Töltött csirke rendel

A szezon kezdetén még az akkor optimista predikciók szerint is ennek a meccsnek kellett volna lennie annak, amelyik jórészt dönt a top4-be kerülés kérdéséről. Azt hiszem, nem vállalok nagy kockázatot azzal, ha kijelentem, hogy ebből a szempontból ez a meccs már lényegtelen: Mostani formánkat nézve iszonyat fordulatnak kéne következni, hogy jövőre ne legyen programunk kedd/szerda estékre. Viszont, ha legalább a cselszkij elleni meccsig azt szeretnénk, hogy ne csak a latex búslakodóban  a Westend mozgássérült wc-jében előadott kalózos fétisjátékról legyenek nedves álmaink, hanem akár a bajnoki címről is, akkor bizony a csirketömésnek nem csak egy szorgalmi plusszmunkának, de kötelező házifeladatnak kell lennie.

Arról nem is beszélve, hogy újra magunkra ölthetjük a labdarúgás igazságosztó grál lovagjának fényes mellvértjét, mert úgy tűnik, megint ránk hárul a feladat, hogy egyensúlyba tegyük a Tottenham szerzett pontjai és a játékának minőségbeli attribútumai közt fennálló éles kontrasztot.  Éppen tizenöt forduló telt el azóta, hogy az akkor Suareznyi, 15 darab rúgott góllal, -1-es gólkülönbséggel is 27 pontot (nekünk ilyenkor 34 góllal 30 pontunk volt) összeharácsoló tollasokon minden jóérzésű, futballt követő ember nevében elégtételt tudtunk venni azért a szennyért, amit ők addig „játéknak” mertek nevezni, beverve ezzel az utolsó szöveg AVB koporsójába. A portugált azóta Tim Sherwood követte, akinek annyi hozzáadott értéket sikerült hoznia a csapata számára, hogy újra megtalálta valamelyik diszkóban Adebayort, de a Tottenham aurája így sem sokat változott: -1-ről sikerült 0-ra feltornázni a gólkülönbségüket, 40 rúgott góljukat pedig még szeretett Gollamunk is überelni tudta.

Már a szezon jósló posztunkban is ráhibáztam megírtam, hogy a csirkék hiába költöttek 100m-t, építve ezzel egy papíron bivalyerős keretet, a megfelelő edző megléte az igazi gyenge pontjuk. Állhat így tanulság képpen az eset minden tulajdonos számára: Mielőtt csapatépítésbe kezdesz, a „végy egy jó kapust” első lépést nem árt, ha megelőzi a megfelelő menedzser beszerzése. Eddigi években sikerült példamutató pénzügyi mérleggel folyamatosan fejleszteni a csapatot, de Levy barátunk idén megtanulja egy életre, hogy egy csapat jóval több, mint összehordott sok milliós játékosok halmaza. Így amikor azt mondjuk, hogy kellenek a „nagypénzes” igazolások, akkor nem árt arra is gondolni, hogy ez szart se ér a megfelelő koncepció nélkül, illetve adott esetben jobban járunk egy 8-10M-s sráccal, aki illik a csapat játékába, mint 30m-s sztárral, akit csak a neve miatt vennénk meg. Abramovics megteheti, hogy 50m-t kidob Torresre a kukába, de ez a pénz, amit most elszórtak, fog még hiányozni a kasszából, főleg, ha a BL nélküli átlagos bevételiket állítjuk szembe nem csak ezzel a 100m-s egyszeri kiadással, de a szépen megugró bérköltségekkel, mert se Soldado, se Lamela se a többiek nem két marék szotyiért jöttek, az fix. (Fun fact rovat: A Tottenham Scouting System tovább alkot, állítólag vinni akarják Koponyányimonyókot Ukrajnából, nem is tudom, hogy találtak rá)

Magára a találkozóra is rákanyarodva, nem csak a múltkori tömés mészárlás miatt érezhetjük úgy, hogy nyernünk kell. A sokszor kiemelt hazai pályán túl hétközben már meccs közben sikerült fejben rápihenniük a srácoknak erre a találkozóra. Tudják  odaát is, hogy hozzánk nem nagyon nyerni járnak a csapatok, ezért szerintem egy drágább, ültetett futóművű, krómkeretes, csillogó Ikarust fognak leparkolni. Adebayor valószínűsíthető hiánya miatt újra Cyrano spanyol hasonmása fog gólra törni közepet kezdeni, ami normál esetben, ha nem egy rögzített pontról beszélünk 11 méterre a kaputól, akkor nem kéne gondot okoznia, ha nem ismernénk a védelmünket. Utóbbi időben érett meg bennem a gondolat, hogy ha tizenegy bányában félig megvakult shetland póni ellen meccselnénk, lehet, hogy 117-et rúgnánk, de hogy kapnánk is legalább egyet, az is sicher.

A szomszéd kertje sem zöldebb ebből a szempontból, azt a burleszket, amit a cselszkij ellen előadtak Verthongenék még Chaplin is megkönnyezte volna, remélem őrzik jó szokásukat és fejetlen csirkeként fognak rohangálni a SAS egyre növekvő árnyéka körül. A helyükben én az említett Ikarusból indulva próbálnék kontrázni, Towsend és Lennon gyorsasága az, amire oda kell figyelni, főleg, ha Eriksen osztogat nekik.

A mi oldalunkról az is kérdéses, hogy BR hogyan készíti fel a csapatot. A 4-4-2 Diamond – bár a MU és a Soton ellen jó szolgálatot tett – ,  csak úgy, mint a játékosok benne, kezdenek fáradni, ráadásul hét közben is sikerült újra a nulla rotáció elvét alkalmazni. Allennek szerintem már kijárna egy kis padozás, így én visszaállnék a szerintem ideális, 4-3-3-as felállásra, Csődörrel újra a kezdőben. Ezzel egyrészt tudnánk védekezni a gyors szélsők ellen, másrészt a Sunderland ellen látszott, hogy az Ikarus feltörésének egyik legjobb módja a szélek használata, a Diamond esetében ezt se Glen, se Flannó nem tudta megoldani rendesen.

Bár megvannak a veszélyei a meccsnek, nincs okunk, hogy ne győzelmi elvárásokkal vágjunk neki a vasárnap délutánnak, így felelevenítenék egy ideje kimaradozó szokást, egy 3-1-es győzelem jóslása által.