Területvédekezés!

Újabb olajos, újabb zakó. Tegyük a szívünkre a kezünket, senkit nem csapott földhöz ez a két eredmény, de még a körülmények sem: Két gonosz, csúnya összevásárolt bajnokesélyes egyaránt 2-1-es vereséget mért ránk, liverpooli hagyományokat megtartva vigasztalódhatunk a helyenként szép játékkal, bírózhatunk, kapufázhatunk, de mi lett volna házhatunk egy kiadósat, hogy aztán ezek a körülmények szépen kikopjanak mindenki emlékezetéből amikor megint abszolválunk egy 4-es győzelmi szériát, ne adj Isten megint a dobogó tetején leszünk átmenetileg. Ami miatt mégis örülök, hogy ennek a meccsnek az összefoglalóját van szerencsém megénekelni (ha már egyszer annak lehet örülni, hogy az ember ínyvitorláján végzendő korrekciós operációt nem rektálisan tervezi a kedves mészáros orvos végrehajtani), az az, hogy ezen a meccsen voltak olyan események szép számmal, melyek jóval túlmutatnak a mai meccs eredményén, így szinte elemzésért kiáltanak. Így kérek mindenkit, hogy bal kezét helyezze a jobb herére a Várhidi összesre, kocsmafilizófiával átszőtt fotel –Vladimirovizmusos jólmegmondás következik.

Biztos mindenkivel megesett már, hogy szeretett volna egy fontos információt megosztani valakivel, esetleg valamilyen munkát, tevékenységhalmazt minél előbb eredményesen abszolválni, ellenben folyamatosan ott döngicsélt a fülében egy beekizett krumplibogár vehemenciájával egy másik gondolat, amit amíg meg nem oldott, el nem mesélt, le nem írt, nem hagyta nyugodni. Okfejtésem gondolati labirintuson átvezető Ariadnéi fonalára így mellékszálként muszáj felfűznöm nekem is egy újabb spagócát, mely nem hagy nyugodni: Mi a butykos búvár maci faszáért hátrálnak be szinte minden meccsen, szinte minden szituációban kedves védőink a labdát vezető ellenfél elől, függetlenül attól, hogy hányszoros emberelőnyben vannak velük szemben? Ha nem érezte volna Skrtel a mérkőzésen többször Mignolet ágyékának a zuhanyzóból ismerős melegét, akkor Hazard elől araszolva ketten könnyedén megdönthették volna Phileas Fogg 80 nap alatt abszolvált relatíve kis ívű körútját. Ezzel csak 5000 két főbb probléma van.

Glen 20m-t kíséri Hazardt, 7-en fognak négy ember, egyébként szarul

Az első, hogy ez egy kiscsapat védekezése stílusa. Ikarus beparkolásához ideális, a mi esetünkben azt jelzi, hogy a 2 középső védő kibaszottul fogalmatlan bizonytalan saját képességeiben (és valószínűleg az edző is így van ezzel, ha ezt hagyja), ráadásul ez homlokegyenest ellentétes a középpályás védekezésünk stílusával, erről még később. Másik probléma, hogy nem kényszeríted döntésre a támadót, van ideje gondolkodni, lendületbe jönni, felnézni és itt jön a képbe a játékosok egyéni skillje, pro és kontra egyaránt. A védelem oldaláról, ha nem elég jók a védőink, hogy 1-1ben ne tudjanak felvenni egy támadót (főleg, hogy általában még van két társuk mögöttük), akkor minek vettük CB-t 15m-ért, ill a meglévőket minek tartjuk. A támadó oldaláról a tököm tudja Cardiff ellen lehet nem gáz, hogy az aktuális közepesen képzett lépegető exkavátor mozgáskultúrájú brit középpályás hozza a labdát, mert 20-ból 19-szer szétlövi a 30. sort, ellenben Hazard és Oscar esetében ez felért egy öngyilkossággal.

