Evolúció vagy revolúció vagy ???

Hogy a válogatott szünetben legyen más dolgunk is, mint aggódni, hogy nehogy valaki lesérüljön ezért nézzük meg kicsit alaposabban az elmúlt 3 meccsen alkalmazott az angol focitól teljesen idegen 3-4-1-2 felállást. Ez most éppen az egyik legaktuálisabb téma, mindenki azt találgatja mennyire lehet ez tartós? Szerves taktikai evolúciós eredménye vagy esetleg véletlenek sorozata vezetett ehhez. A választ nem tudom, de igyekszem felvázolni több aspektusát is a kérdéskörnek, valamint kicsit folyamatába helyezni Brendan Rodgers eddigi Liverpooli munkásságának fényében.

Brendan Rodgerstől ha nagyon rövid akarnék lenni stílus, taktika és formációs szempontból, így kicsit több, mint egy éves munkássága alapján nagyon nem azt kapjuk amire számítani lehetett sőt egyre kevésbé lehet az előzetesen számított elemeket látni a játékunkban. No, de ugorjunk is vissza az elejére. BR-től, amikor a Swanseatól megérkezett, ahol is megvalósította a walesi „tiki-takát” azaz a kulturáltan, labdabiztosan, türelmesen labdabirtoklósan játszó kis szimpatikus csapatát. Mindenhol mindenki azt várta, hogy vmi hasonlót fog megvalósítani nálunk is. Itt is sok poszt született a témában. No de hiába mondta BR, hogy tanult a korábban a Readingnél elkövetett hibájából és nem fog ajtóstul rontani a házba és nem fogja az elképzeléseit túl gyorsan „ráerőltetni” a csapatra. Ennek pont az ellenkezőjét lehet megfigyelni. Sose játszottunk a klasszikus értelemben véve BR-i focisabban, mint a menedzseri érájának az első 3-4 hónapjában, azóta folyamatosan válik a csapat stílusa egyre direktebbé egyre kevésbé törődünk a labdabirtoklással és egyre inkább a terület kontrollálására törekszünk. Ennek a furcsa folyamatnak, ahogyan a fiatal mesterünk tisztán stílusedzőből a szemünk láttára tanul át egy pragmatikus taktikussá a sztorija jön.

Tavaly nyáron és az ősz elején pontosan abban a stílusban játszott, amit az ember egy Brendan Rodgers csapattól elvárt az előzetes ismertek alapján. Sokat volt nálunk a labda, sokat rövideket és pontosan passzoltak a srácok volt sok helyzet és türelmes támadásépítés. Stílusban tisztán labdabirtoklásra épülő türelmes játék volt jellemző. Taktikai felállásra pedig az ehhez a játékhoz legjobban passzoló azaz a legtöbb passz háromszög kialakítására alkalmas 4-3-3 verzió a 4-1-2-3 felállás. Ezen időszak legjellemzőbb kezdője pedig az alábbi: Reina – Wisdom, Skrtel, Agger, Johnson – Allen – Gerrard, Sahin – Sterling, Suárez, Borini. A türelmes támadó taktikát, valamint a magasra tolt védelmi vonala és letámadás kombinációra épülő védekezést még nagyon nem ismerte a csapat, így nagyon sok egyéni hibából vezetett kontrákból, valamint a védelem megingásaiból nagyon sok gólt nyeltek a fiúk, így nagyon nem jöttek az eredmények.

Ez meg is hozta az első módosításokat a taktikai formációban és a felállásban – a stílus még marad eléggé a klasszikus BR-i labdabirtoklós stílus, de azért már a direkt foci elemei kezdtek megjelenni –, alapjában a védekezés stabilabbá tételére még mindig a 4-3-3- taktikai formáción belül váltott a mester 4-2-1-3 a védekezés stabilabbá tétele érdekében még egy védekező feladatú középpályást illesztett a rendszerbe (értsd Gerrardot visszahúzta védekezni Allen mellé) ezen rövid időszak kb. november, december a legjellemzőbb felállás ez volt: Reina – Wisdom, Skrtel,Agger, Johnson – Gerrard, Allen – Suso – Sterling, Suárez, Enrique. No igen ez volt az az időszak mikor José professzor mint erőszélső visszakerült a csapatba.

