Két elhagyott pont

A vasárnapi City – Pool annak a döntetlennek volt a prototípusa, amit előzetesen simán aláírtunk volna, a meccs képe alapján viszont dühítő az, hogy nem nyertünk minimum egy góllal. Szép játék, sok lövés, dominancia és két megbüntetett védelmi kihagyás. Ismerős a sztori.

Érdekes érzések foghatták el a City-meccs alatt a mezei Liverpool szurkolót, mivel nagyon nem azt kapta amit várt. Egy otthonában veszélyes és pontos ellenfelet várt, aki ellen keményebben kell védekezni mint bármikor, kijátszani őket, gólt rúgni nekik pedig statisztikailag is bizonyítottan nehéz feladat az Etidah-ban. Két hónapja senkinek sem sikerült, akkor is a Unitednek utoljára. Örülhetünk, ha az egyszer összejön, gondolhattuk. Ehhez képest ahogyan haladt előre az idő, egyre inkább azon kaphattuk magunkat, hogy egymásnak motyogva azt ismételjük: ezeknél bizony jobbak vagyunk. És tényleg azok voltunk, az első perctől a kilencvenötödikig. Aki nem ismeri az angol bajnokságot kontextusában, nem azt mondta volna a látottak alapján, hogy a kékek a másodikak, a pirosak pedig a hetedikek. Egyes szakaszokban, főleg az első félidő végén és a második elején olyan könnyedséggel játszotta a játékát a Liverpool, olyan könnyedén szereztek labdát hátul a védők és Lucas, majd olyan lazán kavart elől Suarez és Sturridge az érthetetlenül feltolt Manchester City védelemmel szemben, hogy az néha álomszerűnek hatott – legfeljebb a „Miért nem vezetünk már legalább két góllal?” gondolat hozhatott vissza a valóságba, de az folyamatosan.

22 liverpooli kapura lövés volt, kétszer annyi, mint a másik oldalon. A két átlövéses gólunk felett napokat vitatkozhatnánk, hogy melyik volt a szebb. Sturridge ismét bizonyította, hogy tökéletesen illeszkedő darab a Liverpool FC puzzle-ben. A City pedig? Meglepően punnyadtak és ötlettelenek voltak, mintha egyszerűen nem nagyon lett volna kedvük focizni. Az utolsó pár percet levéve nem tudtak felpörögni. Talán nem vették túl komolyan a Liverpoolt, talán igen, csak Kompany és Touré nélkül ennyit tudnak, vagy már ennyire elvesztette az öltözőt Mancini. Ki tudja. Ez a lehetséges hattyúdal viszont nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy feldolgozzunk egy újabb végig dominált meccset a City ellen, amin ott hagytunk két pontot egy kisebb és egy nagyobb védelmi hiba miatt. Kísértetiesen hasonlítanak az események az őszi találkozóra.

A pillanat amikor Stevie elhitte, hogy most akár fiút is tudna nemzeni

Mik voltak a hibák? Első gondolatra persze Reina ugrik be, a második gólnál nem is tudjuk, hogy a kimozdulásának a miértje vagy a hogyanja volt érthetetlenebb. Kár, hogy ezzel a húzással befeketítette a javuló megítélését, a meccset a nyakába varrni viszont badarság lenne: egyfelől kellett ahhoz a gólhoz egy olyan Augero sziporka, amire Aguero-n kívül nem sokan képesek a világon, másfelől pedig arra a pontra már több mint egy góllal kellett volna vezetnie a Liverpoolnak. Hogy miért nem vezetett? A fő letéteményes egy ismerős név az alul teljesítők listájáról: Stewart Downing. Érdekes lett volna látni egy olyan statot tegnapról, ami kimutatja, hány támadás akadt meg Downingon. Nem a rossz lövéseit vagy rossz passzait (noha ezek is szép számmal akadtak), hanem azokat a helyzeteket, amikor egy biztató felfutás abban a pillanatban elhal, hogy a lábára kerül a labda. Lelassul a támadás, elzárulnak a passzsávok, visszaérnek a védők, ernyedt szélen szöszöléssé szelídül az elán, majd jön jobb esetben a biztonsági visszapassz, rosszabb esetben az eladott labda. Mivel ez egy nagyon szubjektív statisztika volna és nehezen számszerűsíthető, pontos adatokat nehéz rá mondani, mindenesetre vasárnap este érzésre minden második-harmadik Liverpool akció így végződött. Amennyire taktikai hiba volt Mancini részéről annyira feltolni a védelmet amennyire feltolta, annyira számon kérhető Rodgersen is az, hogy ha ezen a meccsen nem is kezdette, de miért nem cserélte be időközben Sterlinget Downing helyére. Pedig BR-ben eddig bírtuk azt, hogy simán bele mer nyúlni a meccsbe, most viszont nem lépte meg az egyértelműt. Ahogyan végigmozizták a Sturridge cseleket a kékek védői, úgy Sterling technikájával és sebességével sem mentek volna többre, és ha ő becsatlakozik az első hármasba, akkor tovább fokozhattuk volna a második félidőbeli remek játékot. Ez lehetett volna az a pont, ami meghozhatta volt azt az áttörést, amivel nem csak lövésből, hanem kijátszott akcióból is gólt tudunk szerezni annak a Manchester City-nek, ami vasárnap állt ki ellenünk.

Mert hogy ez a City nem az a City volt, nem a tavalyi bajnok és otthonában idén is rettegett milliárdos csapat, hanem egy enervált sztáregylet két fontos pillére nélkül. Ennél jobb lehetőségünk nem lesz a közeljövőben City-t verni, és hétfő reggelre nagyon is dühítő az, ahogyan otthagytunk náluk két megérdemelt pontot. Annak ellenére, hogy vasárnap reggel még simán aláírtuk volna ezt az eredményt.