Úgy terveztem, hogy rövid összefoglalót tartok a területvédekezés alapelveiről, annak a mi csapatunkra, játékunkra vonatkozó aspektusairól, ebben meggátol viszont az a szerencsétlen állapot, hogy visítva röhögve gurulok a hasamon 15 perce a nappaliban fel és alá. Ez mondjuk tőlem nem szokatlan, ellenben a nyájas olvasó homlokráncolására mindenképpen okot adhat a tény, hogy karácsonyi ünnepsorozat miatt velem egy légtérben tartózkodó, egyébként végtelenül kimért, elsősorban brit főúri flegmát lebernyegként hordozó , másodsorban gépészmérnök Faterom is ezt teszi mellettem. Ennek oka nem más, mint az, hogy megtaláltam egy ppt-t, a nagyszerű Illés Akadémia honlapjáról, Amit ezen a linken KÖTELEZŐ megtekintened. A honlap kb. comic sans bal menüjén túllendülve, maga a ppt wordart design elemei nem csak hogy bele fekszenek, de egyenesen újabb gödröt ásnak a tartalom által létrehozott szellemi kráterben. Azt hiszem, azon túl, hogy még így is fél számmal jobb szilveszteri program ezt nézegetni, mint bekólázva sastapsot nézni, sok mindenre választ ad szerintem a szombathelyi válogatott védő csodaduónk teljesítményével (is) kapcsolatban. Több szót nem érdemel, ellenben egy mondatot hadd emeljek ki:

„Mivel az egész struktúra egymás biztosítására épül, rendkívüli kohéziós erőket alakít ki a csapaton belül. Eddig fel nem fedezett mentális energiákat szabadít fel”

Én meg látom magam előtt a képet: Késő őszi, esős meccs, a CSAPAT átállt a területvédekezésre, ezt észlelve Kuttor Attilában fel nem fedezett mentális energiái felszabadulnak, futás közben derivál, gyorsabban ad össze mint Glen, Nietzschét idéz németül, majd elegánsan, gondolati erővel átlebegteti a szent mágnestáblát a szögletzászló felett.

De hogy zanzásítva is meglegyen a véleményem a középső védőinkről: A behátrálás rossz. Az rossz, az rossz, az rossz.

Hogy 4910 karakterrel később a meccsről is beszéljünk egy kicsit, indítványozom, hogy minden felkészülési időszak végén, illetve lehetőleg 3 havonta legalább egyszer játsszunk egy meccset Mou aktuális csapatával, mert olyan számunkra mint egy tükör, minden egy hibát kegyetlenül megmutat. Ezen a meccsen ráadásul sikerült taktikailag agyon is csapnia BR barátunkat, akit emiatt most nem nagyon tudok kárhoztatni, tekintve, hogy ebben a keretben, egy ilyen Shitty meccs után ez volt a legtöbb. Sokat írtam még arról, hogy mennyire rossz volt a korai 3-5-2-s meccseken (illetve a Swansea ellen), hogy a mi oldalunkon szétszakadt a pálya támadókra és védekezőkre, ezáltal a híres „broken  team” forma öltött testet, a mi esetünkben akaratlanul és károsan: emiatt fulladt meg többször a cápa. Most viszont Mou megmutatta, hogy ellenünk egy broken team stílusú/formájú csapat az ideális felállás. Kezdődött ez ott, hogy a támadók (Villany, Hazard, Oscar, Eto’o) folyamatosan presszing alatt tartották a védőket, arra kényszerítve őket, hogy felíveljék a labdát, ne lehessen folyamatos a labdakihozatal, ne tudjanak a szélső védők felérni. Nem mintha ez akkora probléma lett volna, a kényszer balbekk Agger és Glen amúgy sem okozott sok zavart.

