Égből pottyant mesék…

Tágas égen andalog tán te vagy vagy én vagyok… De még mielőtt belekezdenék a mai meseadagba, elmondanám, hogy egészen jól szórakoztam. A szokatlan körülményeket kis kommunánk megfelelő humorral élvezetessé tette. Akinek van egy csomó ideje érdemes elolvasni, hogy mi mindent sikerült összeírogatni. A meccs előtt a jakuzziban alapvetően két dolog miatt mondtam a srácoknak, hogy márpedig az Oldham meccs összefoglaló nekem kell. Az egyik az volt, hogy végleg megtörjem a rossz sorozatomat, amely a meccsösszefoglalókhoz köthető, a másik szorosan ehhez kapcsolódik, miszerint majdnem 1 évvel ezelőtt az első önálló posztom az a bizonyos Oldham meccs volt, ha még emlékszik valaki erre a nem kicsit bendzsó irományra. A tervem az volt így utólag, hogy kicsit bemutatkozok, de az élet ezt felülírta. Meg egyébként is azóta ezzel együtt ez az 53. alkalom, hogy boldogítalak titeket, így nem lenne senki számára meglepő, ha azt mondanám, szeretem a dolgokat focigazdasági és statisztikai szemüvegen keresztül nézni. No meg, hogy kedvelem nagyon az utánpótlásunkat és nagyon nem szeretem a válogatott focit. Ezért térjünk is rá a mai meccsre melyet az FA közbenjárására, mesék keretében mondok el nektek.

Az első mese az egy kicsit komolyabb felnőttesebb hangvételű darab, amely a gonosz bürokratikus szervezetről szól (amolyan 1984 után érzéssel), mely a világ legjobb játéka felett őrködik. Híres a visszamaradottságáról és arról, hogy szeret a régi időkben élni. A szervezet képviselőit, gonosz tekintetű vénséges vén szakállas urak alkotják, akik félnek mindentől, ami új vagy amit nem tudnak teljesen kontrollálni. Ennek köszönhetően folyamatosan érthetetlen és rossz döntéseket hoznak, mert nem látnak ki a maguk kis elátkozott tornyából. Nem csak a mesebeli királyfit, hanem mindenkit feldühítenek, de mégsem tehet ellenük senki semmit, mert nagy hatalmuk van. Rendszeres szokásuk, hogy ugyanazokért a dolgokért teljesen más ítéleteket hoznak, kis kedvenceiket előnyben részesítik. A legújabb okosságuk az, hogy nem engedik a pórnépek tömegét megnézni a játékot…

A második mese aranyos történet az időutazásról. 2014-et írunk. Egyszerű kisgyermekünk mindenféle modern cuccal el van látva okostelefontól, tableten át, laptopokig. Az internet alapkövetelmény életében. Hozzá van szokva, hogy mindent mindig azonnal meg tud nézni: a legújabb filmeket, zenéket, meccseket. Erre jön a nagy varázsló, aki azt mondja, hogy te gyermek nem jó ez így, tanuld csak meg, hogyan éltek nagyszüleid az ’50-es években. Ezért visszarepített abba az időbe, amikor a meccseket még csak rádión lehetett hallgatni, nem voltak azonnali meccsstatisztikák, visszajátszások, lassítások, animációk, hogy mi történik a pályán. A kisgyermek először nem tudta mire vélni a sok jó és megszokott, de általa nem értékelt dolgok hiányát. Szenvedett, anyázott erősen, de mint minden jó mesében, a végére megtetszett neki a dolog, hogy csak hallja a dolgokat és a többi a saját képzeletére van utalva. A mese tanulsága, hogy ezentúl nem fog sanda szemekkel nézni a nagypapára, mikor ő neki a régi szép időkről meg a szokol rádióról és rádiós közvetítések szépségeiről mesél.

Most a bibliai ihletettségű mese blokk következik.

Az első történet a szerencsétlen sorsú Mózesről szól, akinek nagy volt az arca és csak, mert elsőre sikerült neki felnyitni a Vörös tengert azóta azt hiszi, hogy ez könnyű dolog és rendszeresen próbálkozik vele, de csak nem akar sikerülni neki. Mindig valami félrecsúszik, amikor próbálkozik, vagy a lövés, vagy a csel, hogy rávegye Fowlert, hogy ismét megnyissa neki a tengert, de szerencsétlen imáira nem felel. Ma sem tette.

Ha már legutóbb is elővettük a klasszikus történetet, akkor ma is ildomos. A történetet mesélők szerint harmadik alkalommal is összecsapott egymást követő években Dávid és Góliát, ezzel lassan már rendszeres tornává silányítva a nagy ütközetet. Nem meglepő módon Góliát mára már kettő győzelmet számol a kis Dávid ellen, de azt mesélik a nagy öregek, hogy ez a harmadik ütközet nem volt annyira egyszerű, mint elsőre tűnik. Góliátnak sokkal több erejét kellett már az elején is bevetni, mint szerette volna és a viadal közben sem állhatott le pihenni, hanem újabb energiatartalékait kellett bevetni, amiket nem szeretett volna. Sőt ami a legrosszabb még egy fontos sérülést is szerzett mielőtt bevitte a döntő ütést, amire ideális esetben semmi szükség nem lett volna. Ennek a történetnek nincs tanulsága talán csak, annyi, hogy többet kell rotálni.

Az utolsó mesénk a témában a kisded keresztelésére érkezett „Három Spanyol Király” története. A három királyok: a legidősebb Jágó, a szerecsen Aly és a legfiatalabb király, Alberto. Pusztán érkeztükkel még eddig egyikük sem nyűgözte le a kisdedet, így a mai nap fontos volt mindannyiuk számára. A legidősebb élt is az alkalommal tette a dolgát és ha csak egy picivel is jobban benne van a gyakorlatban, akkor nem csak egy gólt tudott volna ajándékozni a kisdednek. Azt mesélik a szerecsen is kitett magáért. Tette a dolgát és önmagához képest jól játszott. Ellenben a legifjabb nem tudott élni a nagy lehetőséggel. Mondjuk ebből még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen egy nagyon ifjú királyról van szó egy új királyságban.

Az említésre méltó kis történetek ma, hogy az öreg király ma legyőzte gyermekét az ifjú herceget. Ezen felül a jamaikai mélyszegénységből feltört gyermek újabban remek teljesítménye. Ezek már csak egy ilyen rövid kis storyk.

Ennyi volt a móka mára, zárul Máté mókatára.