Átmeneti volt.

Ekkor már kicsit jobban jöttek az eredmények és ha belegondolunk ez a taktikai felállás már nincs messze a 4-2-3-1-től, ami a következő lépcsőfok volt az úton. Gyakorlatilag a teljes tavaszi szezont ebben a formációban toltuk végig, de köszönhetően az új érkező Sturridgenak és Coutinhonak, valamint a csapatba visszakerülő Carraghernek egy a korábbiaknál sokkal direktebb felfogásban. Carragher visszatérésével megszűnt a korábbi magasra tolt védőfal és mélyen kezdtünk védekezni a kapunk előterét megszállva, ami persze kihatott az egész csapatjáték hiszen emiatt a double pivot is sokkal, mélyebbre került, így a korábban jellemző letámadás is sokat vesztett hatásosságából. Ellenben megjelentek a szélvész gyors kapu előtt hatékony támadók a rendszerben és a csapat eredményessége nagyon sokat javult, mint azt sokszor mondogattuk a 2013-s naptári évben gyakorlatilag top4-re jó pontszámot sikerült összegyűjteni. A tavasz legjellemzőbb kezdője pedig: Reina – Johnson, Carragher, Agger, Enrique – Lucas, Gerrard – Downing, Suárez, Coutinho – Sturridge, ami rossz meccseinken hajlamos volt átalakulni broken team 4-2-4-é, valamint voltak meccsek, ahol már ez kezdő inkább tűnt 4-2-2-2-nek, mint 4-2-3-1-nek.

Ezzel el is jutottunk az idei szezonhoz a fejlődés következő lépcsőfokához, mikor is az előszezon sörmeccsein látott klasszikus BR-i foci után egy igen fluid 4-2-3-1/4-2-2-2 keveréket láthattunk a nyitó meccseken még a sérülési hullám előtt beütése és Suárez visszatérte előtt. Mostanra már, ahogy kértük is meg is kaptuk nincs egy állandó stílusa a csapatnak és akár meccseken belül is tudnak váltani a srácok, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az első félidőben, de legalábbis a vezetés megszerzéséig egy támadó szellemű kreatív, sokmozgásos támadó focit játszunk aztán a második félidőkben pedig egy mély, stabil értsd parkoló busz taktikából próbálunk kontrázni. Az ehhez kapcsolódó felállás pedig: Minyon – Johnson, Touré, Agger. Enrique – Lucas, Gerrard – Henderson, Coutinho – Aspas, Sturridge. A legutolsó 3 db meccsünkön meg eljutottunk a poszt fő témájához a 3-4-1-2-s felálláshoz.

Ismerős?

A 3-4-1-2 egy nagyon olasz taktika és a PL-ben nagyon nem megszokott, ami nem véletlen hiszen rendszer szinten kódolva van benne, hogy hátrányban van az erős széljátékra és felfutó bekkere építő csapatok ellen lásd a tavalyi Juve-Bayernt, hiszen nagyon könnyen kialakítható 2-1-s szituáció a széleken a szárnyvédővel szemben a szélső és a felfutó szélsőhátvéd. Nem csoda, hogy a nem létező széljátékról híres olasz fociban terjedt el leginkább ez a taktika Conte, Prandelli és Mazzari vezetésével. Alapjában véve a 3 csatáros rendszerek ellen találták ki az ellen tökéletes. Az alaptétel, hogy minden angol csapat tud olyan széljátékot játszani még a Championshipből frissen feljutott is, ami szét tudja a szélen cincálni ezt a rendszert. Nem véletlen, hogy nem tudok mondani másik csapatot a Martinez -féle Wiganen kívül, amely 3 védővel játszott volna huzamosabban. Mondjuk ők is 3-4-3-t játszottak klasszikus szélsőkkel, ezzel ellensúlyozva a rendszer szintű hátrányt a széleken. Röviden elméletileg a PL-re jellemző gyors, erős széljátékkal szemben halálra van ítélve ez a rendszer, hiszen elméletileg csak adnánk egy újabb könnyen kihasználható előnyt a jelenleg meglévő, ha letámadtok akkor nem tudunk labdát kihozni mellé, azzal, hogy támadjatok a széleken és akkor tuti verve vagyunk.