Ha sikerült felívelni, akkor Suarez gyakorlatilag egyedül kellett szembenéznie / labdát tartania 4-6 védővel, próbálkozott is, de ezzel sikerült a csapat kb. egyetlen és legnagyobb méregfogát kihúzni: Nem hagyták, hogy Lajosnak területe legyen, faragták, idegesítették folyamatosan. Védekezés így meg is volt, támadásban pedig arra mentek csak, hogy a folyamatosan kiugráló, pásztázó Allen – Henderson – Lucas trió között átpasszolják a labdát. Amit középpályás védekezésben csinálunk, az nagyon modern, sok helyváltoztatás, folyamatosan kilépések, Allen sokszor a CB-ket zavarta, ellenben ehhez a mi CB-jeink részéről egy nagyon reaktív attitűd társult. Ha a 4 támadó valamelyikének sikerült így megkapnia a labdát (vagy akár a presszingből kényszerítettek ki hibát, lásd a képen), egyből rá tudott gyorsítani a védelemre, ami remekül behátrált (nem csak Sakho és Skrtel, de Glen és Agger is), ami Hazard v Villany típusú támadónak csemege. Ráadásul Lucas is sokszor inkább területet védett, ahelyett, hogy labdát támadta volna, igaz így is sikerült sokszor az utolsó pillanatban beavatkoznia (és itt van egyébként a magyarázat Lucas brutális tackle mutatóira: A CB-k ütközései is nála vannak).

Ezt meg lehetett volna előzni, ha a CB-k folyamatosan közel helyezkednek a támadókhoz, az egyes felpasszokat pedig megelőző szerelésekkel próbálják elhozni, ahogy tette ezt a túloldalon Terry és Cahill. Ez kockázatosabb lett volna, de jóval többet tudtunk volna támadásépítéssel foglalkozni,  egyrészt mert nem tud annyi támadást végigvinni a Dinamo, másrészt a presszingjük se lett volna így zavaró.

Ha már kockázatnál tartunk, ez az, amit nem vállalt Mou. A négy támadó egyénileg van elég képzett, hogy veszélyt jelentsen, ha meg elveszítik a labdát, ott a másik 6, így gyakorlatilag kontrára se tudtunk építeni. Támadásban, védekezésben, oda-vissza meg voltunk fogva, kívülről úgy tűnt, hogy ölik a játékot, de ez egy nagyon tudatos, nagyon kitalált játékölés volt, nem a Stoke féle meg West Ham féle Ikarus. Így ha kérdezik, h mire jó a broken team, ezt a meccset simán lehet vetíteni.

Mindezért igazából nem akarom csesztetni BR-t, voltak zavaró apróságok ezen a meccsen is, de igazából nem ezeken múlt. Agger balbekk pozíciója a sérültek / Aly miatt érhető (bár a Shitty ellen nem volt annyira végzetesen szar), és itt jön a fontos dolog: Nem volt kit a padról beküldeni, aki minőségben jobb lett volna, mint a pályán lévők, vagy taktikailag változtatni tudott volna a játék képén. Smith gyereket becserélni Alberto helyett szerintem hiba volt, egy sima PL meccsen is nagy lenne rá a mez, ellenben utóbbi a középpályán tudott volna alkotni. Ez a keret ennyit tud, így nagyon-nagyon szükségünk lesz legalább 3-4 minőségi játékosra, mert sokaknak a formája a béka segge alatt, ellenben a helye a kezdőben fixen megvan. Nevesítve:

1. Coutinhot bármennyire is szeretjük, egyszerűen túl sokat dajkálja a labdát. Lövései nem adják ki, sok az elszórt, pontatlan passza, mindig a Hollywood passzt keresi, a gyors, egyérintős játék helyett, így a szép megoldásai ellenére is a csapat játékához hozzáadott értéke inkább negatív, mint pozitív. Eléggé negatív.
2. Glen, aki szerintem tévedésben él. A feladat az volt, hogy labdarúgóként jelenjen meg a pályán és focira emlékeztető sportmozgás halmazt adjon elő, nem az, hogy egy telefosott búvárruhával lejtsen társastánc bemutatót. Több mondani valóm nincs róla, sajnos nincs semmilyen konkurenciája évek óta (talán Kelly? Egyszer? Talán?), epekedve várom, hogy öregedjen már ki.
3. Allen. Ő talán a kakukktojás, mert amit elvárhatunk tőle, azt hozza. Nekem újra belopta magát a szívembe azzal, hogy az amúgy egy fejjel nagyobb Terrynek (meg igazából bárkinek) úgy megy neki, mint egy állat. Nagyon okosan helyezkedik, tud tisztázni a védelem előtt, de odaér a kapu elé is. Viszont. Többször jött rá ki a zsuga, de be kell látnunk, hogy nem egy született góllövő. Mindig jól ér oda, de mindig kicsivel hosszabban tolja meg, mindig kicsit messzebb pattan tőle a labda, sokszor passzol, amikor lőnie kéne, ezért kéne valaki, ha nem is feltétlen a helyére, de erre a KP posztra, amit ő játszik, aki ezeket a helyzeteket szépen, ügyesen bebaszkodja és nincs miről beszélni. Van helye a keretben, akár a kezdőben is, de nem ezen a poszton.

