Én egy pónit kértem…

Kb. én is így érzem magam most. 5 év tantrikusan visszafojtott ejakulációja a ma estében csúcsosodott volna ki, egész nap ez jár a fejedben, hogy mikor lesz már 20.45, mikor bonthatod már ki az ajándékod, amire évek óta vártál. Aztán odaérsz a karácsonyfa alá, meghúzod a piros masnit és … hurkatöltő. Ami igazából egy transzformer. Ami disznópörzsölővé változik. Ami viszont valódi lángot szór.

Na én is ezzel szembesültem a mai meccs alkalmával: A régen várt BL meccsen a minimum követelmény alázás elmaradt, de a három pont megvan, de nem, de igen.  Én írhatom a Fonat történetének első BL meccs összefoglalóját (asszem ezen a ponton be is fejeztük az elsőzést), ami arról marad emlékezetes, hogy nem tudom eldönteni, a „csapat” melyik részének utaljam ki jobban a nyeles aszpirint rektálisan. Nekem valahogy ez a karmám, van a jakuzziban, aki taktikus ÖF-eket tud írni, van akinél mindig poetry in motion megy orrvérzésig, én meg az a bácsi vagyok, akinek richtig az anyázás jut. Próbálom nem elragadtatni magam, mert ez valami magasztos, megismételhetetlen összefoglaló lenne, vagy mi.

Vótmá?

Kezdeném mindjárt a nulladik időpillanattal. Csak engem csesz fel, hogy a mérkőzés előtt keringő edzésképeken (amiket egyébként elég egyszer bekommentelni, köszi) mindenkinek mindig fülig ér a szája a nagy vidámkodástól? Értem én, hogy a kamerának szól az 1000 wattos mosoly, de egy Villa elleni meccs után valahogy autentikusabb lett volna, ha BR Ben-Hur módjára, lovaskocsiba fogva korbácsolja végig a srácokat Melwood körül, ehhez képest Balotellin meg a kukásmellényen vigyorog mindenki. Én meg úgy csináltattam volna velük a térdig érő sárban a fekvőket, hogy belezöldülnek, az után, hogy egy lepkefing kapufát sikerült csak összekaparni hazai pályán. De sebaj, majd BL-ben, a Rúdugrlóléc Ludogorec ellen.

Az egészben az a szomorú, hogy a nap folyamán már éppen kezdtem volna agitálni a meccsnézésre szakosodott pajtikáimat, hogy ugyan engedjék már el a sport tv által tévesen izgalmasnak gondolt pom-pom meséit, jöjjenek át hozzám és hozzanak sört, mert az oroszul megszólaló stream pixelei mögül igazi csoda fog kiszüremleni. Hiszen pont egy ilyen szépen játszó, kreatív támadófocit hozó csapat hiányzott a BL-ből, mint a Liverpool.

És valahogy a fiúk is így kezdtek neki, legalábbis ami az első 15 másodpercet illeti. Aztán jött megint az a langymeleg tilitoli, ami a Villa ellen is majdnem az őrületbe kergetett. Pedig a Ludogorecnél ideálisabb ellenfelet el se lehetett volna képzelni. Szimpatikus kiscsapat, nem henteskedtek, pacsizgattak mindenkivel, hátha a végén összejön a mezcsere és ami a legfontosabb: focizni jöttek ide, nagyságrendekkel jobban, mint amennyire a tudásuk alapján várni lehetett, vagy amennyire egy átlagos Ikarust betoló csapat szokott ellenünk. Én úgy láttam, hogy az első félidő ötlettelensége az alábbi két okra vezethető vissza:

