. Lallana és Henderson pedig túlságos a szélek felé szorult, főleg előbbi esetében volt ez feltűnő, hogy gyakorlatilag vonalszélsőt játszott, amihez az indulósebessége nem igazán van meg. Neki kellett volna inkább 10-es pozícióban lavírozni, de ez már eső után köpönyeg effekt.

Kreatív passzok a középpálya közepén?

Kövezzetek meg, nekem Can játéka volt a meccs kb. egyetlen pozitívuma. 20 évesen olyan szőröstökű gyrossütő a gyerek, hogy kontrollerbe visszalépve gond nélkül ugatott Skrtelnek és Lovrennek, hogy húzódjanak már szélre, nem csak területet védett, de próbált labdát is szerezni, látszott rajta, hogy ha rajta múlik, keményen belehugyozik abba a langymeleg állóvízbe, ami első félidőben a játékunk volt. Ennek ellenére úgy mehettünk a szünetre, hogy áldhattuk a szerencsét, hogy nem 2-0 volt oda.

A második félidőben se volt sokkal jobb a helyzet, a szerzett gól miatt, illetve mert QPR (amúgy jogosan) érezte, hogy verhetőek vagyunk, nagyobb létszámban kezdtek támadni. Ez párosítva Cou dinamizmusával javított azért a játékunk képén, legalább kontrákban, de ez nem palástolja a tényt, hogy a nap végén igazából vereséget érdemeltünk volna. Az döcögős összjátékhoz Balotelli is hozzátette sajnos a magáét. Engem speciel az nem zavart, hogy üres kapura fölébikázta, az ilyen benne van a pakliban. Az viszont már kurvára idegesített, hogy miután labdát kapott, mindig, minden helyzetből lövéssel kellett befejeznie, ami még darabosabbá tette a játékot. Úgy látszik, a válogatott szünetben lélekre beszélés nem jött össze BR-rel, ami a legnagyobb baj, hogy nincs versenytársa, a mostani helyzetben sokkal jobb lenne, ha csereként tudna beszállni, ahogy tette ezt a WBA ellen, meglepően jól.

Mint írtam, az utolsó percekre minden streamem elszállt, 1-1-nél nagyon nem is volt kedvem újat keresni, ezért az utolsó percek eseményeiről csak nagyon zanzásítva beszélnék. Nálam a rögzített szitukból kapott gólok a felkészületlenség hiányára vezetnek vissza, innen szeretném indítványozni, hogy Carra kerüljön be az edzői stábba, mert a védelmünk ebben a formában autista, zsírkrétaevő utcaseprők gyülekezete. Annak, hogy sikerült valahogy a sírból visszahozni a meccset, mentálisan pozitív hozadékkal kéne járnia, de így, hogy gyakorlatilag nem mi nyertük meg, hanem a QPR vesztette el a meccset, még ez sem adatik meg.

Sajnos egy lefelé húzó negatív spirálban van a csapat, a szerzett pontjaink száma pozitívan palástolja a játékunk színvonalát, így elég szar érzés, hogy a tavalyi, sokszor parádés játék után mi vagyunk az idei szezon Tottenhamje. Van egy Minyonunk, aki semmi másban nem volt jó a Sunderlandben, mint a beadások hatástalanítása, erre idén annyira bizonytalan, hogy csak ebből 2 gólt kaphattunk volna. Van egy védelmünk, aminek idén proaktívnak, ügyesnek, labdatartónak kéne lennie, ehhez képest annyira tele a gatyesz a korábbi hülyeségek miatt, hogy annyiszor basszák föl a labdát, hogy éppen nem szárad meg a levegőben. Egy középpálya, ahol a korábbi labdabiztosság helyett 3 egymást követő jó passz ollézást vált ki az átlag nézőből és egy csatársor, ahol a legjobb egészséges csatárunk a játék minden elemében a rossz megoldást választja. Ez az egész, sok elemből összeálló puzzle indukálja, hogy a játékosokból kiveszett a tavalyi „mindegy, hogy ki vagy, lendületből elkenjük a szádat” attitűd, ezért rövid a kényszerítő, ezért a sok eladott labda, ezért ilyen a játék képe, amilyen.

BR nincs egyszerű helyzetben, az biztos. Ha 1-1,5 évvel ezelőtt lennénk, azt mondanám, semmi gond, töröljük le a táblát, rajzoljuk fel újra azt a szép, a pályát hét egyenlő részre osztó ábrát, kezdjük el birtokolni a labdát, ha ez megvan, akkor építkezünk tovább. De BR-nek most kurvára nincs ideje építkezni, a tavalyi szezon eredménye, illetve az elköltött 120M után nem az útkeresés az elvárás. Az sem segít, hogy a védelem rendbetételére hozott Lovren minden meccs előtt bemondja a terített betlit, Lallana sérüléssel, Cou formán kívül kezdte a szezont, a folyamatosan beépítendő Balonak meg minden meccsen kezdenie kell.

Talán itt tesszük bele mi a magunk ásónyomát a sírgödörbe, mert ennél biztosan többet kéne hozni, de ez gyakorlatilag megint egy annyira új szituáció, mint amikor BR elkezdte a munkát, ami miatt még is haragszom rá, hogy még mindig nem látom, mivé kéne a csapatnak összeállnia. Ha ezt tudnám, érteném, látnám hétről-hétre, ha látnám a fényt az alagút végén, akkor oda tudnék állni mögé úgy, ahogy tettem azt az első szezonjában. Most viszont ott vagyunk, hogy várjuk vissza Sturridge-ot, vele majd minden fluid lesz, a görbe, széteső gerincoszlop egy lúdtalpbetéttől majd kiegyenesedik és összeáll egy stabil egésszé. Most szólok, hogy Sturridge sem lesz megváltó, amíg a védelmünk minden meccsen barna nadrággal megy ki a gyepre, amíg a középpálya nem tudja tartani a labdát, addig nincs egyetlen ember, aki megoldást jelentene. Főleg, mert azért lássuk be, Sturridge is szeret random lövöldözni, labdával húzogatni, önzőzni.

Abból a szempontból jó, hogy a Real jön, hogy erre a meccsre biztosan nagyobb koncentrációval mennek ki, mint most, a QPR ellen. Innen már csak BR baszhatja el, ha a Lucas-Gerrard-Glen-Enrique négyesből egynél több embert a pályára küld.