Jogosan merül fel a kérdés ezen külső tényezők fényében, hogy akkor mégis mi értelme a 3-4-1-2-s rendszer jövőjéről beszélgetni esetünkben? Röviden, mert nagyon jól illeszkedik a jelenlegi keretünkhöz annak erősségei benne vannak és elfedi a gyengeségeinket. Nézzük ezeket. Azt tudjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen egy rendesen beadni tudó játékosunk se a szélsőink, se a szélső védőink között. Mondjuk olyan jellegű erőcsatárunk sincs akire lehetne beadogatni. Az idei meccseken jó részt a taktikák, de java részt a legjobb középpályás duónkkal a Lucas-Gerrard duó relatív lassúsága miatt nem tudjuk a középpályát uralni. Van viszont félig-meddig mindenki döntse el maga mennyire egyik vagy másik középhátvédünk dögivel, akik közül 4 db most simán kezdő szinten játszik. Igen még a szlovák Terminátor is megtalálta formáját, köszönhetően a mélyebb védelmi vonalnak és a direktebb focinak. Valamint elméletileg a legjobb támadóink együtt játszatására a legalkalmasabb az ha a SaS mögött a vonalak között mozogva játszhat Coutinho. Valamint most már láthattuk, hogy a SaS akkor a leghatékonyabb ha mindketten csatárt játszhatnak és egyiküknek sem kell a szélre szorulnia. Ugyan mindketten modern támadók, akik tudnak a szélen is és visszább húzódva játszani, de mindkettejük Liverpool-i karrierje azt mutatja eddig, hogy akkor az igazi és akkor lövöldözi futószalagon a gólokat, ha elöl lehet. Azt tudjuk, hogy klasszikus 4-4-2-t nem akarunk és BR nem is fog játszatni a csapattal. Ellenben ez a rendszer lehetővé teszi nekik, hogy egyszerre mindketten csatárt játszhassanak. Tehát a jelenlegi keretünkhöz tökéletesen illeszkedik.

Az új rendszerrel a lövéseink. Kevés, de jó helyről. Még ha a két leggyengébb csapat ellen is hoztuk össze.

Az idei évben tapasztalható pragmatikus stílussal, aminek a következménye az, hogy mind két kapu előtt jók vagyunk. Elöl jól használjuk ki a kevesebb helyzetünket, mert jobbakat tudunk kialakítani, míg hátul a jobb védőknek és elsősorban Minyonnak köszönhetően több lövéséből az ellenfelek sokkal kevesebb gólt szereznek, mert csak messziről tudnak lövöldözni, mert uraljuk a 16s-t és az előterét. Viszont annak, hogy elöl, hátul jók vagyunk a kettő közötti átmenet azaz a középpálya gyenge jelenleg. Ehhez a berendezkedéshez is tökéletes a 3-4-1-2.

Sokat lőttek kapura, de veszélytelen helyről.

Annyi biztosnak tűnik ha ezt a taktikai felállást tartósan sikerre viszi BR Angliában az igazi taktikai revolúció Angliában. Az is tuti, hogy ebben mind a visszatérő Johnson jobboldali szárnyvédőként, mind Coutinho klasszikus irányítóként nagyon élne és a középre bevihető Hendó futó mennyiségével a mi szempontunkból tökéletes felállás lenne nekem mégis az az érzésem, hogy Johnson visszatérésével visszatérünk a 4 védős rendszerek valamelyikére, így továbbra is töprenghetünk, hogy mit talál ki BR a Coutinho-Suárez-Sturridge trió együttes játszatására. Hogy mit hoz a jövő jó kérdés, mindenesetre az tuti, hogy taktikai szempontból izgalmas lesz.