1. Ami az első és legfontosabb probléma volt, az a mentális felkészültség. Ha a Real ellen játszunk és ott van mindenkinek a zabszem az aspirin mellett, biztos sokkal koncentráltabb lett volna a társaság. Ehhez képest mindig azok a passzok nem jöttek be, amik ha sikeresek, akkor létszámelőnyben mehettünk volna a középpályán, vagy közvetlen helyzet lehetett volna belőlük. Vagy egész egyszerűen rosszkor, rossz döntést hoztak, ami tovább erősítette a negatív spirált. Nem is csoda, hogy nem tudtak igazán felpörögni, nem tudott igazán lüktetése lenni a meccsnek, nem tudtak jönni egymás után a helyzetek, mert valamelyik szerencsétlen mindig fél-egy-másfél-két méterrel mellé/fölé/bele passzolt. Aztán lehetett megint 2-3 perc alatt összehajkurászni a labdát, hogy megint egy rossz passz/beadás miatt dőljön dugába az egész. (Meg a rigó is úgy gondolta, hogy neki mindenképpen annyit kell képernyőn lennie, mint a játékosoknak, ezért feleslegesen szanaszét fújta a meccset, de ez igazából mindegy is)
2. Taktikai oldalról is voltak gondok, nagyon nem megy a srácoknak a 4-3-3. Talán azért is, mert a támadók illetve a középpályások közül három ember (Cou-Sterling-Lallana) is egyaránt a támadó mögött, középen érzi igazán jól magát, Sterlingnek illetve Lallananak az inverted winger nem adja ki, Cou pedig valami CM szerű, nagyon szabad szerepkörben mozgott, kimondottan szarul. Abszolút nem vagyok híve annak, hogy egy emberre húzzuk rá a vizes lepedőt, de az előbb említett negatív spirál kialakulásában Coutinho oroszlánrészt vállalt. Neki kellett volna elkérni és pontos hosszú passzokkal megjátszani a támadókat, majd újra elkérni, osztogatni, stb. Ehhez képest a hosszú passzai kritikán alul szarok voltak, erre a kulcspozícióra tette fel BR a csapat támadás építését és rá is cseszett, de rendesen.

Így alapvetően teljesen partiban volt velünk a bolgár csodacsapat az első félidőben, a játékát még mindig kereső (de sehol nem találó) Lallana kapu előtti bénázásain kívül nagyon nem kellett tőle félnünk, hogy fiaink gólt szereznek. De semmi gond, jött a szünet, meg is van a hangfelvétel, BR hogyan próbált lelket önteni a srácokba:

„Uraim. Ez így tarthatatlan. Azért küzdöttünk tavaly egész évben, hogy végre itt legyünk, hogy végre az egész világ láthassa, mire vagyunk képesek, hogy ne csak Angliában, de mindenhol egybeforrjon a Liverpool neve az igazi foci fogalmával. Mindenki vegyen egy mély levegőt, ürítse ki az agyát (Balo neked ezt nem kell forszírozni), tegye fokozatba a seggét és játsszon olyan pontosan, olyan koncentráltan, ahogy az tavaly tavasszal mert…

…Különben beküldöm Lucast Cou helyett, aztán baszhatjátok, hogy értelmes helyzetet fogtok kialakítani, azt megígérem. 20 percet kaptok, aztán jön a főhadnagy!„

És itt következik nálam a harmadik oka a mai meccsen látottaknak:

