Lássuk, mire megyünk csatár nélkül!
Nemcsak hogy az egy szem csatárunk hiányzik majd, de a jelenlegi Liverpool vitathatatlanul legjobb játékosa hagyja ki a West Ham elleni meccset. Mihez kezdünk ma Suarez nélkül? Ez a kérdés foglalkoztat mindenkit. Ráadásul egy győzelem azt jelentené, hogy két egymást követő bajnokit nyerünk, amire utoljára tavaly decemberben az QPR elleni hazai, majd az azt követő Villa elleni idegenbeli meccsen volt példa. Ráadásul, amikor utoljára az Upton Parkban jártunk, 3-1-es vereség lett a vége (gólszerzők: Scott Parker, Demba Ba és Carlton Cole ill., Johnson), noha a hazaiak abban az évadban kiestek a PL-ből. Mindezek önmagában is mutatják, milyen a csapat jelenlegi helyzete, honnan is kell felkapaszkodnunk. (S hogy honnan zuhantunk ilyen mélyre: a legutóbbi vereségünk előtt hatból ötször nyertünk a Kalapácsosok otthonában…)
Lássuk, mi szólhat mégis a győzelmünk mellett.
Lucas visszatérése a csapatba óriási stabilitást jelent a védekezésünkben, nemcsak a szereléseivel és közbeavatkozásaival, de már önmagában a helyezkedésével is képes lassítani vagy megállítani az ellenfél támadásait. Szereplésével sokkal gördülékenyebb a labdajáratás, a labdakihozatal a saját védőharmadunkból. A védekezésünk összeállt, az utolsó 9 meccsünkön ötön nem kaptunk gólt.
A védelem tehát adott, szinte biztos, hogy a Reina, Johnson, Skrtel, Agger, Enrique ötös kezd, előtte a Lucas, Allen, Gerrard trió, és el is érkeztünk a támadószekcióhoz, ahol a legtöbb kérdőjel merül fel. Szerintem Sterling, Suso, Shelvey hármas kezd, ahol a bal oldalon az immár 18 éves Sterling, a jobbon Suso, hamis 9-esként pedig Shelvey kezd korábbi klubja ellen. Suso helyett még szóba jöhet Downing, kis valószínűséggel Assaidi, valamint Henderson is képbe kerülhet, akkor értelemszerűen Suso maradna ki, és mondjuk Gerrard töltené be Suarez pozícióját. Csapatkapitányunknak nagyon megy a West Ham ellen, Jaaskalainennek 7 gólt lőtt eddig, többet, mint bárki másnak a Pl-ben. Elképzelhető még egy Wisdom-Johnson jobbszárny is, ismét csak Suso kárára (és tekintve, hogy Suso 70 percet játszott csütörtökön, ez nem is annyira valószínűtlen).
Forrás: liverpoolfc.com
Sam Allardyce csapata borzasztó kemény ellenfél lehet, a Chelsea elleni hazai győzelmük bizonyára komoly önbizalmat öntött beléjük, és mivel csak mostanában kezdtünk 1-0-s győzelmeket aratni, még egy egygólos vezetés sem garancia a végső győzelemre. Jaaskalainen akár bravúrok sorozatára is képes, ám hajlamos néha potyázni is, rajta kívül Collins megbízható védő, Diamé szinte egyedül fordította meg a Chelsea elleni meccsüket, míg (a liverpooli születésű és érzelmű) Kevin Nolan Cole mögött állandó gólveszélyt jelent fejeseivel, vagy a lefejelt labdák kapuba bombázásával. (Emiatt még az is elképzelhető, hogy 3-5-2-ben állunk fel…)
Allardyce bizonyos értelemben hagyományos brit menedzser, a klasszikus 4-4-2-es felállással, széleken vezetett támadásokkal, néha sok előreíveléssel, magas centerrel a fókuszban, fizikailag erős játékosokkal . Ám lebecsülnénk, ha csak egy Roypapát vagy egy Tony Pulist látnánk benne, elég jól tudja keverni a stílusokat, a mérkőzésekbe is jól szokott belenyúlni (lásd az említett Diamé-esetet a múlt héten), ráadásul a statisztikákért is odavan J.
Mindent összevetve, legvalószínűbbnek egy döntetlen tűnik, mivel gólszerzési képességünk minimálisra csökkent. Hacsak… és itt jön egy érdekes adat: idén 15 különböző játékosunk szerzett gólt, a Premier League történetében 18 volt a legtöbb. Hátha valaki betalál, akire álmunkban sem gondoltunk…
És hogy ne maradjunk zene nélkül:
