Minden az Everton hibája

Lassan egy hónapja, hogy a Liverpool utoljára győzni tudott a Premier League-ben, (hejj, azok a régi szép idők, amikor még csak azon kellett bosszankodnunk, hogy nem tudunk gólt rúgni). Igaz, hogy azóta lényegesen színesebbek lettek a Liverpool meccsei, de az Everton kissé váratlan előzésével teljesen oda lett a móka.

Ha pusztán eredményeket, formákat és gólokat nézünk, a Blackburn meglepően méltó ellenfele a Liverpoolnak: szeretett klubunk utolsó öt ellen vívott idegenbeli mérkőzéseiből eddig csak egyet tudott megnyerni, ugyanakkor a Blackburn azon kevés lúzer csapat egyike, amely – akárcsak mi – csupán öt hazai mérkőzését tudta megnyerni az évben – bár Steve Kean csapata hattal több gólt rúgott, mint a Liverpool (Yakubu (14) egyedül annyit lőtt, mint Suárez (8) és Bellamy (6) együtt).

Ahogy a zuhanó repülőkön nincsenek ateisták, úgy a kiesés elől menekülő kiscsapatok közt sincsenek lebecsülhető ellenfelek: habár decemberben egy fél pár leharcolt zoknit sem adtunk volna a Blackburn bennmaradásáért, most nagyon úgy tűnik, hogy a csirkések nem jutnak a minden mindegy Wolves sorsára és Mick McCarthy örökségével ellentétben inkább egy izgalmas hajrában döntik el az ügyet. Semleges szurkolóként ez jó hír, Liverpool-drukkerként már kevésbé.

A kezdőnk egy a hétvéginél visszafogottabb 4-4-2/4-2-3-1 lehet, ugyanakkor a Shelvey-Henderson kettős sem teljesen vállalhatatlan, amennyiben Agger tudja vállalni a játékot. Ez utóbbi azért is egy relatíve jó felállás, mert Gerrardot nem köti a védősorunk elé. A tippünk: Doni, Enrique, Agger, Skrtel, Flanagan, Henderson, Spearing, Gerrard, Downing, Kuyt, Suárez – de Carroll, Maxi és Bellamy is ott lehetnek.

Ha nem várunk sokat, nem is csalódunk nagyot – szól az ősi dakota közmondás, amihez most mi is igyekszünk tartani magunkat. Nagyon nehéz bármiféle jóslattal is előrukkolnunk, ezért inkább csak egy ténnyel szeretnénk szembesíteni a csapatot: az Everton még mindig előttünk áll.