3. Maga BR. Én elhiszem, hogy vannak olyan alkalmak, amikor semmi nem jön össze. Amikor fejben a srácok nincsenek a toppon, nincs koncentráció, bár azért a meccsre hangolás se egy olyan menedzseri képesség, amit ne lehetne fejleszteni. De:
– Látni kéne, hogy a csapatnak a 4-3-3 kurvára nem megy (és ennek észlelésére nem kéne minden meccsen 70 percet várni). Ha egy ilyen képességű, ennyit hibázó és ilyen nyílt focit felvállaló kiscsapat ellen hazai pályán nem adja ki, akkor nem fog menni senki ellen.
– A diamond ellenben megy, ráadásul Balo mellé kell egy partner, aki segít megosztani a védők figyelmét, mert ha egyedül őrlődik, akkor sok faultot szed be, így felcseszi az agyát, ami meg kiszorítja az okos kis fejecskéjéből azt a kevés taktikai utasítást, amit egész nap papírra kellett írnia, százszor. Egy fullba felcseszett agyú (érezzük az iróniát) Balo pedig elég destruktív tud lenni.
– És bocsánat, hogy vulgáris leszek egy, a focihoz nálam sokkal jobban értő, és amúgy általam nagyra becsült emberrel szemben, de nem tudom megérteni, hogy a szájbaszexuált univerzum végtelen számú párhuzamos dimenziói közül melyik lehet az az egyetlen kibaszott darab, amiben működő megoldás behozni Lucast Gerrard mellé, miközben gólt kell szereznünk? Mert nyomott egy szép Hendós lövést, de a kapott gól előtt úgy passzolták át a középpályát, hogy az egyedül védekezésre homologizált brazil a nagytotálba nem fért be. Lambert who?

Szóval a második félidőben se javult sokat a helyzet, a diamondra váltás kicsit javított az általános közérzeten, de még mindig nem köszöntött be egy copacabana-s strandfocis alázás a zöld gyepre. Az utolsó 10 perc miatt maradhat csupán emlékezetes a meccs, amikor megtudtuk, miért kellett leigazolni Balotellit. Lehet, hogy néha önző, hogy nehezen szabadul a labdától és eldurrogtat pár lövést, de magához képest rengeteget futott labda nélkül, védekezett, de ami a legfontosabb és ami megkülönbözteti a másik digótól: Ha kell, beveri és kész. Nem több, nem kevesebb, berúgja és ha csak rajta múlik, hozza nekünk a három pontot.

Miután örömittasan a kanapéra huppantam, hogy nem csak a Balotteli mez lesz a kötelező, de a full size arcképes tetoválás is instant get, annyira imádom, rögtön felmerült bennem a gondolat, hogy lehet, hogy rossz középcsapatot raboltunk le nyáron. Lallana még hagyján (bár nem értem, Mel miért nem őt basztatja Allen helyett, angol is, drága is volt és nehéz kézzel megfogni, hogy mi a péknek van a pályán), de Lovren akkora pizsipartit tolt, főleg a gól előtt, hogy öröm nézni. Vagy amikor a magabiztosság szobraként kiharcolt egy bedobást, az ellenfélnek, labdakezelési hiba által. Mondjuk tegyük hozzá, hogy szorosan mögötte a gól előtt Minyon kijövetele is a legszebb, utolsó éves Reinai hagyományokat idézte.

Gerrard és Balo: Love is in the air

Maga a büntető jogos volt(nak tűnt), de kurvára nem érdemeltük meg, a Ludogorec bőven rászolgált az egy pontra. Ha ez egy mikiegér meccs lett volna, ahol a fakó kibrusztolja a továbbjutást egy alacsonyabb osztályú csapat ellen, akkor nem háborogna ennyire a kicsi lelkem, de most minden adott volt, hogy egy hosszú, fárasztó nap végén szórakoztatva legyek a kedvenc csapatom által, ehhez képest az egyetlen örömöm az volt, hogy rájöttem, az üveges Miller sör tekerős, ezért nem kell keresnem a 3. homály Coutinho passz után földhöz vágott sörnyitót. És még tulajdonképpen én vagyok a köcsög, hogy ilyet iszom.

Tanulság? Nem sok. Ha 6-0-ra nyerünk, akkor sem vagyunk automatikusan BL győztesek, egy ilyen meccs után sem kell behinteni sóval az Anfieldet. Annyit azért megjegyeznék az utókornak, hogy diamondot akarok, Balotelli Lambert csatársorral, Sterlinggel a csúcsán, Coutinhoval a padon. Jóéjszakát, kérem kapcsolja ki.

Gólok: