Kollektív piros lapot a Stoke-nak!
Vannak a focinak olyan káros melléktermékei, amelyek pusztán abból a tényből fakadnak, hogy a játékot emberek játszák. Ilyen melléktermék az elkésett becsúszás, a kirakott könyök, a visszarántás, a mezrángatás. Elfáradunk, néha dühösek vagyunk, néha saját hiányosságainkat leplezzük. De minthogy ezek csak mellékesen megjelenő cselekvések, nem építünk rájuk taktikát.
Érdekes koncepció ez a suttyóságra alapozott Stoke, amely mindennek szembemegy. Sőt, kifejezetten izgalmas erkölcsi dilemma. Hogyan lehetséges, hogy az angol foci keretet biztosít a játék írott és íratlan szabályainak ilyen látványos kifordítására, a foci alapvető elveinek figyelmen kívül hagyására? Hogyan lehetséges, hogy Tony Pulis nyugodtan alszik, ha az általa managelt csapat minden héten megerőszakolja és meggyilkolja azt a játékot, amit elvileg ő is szeret? Hogyan lehetséges, hogy bárkinek a fejében megfordul primitív, mocskos, sunyi játékra csapatot építeni, nemcsak ahhoz néhanapján fordulni?
A Stoke City egy olyan csapat, amelyet egyszerűen meg kellene szüntetni. Mint egy tömeggyilkost: nem a jövőjéről és esetleges visszailleszkedéséről beszélni, hanem egyszerűen megköszönni az eddigi teljesítményét, és szépen csendben a társadalomból kivezetni. Egyszerűen nem érzem, hogy bármit mondhatnék, mondhatnánk ennek a Stoke-nak.
Annyira – rémisztően – más dimenzióban járnak, hogy az lehetetlenné tesz mindenfajta együttműködést, legyen az egy meccs vagy az azt követő kézfogás vagy bármifajta a játékosaik irányába érzett empátia.
A Stoke találkozása a foci lényegével
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy pusztán 11, előre programozott zombinak köszönhető a ma délutáni góltalan döntetlen. A Liverpool megint nem tudott kellően veszélyes helyzeteket kidolgozni, ráadásul – habár tökéletesen megjósolható volt a Stoke stílusa – nem tudtak mit kezdeni Pulisék beton egyszerűségű hozzáállásával sem. Ugyanakkor nem érdemes erről sokat beszélnünk, megmondtuk, hogy megfelelő cserecsatár nélkül ez lesz a kiscsapatok ellen, és ez is lett.
Nem különösebben lepődtünk meg semmin, kivéve a Stoke Cityt. Engem még mindig, így egy tucat Liverpool – Stoke után is sokkol, hogyan lehetséges ennyi senkiházit ilyen vérlázító elképzeléssel pályára küldeni. Még mindig elfog a hányinger, ha arra gondolok, hogy ezek a kis mikrobák mesteri ügyességgel osztják el egymás közt a halálosabbnál halálosabb, teljesen szabálytalan narancssárga belépőket, s hogyan játszanak rá a bírói észlelés limitjeire.
Már-már zseniális. De inkább csak szomorú.
Kép: liverpoolfc.com