Mielőtt a zárszóra ráfordulnék, bár nem szokásom, egy rövid kitekintést tennék a bírói illetve az FA felé. Én mondtam azt ugye a Shitty elleni meccs után, hogy kár bírózni, itt igazából részben csak Webb munkásságával foglalkoznék, három eset kapcsán.

1: Terry könyöklése, azonnal piros. Eléggé be is dagadt Allen feje, aki űzött már valamilyen küzdősportot, az tudja, hogy nem viccből szokták a full-contact táncrendeknél használni. Ha meg Allen feláll, odamegy, aztán lefejeli Terryt, akkor egyből piros, de kb ezzel okozott volna neki ekvivalens sérülést (majd visz magával sámlit hozzá). Nem akarok demagóg lenni, de egy harapásnál kicsit komolyabb kárt lehet így okozni.

2. Eto’o talpalása. Na ez nem piros, hanem egyből nyilvános fejbelövés. Akik ismernek, azok tudják, hogy szeretem, mondjuk úgy, dinamikusan kezelni a különböző vitás helyzeteket. Se nagydarab nem vagyok, se egy vadállat, de ha valaki velem ilyet csinálna akár a balatonalmádi búcsúban egy sörmeccsen, azt felállok és nem érdekel mekkora, addig verem amíg mozog (v én mozgok). Ennél suttyóbb, undorítóbb, sötét parasztságot, ráadásul pont úgy, hogy közben mezt cserél, meg jópofizik mindenkivel, én még nem láttam. Az FA meg lófaszt nem fog csinálni az ügyben, ezért BR helyében azt csinálnám, hogy a következő meccsen kb a 80. percben felvennék egy Eto’o mezt, besétálnék  a pályára és felrúgnék valakit. Ha megkérdezik, hogy miért, akkor lenyilatkozom: MERT ETO’O-NAK SZABAD.

3. Oscar: Ez már csak egy sima piros lapos, páros lábas becsúszás. Egy tök sima meccsen. Középpálya közepén. Lucasra. Mi a tökömért kellett ezt?

Egy ideális világban ez a 3 gyökérnek kb 30 meccs eltiltás, de mivel ismerjük az FA-t, megrántják BR-t bírózásért, Lucast fojtogatásért, Suarezt meg megszokásból.

Összefoglalva: Ez a 2-1 egy sokkal simább 2-1 mint az előző, ha fordított sorsolásban, frissebben kapjuk el a Dinamot, talán benne lett volna az egy pont, de így sincs miért bánkódni, ők másik ligában játszanak, szinte minden szempontból, ennek ellenére nem vallottunk szégyent.  A meglévő hibákat legalább sikerült felnagyítani, így reméljük januárban ezeknek a befoltozására keményen rá fog feküdni BR. Muszáj lesz, mert a többiek szépen hétről hétre hozzák a kötelezőt, így elég nagyot kell majd birkóznunk a neverton – csirke – tehenész trióval a 4. helyért.

Összefoglaló:
https://www.facebook.com/video/embed?video_id=631871146869631

Nézzétek a ppt-t, nekem ennyi volt mára az Internet.