City vizit
Négy nappal az Arsenal meccset követően egy ahhoz hasonló kihívás vár a Liverpoolra, amikor is az Oasis zenekar kedvenc csapatához látogat. Szerdán a meccs jellegéből adódóan megnézhettük hogyan áll fel a csapat erősebb ellenféllel szemben idegenben, a meccs kimeneteléből adódóan viszont maradtak kérdőjelek. Ezekre kaphatunk választ vasárnap az ellen a City ellen, ami idén is erős, de abszolút sebezhető.
Izgalmas várakozás előzte meg a Liverpool hétközi felállását. Az Arsenal meccsre azt követően kanyarodtunk rá, hogy az előtte lévő időszakban lehoztunk a bajnokságban jó néhány magabiztos győzelmet kisebb csapatok ellen, illetve egy taktikailag elhibázott Manchester United elleni vereséget – azaz egyik sztoriból sem lehetett kiindulni. A kifejlet egy már-már hodgsoni magasságokban defenzív felállás volt, amiben gyakorlatilag két sorban kilenc emberrel védekeztünk és próbáltuk megjátszani Sturridge-ot, leginkább a baloldalról indító Suarezen és a középről felfutó Hendersonon keresztül. Érdekes volt ebben a 4-5-1-es kontrában látni az alapvetően támadó szellemű és labdabirtoklási főlényre építő Rodgers csapatot, de érdekes módon közel sem volt annyira rossz érzés, mint amilyennek papíron tűnik. Igaz nem tudjuk még, hogy egyensúlyi helyzetben hogyan teljesít ez a csapat, mivel nagyon gyorsan vezetést szereztünk aznap, majd a meccs további része is kellőképp irracionálisan alakult ahhoz, hogy ne legyen sok értelme a csapattaktika betartásával foglalkozni. Ami viszont kirajzolódott az az, hogy a két vonalas liverpooli védőfallal nem igazán tudtak mit csinálni az átlagnál fürgébb Arsenal támadók. Néha kicsit olyan volt a meccs képe, mintha csocsóban kiszednénk előlről a bábúkat és hátravinnénk őket, majd párhuzamosan húzogatnánk le-fel a védősorokat és így pattannának vissza a labdák. Ez a koncepció működött is, a gólokat nem kijátszásból kaptuk, hanem egy picit benézett beadásból és egy ritka jól eltalált lövésből. Amikor pedig megszereztük a labdát, szokásunk volt úgy passzolgatni hátul, hogy ahhoz képest a tavaly nyári spanyol válogatott maga volt a joga bonito. Hogy mindez kiscsapatos, döntetlenre húzós felállás? Lehet, viszont egyrészt érthető az óvatosság ezeken a meccseken és kifejezetten örömteli, ha sokoldalúan képes alkalmazkodni a csapat az előtte álló feladatokhoz – másrészt pedig még egyszer, majd akkor tudjuk meg, hogyan néz ki pontosan a protekcionista Rodgersia, amikor nem rúg vagy kap egy gólt rögtön az adott meccs elején.
Ha végül beáll, ilyeneket bármikor!
Az Arsenal elleni védekezés visszaidézése azért vitt el egy combos bekezdésnyit a City meccs beharangozójából, mert minden bizonnyal 90%-ban ugyanazt fogjuk látni a pályán, mint akkor – a maradék tíz meg körülbelül Coutinho tízperces bemutatkozása lesz. Az elsőre szemöldökfelhúzós Carragher kezdés bevált, így az öreg kezdhet most is a rossz formában, plusz a pletykák szerint Rodgersszel éppen fasírtban lévő Skrtel előtt, akit a szerdán szintén korrekten romboló Agger – Johnson – Wisdom trió egészíthet ki hátul. Előttük Lucas és a mostanában megszokottan hátravont Gerrard akaszthatja el Barryéket a szintén visszalépő Hendersonnal egyszerre. Hendo a legjobb liverpooli volt az Emiratesben Reina mellett, és nem csak a gól/gólpassza miatt, hanem azért is, mert remekül látta el a mélységből felinduló labdaosztogató irányító középpályás szerepét, az első félidőbeli emelése pedig ha ki is maradt, megmutatta a visszanövesztett tökeit. Hasonlóan jó meccset remélünk tőle most is. A Suarez – Sturridge szimbiózis még a defenzívebb felállásban is jól muzsikált, amire nagy szükségünk lesz Manchester babakékebbik felén is.
A Manchester City önmagához képest közepesen rosszul szerepel a szezonban. Csont nélkül másodikak a bajnokságban, mind a United, mind a Chelsea elég távol van tőlük, a langyos ezüstözés mellett pedig volt idejük két kupa buktát is belerakni a naptárba, amiből az egyik ráadásul egy kifejezetten kínos búcsú volt a Bajnokok Ligája csoportkörében. Nem lepődnénk meg azon, ha Roberto Mancinivel most utoljára kerülnénk szembe a mostani minőségében. A csapata egy QPR elleni 0:0-ból érkezik majd haza, Vincent Kompany, a Premier League legmagasabb homlokú kapitánya nem játszik, Mancini pedig éppen Balotelli elmenetelét siratja. Szóval vannak bajok, ebből a szempontból jó időpontban kapjuk el őket. Ugyanakkor a City az City, nagyon sok kőolajból épült és bármikor villanhat valamelyik benne lévő ász, így annyit vállalunk be jóslatoldalon, hogy háromesélyes a meccs. Azaz semmit sem jósolunk.
