The End

Ennyi. Vége. Egy minden korábbi elképzelést, elvárást felülmúló szezon végére tettünk pontot a Newcastle elleni meccsel. Magát a szezont több, egymással összefüggő részben fogjuk értékelni, ezért maradjunk annyiban, hogy igyekszem moderállati kötelességemnek eleget téve egyelőre erre a meccsre szorítkozni, nem elspoilerezni a jakuzzi mentális boszorkánykonyhájában gyűlő gondolatok valamelyikét.

„Csodák nincsenek. Az volna csoda, ha volnának” Mondta Churchill, valahol a negyedik és az ötödik brandy között, valahogy én is így éreztem magam a meccs előtt. Viccelődtünk azzal, hogy valahol a negyedik és ötödik sör között Andy mesterhármassal oktatja a shittyt, de ha szívünkre tesszük a kezünket, ebben azért nem nagyon lehetett bízni. Szerintem valahogy így voltak ezzel a srácok is. Egész szezonban vitte őket előre a lendület és a lelkesedés, egyfajta, nincs vesztenivalónk mentalitással álltunk bele mindenkibe. Amennyire fejben ott voltak a Tottenham, neverton vagy Arsenal elleni meccseken, amennyire könyörtelen magabiztossággal hajtottak végre minden részfeladatot is, amit Brendi kitalált, annyira voltak most fásultak, kicsit hitehagyottak.

Sokan mondtuk, hogy fejben elfáradtak a végére, ezt lehetett érezni ezen a meccsen is. Mentek előre, mert hazai pályán ez volt a kötelesség, de nem lehetett érezni a korábbi, „nem érdekel kik vagytok, elkenjük a szátokat” attitűdöt. Hiába tért vissza Hendó a középpályára, hiába volt a csapatban Allen is, annyira eresztettek le mentálisan a végére, hogy a letámadásnak még a látszatát is megpróbálták elkerülni. Langyos tilitolizás ment támadásban, sok egyéni hibával fűszerezve. Suareznek se jön be meccsek óta szinte semmi, véleményes gólját visszafújták, korábban egy elfektetett védelem romjain pedig nem a kapusba szokta püfölni a labdát. Ebbe, a közepesen félszarnál eggyel inkább rosszabb játékkép sírjába sikerült egy emberes ásónyomnyit beletúrnia Skrtelnek, valahol az első félidő felénél. Vannak balszerencsés helyzetek, az ő szerepére majd kitérek a védelem idei teljesítményét összefoglaló posztomban, ezért annyit mondanék most csak, hogy szerintem a karma üzenni akar neked valamit, Martin. Ráadásul a védelmes posztot még én is kértem magamnak, ne mondjátok, hogy nem vagyok mazochista. Ezaz büntess. Grrrr. Ha már mazochizmus:

(disclaimer: a gyerek cukker)

A második félidőben a móka folytatódott tovább. Nem tartom magam gyenge idegzetű embernek, de azon a ponton majdnem sikerült a falhoz csapnom a laptopot, amikor a NC szurkerek 1-0-s vezetésnél ollézva ünnepelték, ahogy a fiaink átlag két emberrel lemaradva nyomozzák a labdát. Erősen dörgedelmes szavakat készítettem be arra célra, hogy több szögből is megvilágíthassam azt a tényt, hogy bár a bajnoki cím már korábban elment, azért utolsó, hazai meccsünkön legalább úgy kéne tenni, mintha érdekelne minket a kilátogató 42, a világ többi pontján tv-t vagy streamet sasoló sok másik ezer ember lelki világa. Hogy mégsem így lett, azt köszönhetjük annak, hogy a NC egy kimondottan udvarias vendég, pontrúgás elleni védekezésük is példás, illetve annak, hogy a második gól előtt konkrétan azt hitték, hogy az első gól visszajátszását nézik. Hát nem. Rögtön utána tutira is mentek: Engem is meglep, hogy Ameobi, a csíkosmezesek csapatának szerecsen poétája tisztában van olyan változatos szókinccsel, amivel a kezdőkörből, középkezdés címszóval sikerült magát két sárgával kipontoztatnia. Torghelle award all the time.

Innentől, illetve Dummet van Damme díjas stílusgyakorlatától már igazán nem volt miért aggódni, igazából annyi történt, hogy kiegyenlítettük a létszámot és 9-9 ellen nem volt már esélyük. Igen, Alyra és Glenre gondolok. Utóbbi munkásságáról már annyit írtam, hogy meg kell osztanom veletek egy újkeletű relevációmat: Annál jobban semmi nem tud megnyugtatni, mint amikor behunyom a szemem, a lélegzésemre figyelek, majd elképzelek egy világot, ahol nincs Glen Johnson. Nem született meg, nem tagja a keretnek, nem marad a nyakunkon mint túlfizetett kolonc, akit csak úgy tudunk kirúgni mint Joke-ot, hogy még fizetünk is érte. Ugye hogy jobb? A Newcastle megtette a maga dolgát, gólt nem lőtt, létszámbeli fölényét ha nem is hamar, de azért kiegyenlítette, hogy aztán mind a három pontot nálunk hagyva távozzanak. Mondjuk ennyit el is várok, azok után, amennyit Andyért csengettünk a pénztárnál.

A szezon összefoglalása több szerzőtől, többféle formában meg fog jelenni a következő hetekben/ hónapokban, így bár sokszor, sok helyen le fogjuk írni, de innentől nincs más feladatom, mint hogy megköszönjem a srácoknak az idei évet. A rengeteg csodálatos pillanatot, győzelmet, poetry in motion játékot és azt, hogy nem kell mindig pingvineznem, ha megkérdezik, hogy miért vagyok Liverpool drukker. Berakom youtubera a 101 gólt, amit idén lőttünk és csak annyit mondok: „ Ezért, Bmeg.”